A Garzonpánik női főszerepét alakító Pálos Hannával a párkapcsolatokat alapvetően meghatározó szeretetről, gyűlöletről, türelemről és elfojtásokról beszélgettünk, miközben a Katona József Színház fiatal színésznője Nóra szenzációs nagymonológjából is adott egy kis ízelítőt. A Garzonpánik legközelebb ősszel lesz látható, addig is az előadásról írt kritikánk itt olvasható.
Most épp próbáról jössz, de az interjút követően A mi osztályunkban játszol, este a Garzonpánikot mutatjátok be, amiben te alakítod az egyik főszerepet, holnap pedig már a POSzT-on vagy. Ilyen egy átlagos napod, vagy most ez egy kifejezetten sűrű időszak?
Évad végére eléggé összesűrűsödtek a feladataim, de ezt nem panaszként mondom, mert ez inkább jó, mint rossz.
Láttam a Garzonpánik főpróbáját, és engem lenyűgöztetek. Elégedett vagy magaddal, illetve elégedettek vagytok az előadással?
Azt gondolom, hogy egy szenzációs anyaggal foglalkozunk, aminek a témája nagyon közel áll hozzánk. Ritkán adatik meg, hogy minden csillagzat szerencsésen áll, de azt hiszem, ez most így történt. Radnai Márk az osztálytársam volt a főiskolán, Viktort régóta ismerem és Győző is olyan nyitottan állt a produkcióhoz az első pillanattól kezdve, hogy nagyon hamar egy csapattá kovácsolódtunk. Ivanyos Ambrus dramaturgunk majdnem az összes próbán ott ült, és sokat segített, valamint Magócs Niki asszisztens munkája nélkül is nagy bajban lettünk volna. Nóra, a szerepem egy nagy találkozás. Idősebb kollégáim mindig azt állítják, hogy ilyen elvétve adódik csak egy színész életében: nekem való szerep, jókor érkezik, és én is pont jó állapotban vagyok hozzá. Azt hiszem ez most ilyen.
Ha már Radnai Márkot említetted, a Garzonpánikon kívül a Meanwhile in Kansas-ben is játszol, amit szintén ő rendezett.
Márkkal való munkáink ereje abban rejlik, hogy fiatalok vagyunk. A 011 tagjai mind dolgoznak különböző társulatoknál, de a főiskolás éveknek köszönhetően elég jól ismerjük egymást, közvetlenül kommunikálunk és a tapasztalatainkból alakítjuk a szabályokat.
Az utolsó emberpár, Nóra és Alvin kezében az emberiség jövője, de Paradicsom híján egy garzonlakással kell beérniük, ahol egymás torkának esnek. Az összezártság hozza ki ezt belőlük, vagy egyébként sem illenek össze
Hát, nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Azt gondolom, hogy ez a két ember alapvetően nagyon szereti egymást, csak egyszerűen nem tudnak mit kezdeni az együttéléssel. Úgy illenek egymáshoz, mint zsák meg a foltja, de éppen az jelent nehézséget a számukra, hogy már teljesen eggyé váltak. Eljutottak arra a szintre, amikor már nem látják magukat a kapcsolatban, nem tudnak reálisan gondolkodni, képtelenek kívülről nézni a problémáikat, és ebbe beleőrülnek. Tehát a kapcsolatuk most a legkevésbé sem áll készen arra, hogy évtizedekre összezárják őket egy lakásban.
Milyen férfinak látod Alvint?
Alvin egy hiperaktív, nagy gyerek, aki egyáltalán nem akar felnőni.
Nóra sokáig tűri Alvin hülyeségeit, majd az előadás második felében egyszer csak kiszakad belőle egy nem mindennapi szitokáradat. Ez volna hát a nők sorsa: nyelni, ameddig lehet, aztán a kifakadásnak vagy lesz foganatja vagy nem?
Hát, ezzel nem teljesen értek egyet. Nóra, akármennyire is szeretem, sokszor elviselhetetlen. Nagyon sok mindenen megbántódik, s bár Alvin állandóan próbálja kiengesztelni, egyszerűen nem megy neki. Lehet, hogy úgy tűnik, mintha szegény Nóra állandóan tűrne, de azért nem könnyű a kedvében járni, mert sok mindenen megbántódik. Miközben ezek mind csak felszíni konfliktusok, az igazi problémái mélyebben gyökereznek, melyekkel ő maga sem mer szembenézni.
Nekem azért nem tűntek túlzónak Nóra reakciói, mert azt éreztem, hogy az apró sérelmek miatt már túl sok feszültség gyülemlett fel benne.
Azt gondolom, hogy e között a két ember között az az alapvető konfliktus, hogy Alvin egyáltalán nem találja még a helyét a világban, és nem is tudja, hogy mit szeretne csinálni; Nóra már előrébb tart, Egyetemre jár, halad valamerre. Hat éve vannak együtt, úgy képzelem, hogy gimi végén jöttek össze, tehát olyan 23-24 évesek, jót tenne nekik, ha kicsit kiszellőztetnék a fejüket, de egyikük sem mer lépni, így viszont csak őrlődnek és folyton marják egymást.
Ha arra kérnélek, hogy mondd el nekem a nagymonológodat, minden további nélkül menne?
Persze.
Szemét szar alak vagy… Szerintem te egy nagy szar vagy. Undorodom a magasságodtól, undorodom a korodtól, a lábméretedtől és a személyi számodtól is felfordul a gyomrom, ha csak ránézek. […] Olyan undorító ember vagy, hogy a saját salakomnak sem kívánom, hogy kézbe vegyed. Ha csak arra gondolok, hogy magamba engedtem azt a leprás csirkelábszerű tömlődet, legszívesebben kiműttetném magamból az összes olyan testrészt, amihez valaha hozzáértél. Költözne bele a herédbe a legocsmányabb giliszta, és zabálná fel az összes spermádat. […] Csak azt nem értem… Azt az egyet nem értem, hogy nekem… miért kell itt lennem, amikor én emberi lény vagyok. Valaki! Valaki mondja meg, könyörgök! Mi az az ok, ami miatt ugyanazt a sorsot szánták nekem is, mint ennek a megnevezhetetlennek! […] Akinek még normális munkahelye sincs! Aki szó nélkül felzabálja az ember diákhitelét, és ahelyett, hogy részt vállalna az anyagiakban, megbassza a nővéremet, és utána belehazudik a pofámba.
Gondolom, ahhoz, hogy ne „csak” elmondd, de át is éld, felfokozott lelkiállapotra van szükséged.
Ehhez a monológhoz mindenekelőtt koncentrációra van szükség. Vinnai András szövege egy olyan leleményes, nyelvi bravúr, amit én a próbafolyamat elején megtanultam, és minden nap elmondtam legalább egyszer, hogy ha álmomból felkeltenek, akkor is el tudjam mondani, mert nem lehetnek szövegproblémáim közben, iszonyatosan érthetően kell fogalmazni. Szerencsére olyan lüktetése és sodrása van a szövegnek, valamint olyan hosszan kell durva mondatokat vágnom a partnerem fejéhez, hogy nem tudok nem kiborulni közben. Ez a monológ Alvint és Nórát is megrázza.
Hogyan születik meg benned egy szerep? Előadás előtt átkapcsolsz magadban valamit vagy egy idő után szinte a személyiséged részévé válik?
Az nagyon fontos, hogy mindig legyen rálátásod a szerepre. Megpróbálom a lehető legközelebb hozni magamhoz, és igyekszem minden problémáját megérteni és az igazságait megkeresni; de a legfontosabb mégis az, hogy elképzeljek valakit, akire ráláthatok. Én már idősebb vagyok Nóránál, ezért visszakeresem magamban a 23-24 év körüli állapotot, hogy akkor hogyan érintettek engem a párkapcsolati problémák. Nórát nem ítélem el, miközben játszom, csak látom kívülről a hibáit.
Tasnádi Bence utalt az egyik beszélgetésetekre a Librarius-nak adott interjújában. Mit gondolsz a Garzonpánik nemi szerepeiről? Minden a legjobb irányba tart?
Én azt látom, hogy manapság mindenki egy kicsit türelmetlen; egymással és saját magával is. Mindannyiunk előtt sok a lehetőség és ebben nehéz megtalálni a saját utunkat. Egy másik bolygóról tűnhet a mi világunk egy szervezett hangyabolynak, de én belülről inkább egy nagy hajszát és kapkodást látok. És ez a párkapcsolatokra is igaz. Időre van szükségünk! Igen, Bencével nagyon hasznos vitáink vannak.
Nóra és Alvin azzal, hogy össze lettek zárva, elég időt kaptak?
Hát kaptak, de tök hülyén használják fel, türelmetlenek, így nem tudnak mit kezdeni vele. Lehet, hogy ha előre tudják, hogy sok idejük lesz kettesben, akkor teljesen máshogy kezdenek bele. Csak pont ettől zseniális ez a darab, hogy szakítanak, olyan dolgokat vágnak egymás fejéhez, amit már nem lehet visszaszívni, és akkor veszik észre, hogy eltűnt az ajtó.
Másként viselkednének, ha tudnák, hogy őket most tesztelik?
Lehet, de akkor nem róluk szólna ez a színdarab.
Alvin gondolatai a szex körül forognak. Mindenről ez jut az eszébe, célozgat rá, hajtogatja, nyíltan követeli és folyton szemrehányást tesz miatta, miközben nyilvánvaló, hogy ez sehová nem vezet. Máskor kedves, figyelmes és igyekvő, amivel akár el is érhetné a célját, ha nem volna ennyire átlátszó. Miért csinálja ezt?
Hát mert szexelni akar! Egy fiatal fiú egész nap szexelni akar; főleg ha nem jár egyetemre, és/vagy nem tudja magát mivel elfoglalni.
Az addig oké, de miért van az, hogy ennek vagy közönséges vagy álszent módon tud csak hangot adni?
Azért, mert valami nem működik a kapcsolatban egy ponton túl. Szerintem ez nagyon nehéz, hogy ilyen fiatalon két ember összeköltözik. Egy idő után tükörré válik a másik, magamat látom benne és elkezd idegesíteni. Teljesen más igényei és érzései vannak a férfiaknak és más a nőknek. Van egy Karinthy-idézet, igazából ezzel tudnék válaszolni: „Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.”
Végezetül: van olyan bosszantó tulajdonsága Nórának, ami rád is jellemző?
Az elfojtás. Nóra tele van elfojtásokkal. És én is. Most pont egy olyan időszakomat élem és azt gyakorlom, hogy ha elmondom, hogy mit szeretnék, azzal csak kiállok magamért és nem bántom meg a környezetemet. Meg kell találni a határt, hogy meddig tartok én. Nem kell mindig, mindenben alkalmazkodni másokhoz.
