Paolo Sorrentino, az Oscar-díjas A nagy szépség rendezője, ismét lenyűgözte a filmes világot legújabb alkotásával, a Parthenopé – Nápoly szépe című filmmel.
A 2024-ben bemutatott mű nemcsak szívet melengető tisztelgés Nápoly előtt, hanem mélyen filozofikus és érzelmekkel teli történet is, amely az emberi létezés nagy kérdéseire keresi a választ.
Cselekmény: Nápoly mítoszai és titkai
A film a gyönyörű Parthenopé (Celeste Dalla Porta) évtizedeken átívelő történetét meséli el, akinek neve és léte magát Nápoly városát idézi meg. A cselekmény Parthenopé születésével kezdődik egy tengerparti villában, ahol a város mítoszai kelnek életre. A főhősnő földöntúli szépsége mágnesként vonzza a környezetében élőket, és titkok tárulnak fel előtte: egy amerikai író (Gary Oldman) ki nem mondott bánata, egy nápolyi arisztokrata család dekadenciája, egy öntelt püspök kétségei, és egy antropológiaprofesszor fájdalmas múltja.
Ahogy Parthenopé életének epizódjai kibontakoznak, a nézőt egyre mélyebben vonja magába Nápoly varázslatos világa, ahol a szépség és az emberi gyarlóság különös egyensúlyban létezik.
„Nápoly olyan, mint egy tükör, amelyben egyszerre láthatjuk a mennyországot és a poklot” – fogalmazott Sorrentino a film kapcsán.
Sorrentino szerelmes levele Nápolyhoz
Paolo Sorrentino filmje nemcsak történetmesélés, hanem vizuális költemény is. Nápoly, a város, amelyet ő maga „élete legnagyobb múzsájának” nevez, szinte önálló szereplővé válik. A város nyüzsgő piacterei, pompás arisztokrata villái, és a tengerparti naplementék mind megjelennek a vásznon, lenyűgöző operatőri munkával (Luca Bigazzi).
„Ez a film nemcsak Parthenopéról szól, hanem mindenről, amit Nápoly jelent nekem: a szépségről, a fájdalomról, a titkokról és az életről” – nyilatkozta a rendező.
Fesztiválsikerek és kritikai fogadtatás
A Parthenopé – Nápoly szépe világpremierje a 2024-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol a közönség állva tapsolt a vetítés után. A film elnyerte a Legjobb Rendező díját, és indul az idei Oscar-díjakért is, ahol sokan a Legjobb Nemzetközi Film és a Legjobb Operatőr kategóriákban tartják esélyesnek.
A kritikusok sem fukarkodtak a dicsérő szavakkal. A The Guardian szerint „Sorrentino a modern filmkészítés egyik mestere, aki Nápolyt nemcsak ábrázolja, hanem lélegezteti.” A Variety a filmet „érzelmi kaleidoszkópnak” nevezte, amely egyszerre idézi meg Fellini szürreális álomvilágát és Visconti monumentalitását.
Közönségreakciók: megindító és felejthetetlen
A közönség véleménye szintén egybehangzóan pozitív. Egy néző a premier után így nyilatkozott: „Ez nem csak egy film volt, hanem egy utazás Nápoly szívébe és az emberi lélek mélységeibe.” Egy másik vélemény: „Parthenopé a vásznon élt, lélegzett, és minden egyes pillanatban emlékeztetett minket arra, hogy miért szeretjük a filmművészetet.”
Összegzés
A Parthenopé – Nápoly szépe Paolo Sorrentino életművének kiemelkedő darabja, amely nemcsak a rendező szülővárosának állít emléket, hanem mély filozófiai és érzelmi kérdéseket is feszeget. Ez a film azoknak szól, akik nemcsak nézni, hanem érezni is szeretnek. Ahogy Sorrentino megfogalmazta:
„Ez a film egy ajándék mindazoknak, akik képesek meglátni a szépséget a világban, még akkor is, ha az rejtve van.”
