Ha nem maga Galkó Balázs írja le a közösségi oldalán, hogy milyen baleseteket szenvedett egymás után, azt gondolhatnánk, hogy valaki túloz, de sajnos nem. Tanulság talán csak annyi: idős ember nem fiatal, mindenre százszor jobban oda kell figyelni.
„Haldoklok már megfele…” (L.M. nagymamája)
Régebbről is kezdhetném, ám onnan is elég, hogy 2024 nyarán – valamikor júniusban – még a Hazám díj átvétele, 29-e előtt Pesterzsébeten a ház előkertjében egy kis székre ülve elkezdtem vágni a megnövekedett füvet, a szék egyik lába besüllyedt a földbe, elbillent, én meg lebillentem a bal oldalamra a bal kezem kivágódott, neki az ágyás szélének. Nagy fájdalmam lett. Fölhívtam Pál fiúnkat – mentős volt -, eljött s a bal csuklóm töröttnek találta. Irány – másnap reggel – a János kórház gyalázatos állapotban lévő traumatológiája, ahol 13 óra várakozás után begipszelték a kezem. Így, gipszelt kézzel telt hat hét. Ezalatt mentem el Tapolcára Zsolt unokaöcsémhez. Nyughatatlan ember vagyok, hát nekiálltam segíteni házuk rendbetételében, s a bejárat negyedik lépcsőjéről hanyatt estem az udvarra. Nagyon fájt, el is törött 3 bal oldali bordám.
A következő csapás novemberben ért. 7-én.
F.É.-nél megbotlottam, s olyan szerencsétlenül estem a küszöb élére, hogy az fölhasította a jobb szemöldököm – ömlött a vér. Rohantunk az uzsoki utcai kórházba. Összevarrták 6 öltéssel. Egy hét múlva kellett volna visszamennem, hogy kiszedjék a varratokat, ám aznap előadásom lett volna – szerettem volna egy nappal korábban, de nem lehetett.
Legnagyobb baj:
Én nem tehetek róla. Úgy történt, hogy a Háziorvosunktól kértem, és kaptam altatót, ám annak felhasználási útmutatóját NEM olvastam el.
Bíztam az orvosban Ez a gyógyszer pedig NAGYON veszélyes.
STILNOX!
Olvassátok el, mit ír róla az internet!
Éjszaka rosszul lettem, összeestem, 2 és 1/2 napig feküdtem szobám padlóján egy szál trikóban, míg a szomszédék (Nándiék) rám találtak. Hívták a mentőket, és bevittek a szomszéd Dél Pesti kórházba. Itt lekötöztek, pelenkáztak. Ott két hétig gyógyítottak, mert kétoldali tüdőgyulladást kaptam…Baromi gyönge vagyok…
Eszem, amennyit tudok. Igyekszem erősödni – ám lassan megy. December 11-én engedtek el.
13-án pénteken éjjel ki kellett mennem. A fürdőszobában megszédültem, jobb oldalammal ráestem a mosógép sarkára. Iszonyatosan fájt, de föl tudtam állni egyedül. Az éjszaka lidérces volt. Délre érkezett Palkó, aki hozta Sárát és Mártont. Megöleltem a gyerekeimet, és hívtuk a mentőt.
Irány a SOTE Traumatológiai ambulancia. Diagnosztika: kilenc törött borda, belső pangó vérzés, tüdőgyulladás. Egy hétig napi vizsgálatok. (Röntgen, CT, vér…). Közben egyszer csak megjelenik Tapolcáról Zsolt unokaöcsém a feleségével, s hoznak egy nagy adag töltött karalábét – előző nap nővéremmel apánkról beszélgettünk, aki nagyon szerette ezt az ételt – hát főzött nekem. További meglepetések: H.B. látogatása Orosházáról, Iványi Gábor meg akart látogatni, de fölfakadt a seb a lábán, hát elküldte az öccsét Tibort. A kórházból 8 nap után engedtek ki.
Most, december 21-én itt tartok…
