Nemzetközi rangú, muzeális értékű főmű kerül több mint 110 év óta első alkalommal a nyílt műtárgypiacra a Kieselbach Galéria téli árverésén: Czóbel Béla Kislány ágy előtt című festménye szinte elkészülte óta, egészen napjainkig rangos gyűjtemények legféltettebb kincse volt. Műkereskedők és műgyűjtők generációi sóvárogtak utána, de eddig soha nem szerepelt nyilvánosan a műkereskedelemben.
Az elérhetetlen kapitális főművet tizenkét évvel ezelőtt a párizsi Musée d’Orsay akkori igazgatója is meg kívánta vásárolni a múzeum állandó kiállításának gyarapítására, ám ő neki sem sikerült megszereznie.
Czóbel e fiatalkori remekműve nem csupán saját œuvre-jén belül számít abszolút főműnek, de az egész 20. századi modern magyar festészet egyik legemblematikusabb alkotását is ünnepeljük benne.
Az iránta megmutatkozó nemzetközi érdeklődés arra is rávilágít, hogy ez a magyar festészet történetét feldolgozó munkákban megkerülhetetlen és kihagyhatatlan alkotás európai mércével is a legjobbakhoz mérhető.
Éppúgy megállja helyét a leghíresebb francia posztimpresszionisták környezetében, mint ahogy kvalitásában, a mű erejében az egyik legközelebbi analógiáival, Edvard Munch munkáival is felveszi a versenyt.
Czóbel Párizsban, a paradigmaváltó 1905-ös év legvégén, közvetlen a Matisse körül csoportosuló fauve-ok, azaz a vadak jelentkezése után festette ezt vadonatúj látásmódot tükröző, első valódi remekművét.
Az – Montparnasse-on bérelt hotelszobájában fogant alkotással egy időben megfogalmazott – Önvallomás című írásából kiderül, hogy a művész ekkor fontos fordulóponthoz ért. Leszámolt korábbi stílusával, a nagybányai plein air naturalizmussal, minden korábbi eredményét sutba dobva a párizsi inspirációk hatására festészetét teljesen új alapokra helyezte.
Ez a friss energiákkal telített, fiatalos önbizalomtól duzzadó új festői attitűd sugárzik erről a méretében is bátorságot demonstráló festményből. Czóbel ekkor került a nemzetközi élvonal közelébe. Már ebben az évben olyan fontos vásárlói akadtak képeinek, mint Thomas Mann sógora, a zeneszerző és karmester, Mahler-növendék Klaus Pringsheim. Matisse és Picasso környezetében, Gertrude Steinék híres művészeti szalonjában pedig hamarosan az akkori párizsi avantgárd legjobbjai között emlegették Czóbelt.
A bravúros kompozícióérzékkel, rafinált, már-már zenei hatású eszközökkel megfestett mű legenigmatikusabb motívumát a lány tekintetében találjuk meg. Ha csupán a fej részletét nézzük, felsejlik az érett nő is a kislányos arc mögött. Vérbő, duzzadt ajkai és titokzatos tekintete rendkívül szuggesztívvé varázsolja. A főalak – az aranymetszés elvéhez hasonlóan – a képmező bal szélső harmadát foglalja el. Erre felel a világosabb másik oldal homogenitását megtörő, színkavalkádként megjelenő festmény a falon.
Czóbel életművében ma már csak elvétve találni olyan festményt, amely elkerülte a restaurátori beavatkozást és amelyet megkímélt az elmúlt század vérzivataros történelme is. A Kislány ágy előtt érintetlen, lakkozástól is mentes, szűziesen eredeti, tökéletesen intakt felületét szemlélve szinte időutazásszerű szenzuális élményben, kivételes élvezetben lehet részünk.
Mindezt tovább gazdagítja és még komplexebbé teszi, hogy e rangos festmény máig az eredeti keretében díszeleg. A közönség a Kieselbach Galéria 2024. december 10-én megrendezendő téli árverését bemutató kiállításon láthatja a festményt. Czóbel remekművéhez külön kötet készült Barki Gyergely művészettörténész szövegével.
