A hazai könnyűzene legnagyobb hatású énekese, hanglemez-rekordere hosszú pályafutása ellenére sem áll meg, úgy várja a holnapot, hogy készen álljon rá: a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett Kovács Kati énekesnővel a jövőről, a fiatalok pályára lépésének esélyeiről, a mesterséges intelligencia jelentette kihívásokról beszélgettünk. Az Előadóművészi Jogvédő Iroda interjúja.
Az idén is több tucat koncerted van. Meddig lehet ezt csinálni, mik a terveid?
Nem tervezek, sosem volt jövőképem. Egyszerűen csak sodródtam mindig az élettel. Persze készülök, gyakorlok nagyon szorgalmasan. Ha kell, éjszakákon át tanulok egy-egy zenei frázist azért, hogy jól tudjam elénekelni akkor, amikor eljön az ideje. De nem akarom tudni, hogy az mikor lesz. Meg szoktam kérni a rajongókat, ne mondják el, hol leszek a jövő héten, mert elég, ha előző nap tudom meg. Persze, azért van néha kivétel, egy MÜPA koncertre másképpen kell készülni.
Sok pozitív élmény ér így is. Például október 18-án jubileumi nagykoncertünk volt Nagykanizsán, ahol nagyzenekari kísérettel énekeltem az „Úgy szeretném meghálálni” című dalomat. Ott bemutattak egy hatéves kislánynak, Németh Lenkének – érdemes a nevét megjegyezni. Átadtam neki a mikrofont és akár hiszed akár nem, a kislány pontosan tudta, hogy hol kell belépni a zenére és hol kell abbahagyni. Ennek a dalnak zseniális a hangszerelése, bonyolult moduláció van benne, és ez a messziről jött szemüveges kislány tökéletesen tudta, hogyan kell elénekelni. Az élet mindig hoz valami meglepetést.
Soha nem jelentkeztem sehova. A Ki mit tud? televíziós vetélkedőre édesanyám nevezett be. Ott felfigyeltek rám, majd később felkértek, hogy énekeljek az első magyar táncdalfesztiválon. Ezt követte a filmezés, mert a rendezők hozzám hasonlító karaktert kerestek, kifejezetten hozzám ragaszkodtak.
Úgy érzem, nem én alakítom a sorsomat, az alakít engem. Csak arra van mindig lehetőség, hogy válasszunk: mit, hogyan tegyünk? Nem dédelgetem a múltat sem. A Covid idején, amikor két évig nem dolgozhatott a szakmánk, elvégeztem életem nagytakarítását és csak néhány tárgyat és emléket őriztem meg a múltamból.
Amikor berobbantál a könnyűzenei életbe, hideg szelek fújtak, és talán csak a Ki mit tud? nyújtott esélyt arra, hogy egy előadó rivaldafénybe kerüljön. Ma korlátlanok a lehetőségek, mégis nehezebb a fiatal énekeseknek betörni a köztudatba. Jól látom?
1965-ben a zsűri kiváló szakemberekből állt, például tagja volt Pernye András, Petrovics Emil, akik komoly zenei múlttal rendelkeztek. Miután megnyertem a táncdalfesztivált, az Országos Rendező Iroda csak egy ideiglenes működési engedélyt adott. Túl voltam két országos győzelmen és még mindig bizonyítanom kellett. Az éneklés könnyen ment, a színpadi viselkedést viszont meg kellett tanulni.
A mai fiataloknak ezermillió lehetőségük van arra, hogy mindenütt megmutassák magukat. Az online tér mellett sok műsor és vetélkedő is ad erre lehetőséget. Ha valaki jó énekes és jó előadó, megmutathatja magát, de az egyéni karakterért sokat kell dolgozni. Ehhez kapcsolódóan csak egy gondolat: a Csináljuk a fesztivált! a közmédia zenés show-műsora szerintem nem kifejezetten ragyogó ötlet. A slágereket nem szerencsés a slágerekkel 
összevetni. Szerintem csak saját slágerrel lehet valaki valóban elismert, mert ahhoz kötődik az ő egyénisége, az arca, az előadásmódja. A dalainkat lemásolni és megpróbálni hasonlítani az eredeti előadó egyéniségére, nos, az már soha nem lesz ugyanaz. Csináljuk a fesztivált? Úgy gondolom, akkor csinálj magadnak te is slágert és az rád lesz jellemző, egyéniséged jeleit fogja viselni. Ez A Dal című műsor, ahol új dalokat énekelnek.
Az előadó jobban teszi, ha a saját útját járja?
Az előadónak sokat kell dolgoznia az elismerésért. Énekeltünk olyan dalokat is, amelyekről tudtuk, hogy nem aratunk vele nagy sikert, de mégis elénekeltük, mert erre volt igényünk. Természetesen ez néha azzal jár, hogy ezek a dalok elvesznek.
A hangod nagyon egyedi, összetéveszthetetlen és csak a tiéd. Mégis, a mesterséges intelligencia már nagyon jól tud generálni valami nagyon hasonlót, amit aztán esetleg felhasználhatnak egy reklámban, vagy egy film zenei aláfestésére. Mit gondolsz erről?
Valamelyik nap az unokaöcsém megmutatta nekem, hogy a mesterséges intelligencia hogyan ír öt különböző variációt az Úgy szeretném meghálálni című dalra. Én már nagyjából meg tudom különböztetni, az ember által írt szöveget vagy dalt a mesterséges intelligencia felhasználásával születőtől. Az a véleményem, hogy bár az MI már nagyon okos és intelligens, de még hiányoznak belőle azok a finomságok, amelyek létrehozására csak ember képes. Szerintem az MI-nek van még tanulni valója.
Azok a dallamok, amiket megmutattak nekem, nem hasonlítottak az emberek által megírt dallamokra. Volt bennük valami, egy nem hiteles csavar. Az emberi hang ereje pedig a személyiséggel együtt nyilvánul meg. Az emberi hang varázsáról egy példa a múltból: a Covid idején maszkban kellett járnunk, és ezért elveszítettük azt, amiért olyan sok éven át harcoltunk, azt, hogy megismerjenek, szeressenek bennünket az emberek és kicsit kényeztessenek. De amikor egy üzletben megszólaltam, akkor azért felkapták a fejüket az emberek, hogy jézusom, ez a Kovács Kati hangja.
Egyébként egyedül nem vásárolok, mindig jön velem a férjem, akit én csak kísérek és igyekszem csendben maradni. Nem szeretem a feltűnést, de nem szeretnék kimaradni a normális emberi életből sem.
Nem érdekel, mi vár rád holnap, de mégis, mit tartasz a jövőről?
Engem inkább az érdekel, hogy milyen lesz a gyerekeink sorsa, jövője, hogyan boldogulnak majd az életben? Régebben elénekeltem azt a dalt, hogy Tanítsd meg a gyereket! Soha nem akartam pedagógus lenni, most mégis az vagyok. Rájöttem, azzal, hogy sokan éneklik a dalaimat, végül is olyan stílusjegyeket és üzeneteket adok át, amelyek rám jellemzőek, és amelyeket hasznosnak érzek. Ahogyan azt az LGT-vel annak idején énekeltem:
„Tanítsd őket mindig! Lépni tanítsd a lépteddel! Nézni taníts a szemeddel! Minden percben, ezerszer”.
Kovács Kati a legtöbb könnyűzenei fesztiváldíjat nyert magyar énekesnő. Az év énekesének választották Angliában és Németországban is. A magyar hanglemezkiadás rekordere több mint kilencven kislemez kiadásával Magyarországon és további kilenc országban. Számait előadták már angolul, németül, franciául, finnül, spanyolul, olaszul, csehül és oroszul. Több, mint húsz filmben szerepelt, színpadi alakításai is emlékezetesek és szinkronhangként is kipróbálta magát. Dalai 270 gyűjteményes lemezen szerepelnek Európa-szerte.
Pályafutása során több mint hatvan zenei díjat, szakmai- és állami kitüntetést kapott, köztük Kossuth-díjat, Liszt Ferenc-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje /polgári tagozat és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztkeresztje /polgári tagozat elismerést
A szakma Artisjus Életmű-díjjal, Fonogram Életmű-díjjal jutalmazta. Életművéért átvehette a Magyar Kultúra Lovagja kitüntető címet és a Prima díjat.
