November 22-én mutatja be az Exit Generáció a Már nem álmodok velük. című új előadását a Jurányi Házban, amely megtörtént eseteken keresztül nyújt betekintést a gyermekvédelmi rendszer működésébe, valamint az állami gondoskodásban élők mindennapjaiba. Az intézetek egykori lakóinak beszámolóiból Zsigó Anna dramaturg és Farkas Ádám rendező készített színpadi adaptációt.
„Azok az információk, amelyek az átlagemberhez eljutnak, általában valamilyen tragédia vagy bűncselekmény kapcsán látnak napvilágot. Szeretném, ha a nézők felismernék, hogy ez ennél sokkal árnyaltabb, és nem csak sztereotip dolgok mentén alkotnának véleményt.”
– Farkas Ádámban egy testvérével folytatott beszélgetés alkalmával vetődött fel, hogy megpróbál bepillantást nyerni az intézetek és a gyermekvédelmi rendszer rendkívül zárt világába, és a színházon keresztül másoknak is megmutatni az ott zajló folyamatokat. Nem volt könnyű dolga, hiszen kívülállóként neki is csak sejtései voltak, hogy egy-egy kérdés vagy kijelentés milyen traumákat hozhat felszínre az érintettekben.
Végül a megkeresett, állami gondoskodásban nevelkedett – ma már felnőtt – interjúalanyok nem várt mélységekig engedtek betekintést az intézetben töltött éveikbe. Olykor meghökkentő, elgondolkodtató, olykor pedig kifejezetten humoros történeteket osztottak meg. A dokumentarista előadásban ezek a szövegek a maguk valóságában szólalnak meg, Zsigó Anna dramaturg csupán két dolgon változtatott: a szereplők és helyszínek valódi nevén, valamint a szövegek hosszán.
„Először megpróbáltuk megtalálni azokat a fókuszpontokat, melyek mentén szeretnénk ezt az előadást elkészíteni, a szövegeket pedig verbatív módon kezeltük, tehát semmit nem írtunk bele és nem változtattunk meg radikálisan. Az elhangzó mondatok mind a beszélők saját szövegei. Nekünk Ádámmal az volt a dolgunk, hogy ezeket hogyan fűzzük fel egy szálra. Ebben a munkában Hárs Anna dramaturg is a segítségünkre volt, ő konzulensként véleményezte a készülő darabot, és segített a dramaturgiai koncepció kidolgozásában”
– mesélt az előkészületekről Zsigó Anna, akinek ugyan személyes érintettsége nincs a témában, de a környezetében élők beszámolóiból rengeteget tanult erről a világról.
A színészek közül azonban volt, aki közvetlenül is megtapasztalhatta, hogy min megy keresztül egy intézetből kikerülő fiatal. Török-Illyés Orsolya egy háztartásban, szinte testvérként nőtt fel valakivel, aki élete első időszakában – igaz csak egy rövid időre – állami gondoskodásba került. De látta a másik oldalt is, a nevelőszülők kihívásokkal teli munkáját. Úgy véli a legnagyobb segítséget az érintettek számára az empátia jelenti. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Simkó Katalin is, aki szerint a témáról a színház nyelvén beszélni közös gondolkodásra sarkall:
„A színház ideális terep arra, hogy előadók és befogadók közösen tudjanak gondolkodni bizonyos témákról, olyan árnyalt módon, ahogy egy egyszerű, hétköznapi beszélgetés során nem biztos, hogy lehetséges volna. Ami még fontosabb, hogy közös gondolkodásra hív olyan dolgokkal kapcsolatban, amik esetleg tabunak számítanak, vagy egyszerűen csak elkerüli a társadalom nagy részének a figyelmét.”
Szamosi Zsófia és Dénes Viktor emellett a társadalmi felelősségvállalás fontosságát is hangsúlyozzák, hiszen az aprónak tűnő gesztusok is segíthetnek.
A felvetett problémák mind-mind jelen vannak az elhangzó történetek mögött. Személyességük okán pedig ezek a kiragadott pillanatok segíthetnek a nézőknek közelebb kerülni az érintettekhez, megérteni a motivációikat, érzéseiket, gondolkodásmódjukat.
A Már nem álmodok velük. november 22-én látható először a Jurányi Házban, majd másnap a mindenGYEREK Fesztivál keretén belül.
Játsszák: Simkó Katalin, Török-Illyés Orsolya, Szamosi Zsófia, Dénes Viktor
Látvány: Juhász Nóra
Dramaturg: Zsigó Anna, Hárs Anna
Asszisztens: Gazder Adél
Rendező: Farkas Ádám
A szöveget Interjúk szószerinti felhasználásával állította össze: Zsigó Anna,Hárs Anna és Farkas Ádám
