Néhány napja írtunk róla, hogy két szereposztásban és két befejezéssel lesz látható Giacomo Puccini Turandot című operája november 9-től a Magyar Állami Operaházban, Barta Dóra rendezésében. Ebben a cikkben annak jártunk utána, mit is jelent ez a kétféle befejezés, lévén a Turandot története ugyan meseszerű, de ha megvizsgáljuk valóságos és mögöttes érzelmeket, izgalmas eredményre jutunk.
A történet:
A mitikus történetben a pekingi császári udvarban élő Turandot hercegnő egy meggyalázott és meggyilkolt ősének bosszúját hordozva küldi halálba kérőit, amikor azok nem tudnak megfelelni három rejtvényére. Egy tatár hercegben végül emberére talál, aki a sikerrel vett próbák után Turandot elkeseredését látva alkut ajánl: ha a rideg szépség másnap hajnalig kitalálja a férfi nevét, az hóhérkézre adja magát.
A hercegnő milyen kérdéseket tesz fel a kérőinek?
Puccini Turandot című operájában a hercegnő három rejtélyes kérdést tesz fel a kérőinek, akiknek válaszolniuk kell, hogy elnyerjék a kezét. A kérdések összetettek és szimbolikusak, mindegyik egy-egy lényegi igazságot rejt a szerelemről, hatalomról és az emberi természetről. A kérdések és válaszaik a következők:
Első kérdés: „Mi az, ami éjjel születik, és nappal meghal?”
Válasz: A remény. A kérdés a remény törékenységére utal, amely minden nap újra éled, de könnyen szertefoszlik.
Második kérdés: „Mi az, ami piros, és forró, de mégsem tűz?”
Válasz: A vér. Ez a kérdés az élet, a szenvedély és az emberi lélek mélységeire utal.
Harmadik kérdés: „Mi az, ami jéghideg, de fénybe borul, ha az ég felé tartod?”
Válasz: A Turandot hercegnő. Ez a kérdés maga a hercegnő hideg és megközelíthetetlen természetére utal, aki mégis lenyűgöző és gyönyörű.
Ha a kérő válaszol a kérdésekre, megnyeri Turandot kezét.
Mi a Turandot kétféle befejezése? Az egyiket Franco Alfano, a másik befejezést Luciano Berio írta.
Puccini Turandot-jának két különböző befejezése született a szerző halála után, mivel Puccini nem fejezte be az operát. Az eredeti történet szerint Calaf megoldja Turandot három rejtvényét, így elnyeri a kezét, de a végső drámai konfliktus, amely Turandot hidegségének megtörésére összpontosít, Puccini életében befejezetlen maradt. Később Franco Alfano és Luciano Berio is elkészítette saját verzióját a záró jelenethez.
1. Franco Alfano (1875 – 1954) befejezése (1926)
Franco Alfano kapta a megbízást az opera befejezésére, Arturo Toscanini irányítása mellett. Alfano egy, Puccini fennmaradt vázlatait és saját zenei elképzeléseit felhasználó befejezést írt, amely a következő fordulatokat tartalmazza:
Calaf megcsókolja Turandot, aki ettől megérinti saját, eddig hideg szívét és szenvedélyre ébred.
Turandot végül beismeri szerelmét Calaf iránt, és a közönség előtt megnevezi őt.
A zárójelenetben az esküvőt és az ünneplést láthatjuk, az opera pedig egy diadalmas fináléval ér véget.
Alfano befejezése lendületes, szenvedélyes, és inkább a Puccini által teremtett melodikus világot folytatja. Az operaházakban leggyakrabban ezt a változatot játsszák, mivel a Puccini-stílushoz közel állónak érzik.
2. Luciano Berio (1925 – 2003) befejezése (2002)
Luciano Berio 2002-ben – halála előtt egy évvel – készítette el a saját befejezését, amely jelentősen eltér Alfano interpretációjától, és sokkal modernista, elvontabb megközelítést alkalmaz:
Berio hangsúlyt helyez Turandot érzelmi változásának belső, pszichológiai aspektusaira, kevésbé drámai, szimbolikus megoldásokat használ.
A zene szokatlan, gyakran disszonáns akkordokat alkalmaz, ami Berio modernista stílusához illeszkedik.
Az opera nem egy diadalmas fináléval, hanem inkább egy bensőséges, elgondolkodtató lezárással ér véget, ami Turandot karakterfejlődésére és Calaf iránti érzéseinek lassú kibontakozására fókuszál.
Berio befejezése az operát egy elvontabb, pszichológiailag mélyebb irányba viszi el, amely a tradicionális operaházak repertoárjában ritkábban jelenik meg, de különleges megközelítést kínál Puccini végzetes történetének lezárására.
