Can Togay Rettentő gondoltak boltja című, Veszprémben rendezett kiállításáról néhány hete írtunk, bejárva a kiállítást többféle módon, szándékból létrehozott képeket láttunk, amelyeket a mesterséges intelligencia instruálásával hozta létre Can Togay. Az izgalmas képi világok azonnal elragadták a fantáziánkat, és mi másra lettünk volna kíváncsiak, mint arra, hogy konkrétan hogyan jön létre egy kép.
Can Togay: Többféleképpen készülhet egy kép. Lehet egy szöveg, lehet egy kép a kiindulópont. Tapasztalatom szerint minél összetettebb egy szöveg, és minél inkább egy komplex világot idéz meg, annál erőteljesebb és eredetibb a neurális hálóból kinyert hozam. Azok a szövegek viszont, amelyek eleve egy elképzelt vizuális eredményt céloznak meg, többnyire laposak, egysíkúak. Ilyenekből ezerszám látható online. Természetesen itt is vannak kivételek, olyan mennyiségben, ami csak jelzi, hogy milyen kiszámíthatatlanságok uralják a neurális hálókban kialakuló mintázatokat.
A kép alapú kiindulás is eredményezhet érdekességeket: lehet fotó vagy más vizuális alap, akár egy már generált kép is. Érdemes tudni, hogy az AI nem közvetlenül a képet használja ilyenkor promptként, hanem a kép szöveges leírását. Tehát megmarad a nyelvi alapú utasítás ezekben az esetekben is. A generálás folyamata természetesen lehet többszörös oda-vissza: képből leírásba, leírásból képbe, és a további korrekciókhoz be lehet vonni más képgenerátorokat vagy Photoshopot stb. Ezen felül több képet is lehet egymásba olvasztani. A stílusbeli utasítások is számosak lehetnek. Lehet egy egyszerű „legyen fekete-fehér fotó!“, de az is, hogy „legyen olyan kép, amit valaki évekkel ezelőtt elveszített egy mezőn, az időjárás megviselte, valaki megtalálta, és otthon kivasalta a gyűrődéseket, de rajt felejtette a vasalót. Amúgy Caravaggióra emlékeztessen a kép stílusa, mégis fotó maradjon, mégpedig Orwo-Color filmen.“ Ezt most szándékosan eltúloztam, de az érdekesség kedvéért most beadom az egyik képgenerátor modellbe ezt a leírást. A kép alapja legyen egy költőibb szöveg, mondjuk ez:
„Ha meghalunk, drága, lesz egy kertes házunk, ahová olykor egy pohárra az Úristen benéz, úgy alkonyattájt. Ott ülünk majd a teraszon, és ő mesél nekünk a régi szép időkről, felemlegeti életünk, és mi hallgatjuk fejcsóválva, és csak nevetünk“ (CT)
Íme az eredmény, több módosítás kihagyásával (pl. töröltem a figurákat stb.). Nem vállalom, csak most a példa kedvéért.
Mi hoz izgalomba az MI-vel végzett munkában?
Miért hoz lázba? Hát, sok mindent izgalmasnak tartok benne, többek között az álomszerűségét. Ez nem csak az eredményre, hanem a létrehozás folyamatára is érvényes. A gondolat és a kép olyan rejtélyes, de mégis rövid úton kapcsolódik, mint az alvás közbeni tudati vagy tudatalatti impulzusokból létrejövő onirikus valóság. Nem tartom kizártnak, hogy az álommunka és a neurális hálók működése között valóban van analógia.
Érdemes tudni, hogy a neurális hálók mélységeiben nem képtöredékek lapulnak, hanem matematikai vektorokká alakított nyelvi-képi kapcsolatok. Súlyozott irányokká zúzott matematikai táj, valószínűségek mintázata. Ezek kerülnek ingerületi állapotba az ugyancsak idáig bontott utasítások által. Inkább azt kérdezd, mi az, ami ebben nem izgalmas?
Milyen tapasztalataid vannak a kiállításról, változtatott-e valamin?
Csak közhelyeket mondhatok. Kiemelkedően látogatott volt a kiállítás. Ami a recepciót illeti – már amit hivatalosan recepciónak tekintenek –, inkább kreatív tanácstalanságot olvastam ki belőle. De ehhez nem kell mesterséges intelligenciával generálni képeket. Amíg nem hangzik el egy általános csoportbefolyással bíró „go!” egy alkotó alkotásaival kapcsolatban, addig a mondatok eleje dicsérő, a lezárása pedig bíráló. Biztos, ami biztos alapon. A kommentszekciókban viszont érdekes viták folytak, meglepően izgatott hangulatban, az útszéli szidalmaktól az ünneplő felfedező hangokig minden árnyalatban.
Mi lesz a képanyag további sorsa?
Van szó róla, hogy a vidéki képeim fölkerülnek a fővárosba és ott bemutatkozhatnak.
Külföldön hol tart az MI-képalkotás?
Külföldön már messze tart az AI művészet. Persze, mi az a külföld? Ebben az esetben még mindig leginkább Amerika. Majd ha onnan visszacsapnak a hullámok ide, akkor az ázott galeristák is felfedezik ezt a műfajt. Nagy úttörője az AI műfajnak itthon más jellegű projektekben gyakori partnerem, Szauder Dávid. A nagyvilágban pedig a török-amerikai Refik Anadol. De egyre többen vannak. Csakúgy, mint minden más, ez is megtalálja a helyét.
