A New York-i Morgan Könyvtár és Múzeum páncéltermében felfedeztek egy ismeretlen Chopin-keringőt, amelyet közel 200 évvel ezelőtt írt.
A Frédéric Chopin kézzel írt nevével ellátott kártyán lévő kottát tavasszal találta meg egy kurátor – jelentette vasárnap a New York Times.
„Arra gondoltam, hogy mi folyik itt? Mi lehet ez? Nem ismertem fel a kottát” – mondta a lapnak Robinson McClellan kurátor.
Először nem volt biztos benne, hogy a darab valóban Chopiné. Miután lefényképezte a partitúrát, otthon lejátszotta a billentyűzeten, majd konzultált a Pennsylvaniai Egyetem egyik akadémikusával, aki a lengyel zeneszerző szakértője. Morgan a tinta és a papír vizsgálata után megállapította, hogy a lelet valódi.
A tollrajzot is Chopinéval egyezőnek találták, beleértve a stilizált basszuskulcs szimbólumát és a zeneszerzőre jellemző firkálmányokat.
„Teljesen biztosak vagyunk a következtetésünkben” – mondta McClellan.
A felfedezés vitát válthat ki a klasszikus zene területén, ahol a feltárt remekművekről szóló híreket néha szkeptikusan fogadják, és ahol a hamisítványok és hamisítások története ismert – számolt be a New York Times.
Az 1849-ben, 39 évesen elhunyt Chopin újonnan felfedezett művei ritkák. Bár a komolyzene egyik legkedveltebb alakja – alkoholos üvegben pácolt szíve egy varsói templomban van elzárva -, más zeneszerzőknél kevésbé volt termékeny, mintegy 250 darabot írt, szinte kizárólag szólózongorára.
A múzeum úgy véli, hogy a kotta 1830 és 1835 között készült, amikor Chopin a húszas évei elején járt. A dallamot kemény nyitány jellemzi. Lang Lang zongoraművész úgy írta le, hogy „drámai sötétséget tartalmaz, amely pozitívba fordul”.
Chopin alkoholos üvegben tárolt szívének története:
Chopin szívének különleges története az 1849-ben bekövetkezett halálával kezdődött. Chopin, aki egész életében lengyel hazafi maradt, azt kívánta, hogy szívét Varsóban temessék el. Bár Párizsban halt meg, nővére titokban Lengyelországba csempészte szívét, amelyet alkoholba áztatva tartósítottak.
Chopin szíve később a varsói Szent Kereszt-bazilikában kapott helyet, ahol a mai napig őrzik. Élete és zenéje iránti tiszteletből a lengyel nép számára különös jelentőséggel bír ez az ereklye, amely nemzeti szimbólummá vált.
(A cikk elkészítéséhez a The Guardian magazin írását használtuk)
