A Thália Színház nemrégiben bemutatott Madám Bizsu című dokumentumjátéka igazi időutazásra invitálja nézőit, egy misztikus idős hölgy történetein keresztül; a főszerepet, Madám Bizsut Molnár Piroska alakítja, aki a pesti Broadway és a Nagymező utca színházainak legendás világába kalauzolja el a közönséget.
Az előadás kulcsgondolata a „ha a falak mesélni tudnának” érzés, amely ebben a darabban valóban megelevenedik. A történetek szereplői között olyan ismert magyar és nemzetközi személyiségek is feltűnnek, mint például Rátonyi Róbert, Alfonzó, Cziffra György, vagy Karinthy Frigyes, de még a walesi herceg és egy indiai maharadzsa is, ami jól mutatja a hely kulturális jelentőségét.
Madám Bizsu karaktere nemcsak történeteket oszt meg, hanem egyfajta szimbolikus cserekereskedelmet is folytat a közönséggel: minden meséért cserébe egy hamis ékszert kér, amelyet magára ölt, mint az egykori idők emlékét. Ez a gesztus különleges érzelmi mélységet ad a darabnak, hiszen minden tárgy egy-egy letűnt korszak relikviájává válik.
Molnár Piroska saját élményei is felmerültek a darab kapcsán, ugyanis a színésznő elárulta, hogy az Arizona mulatóról előzetesen alig tudott valamit.
Első emléke Budapestről a Madách Színházhoz kapcsolódik, ahol diákként látta A vágy villamosa című előadást, Tolnay Klárival és Avar Istvánnal a főszerepben.
Ez az élmény döntő hatással volt színészi pályájára, amely során végül beilleszkednie sem volt könnyű a főiskolán – vidéki származása és műveltsége miatt eleinte kívülállónak érezte magát.
Azonban tehetsége és intelligenciája hamar átlendítette ezeken a nehézségeken, és gyorsan megtalálta helyét a budapesti színházi életben.
„Nemigen akartak befogadni a pesti lányok és fiúk, de hamar kiderült, hogy nagyon művelt vagyok, így egy kis irigység is körülvett engem, de aztán megtört a jég, gyorsan barátokra leltem. Egyébként akkor még a főiskolán a felvételin volt intelligenciavizsga is, amit igen könnyen megugrottam.”
A Madám Bizsu nem csupán egy múltidéző darab, hanem a jelenkori néző számára is releváns témákat feszeget: a nosztalgia, az emlékezés, valamint a történetek és tárgyak által közvetített identitás és kulturális örökség kérdéseit.