Egy 85 éves igazságtalanságot orvosoltak a Westminster apátság Költők sarkában, amikor végre kijavították az egyik legnagyobb irodalmi név helyesírását. Kedves Olvasó, mostantól helyesen Brontë, nem pedig Bronte.
A Charlotte, Emily és Anne Brontë tiszteletére állított emléktáblát csütörtökön újították fel, és most már rajta vannak a két pontot jelző diakritikus jelek (diaerézisek), amelyek biztosítják, hogy a nevet két szótaggal ejtsék. Úgy kell kimondani, mintha „Monty”-val rímelne, nem pedig „font”-tal.
Az eredeti emlékművet 1939-ben állították fel, de valamilyen oknál fogva nem kerültek rá a Brontë család által használt diaerézisek.
A javítást Sharon Wright, a Brontë Society Gazette szerkesztője kezdeményezte, miután a Költők sarkában tett látogatása során észrevette a hibát egy új könyvéhez végzett kutatás közben.
„Az első gondolatom az volt: ‘Rossz a nevük!’ Biztosan nem én vagyok az első, aki észrevette. De talán én vagyok az első, aki felhívta rá valaki figyelmét, és megkérdezte: ‘Kérem, írhatjuk helyesen a neveket?’” – mesélte Wright. „Ezek a nők az ország legnagyobb írói közé tartoznak. Megérdemlik, hogy a nevüket helyesen írják az emlékművön, amely az ő tiszteletükre készült.”
Wright elmondta, hogy valódi felháborodást érzett, amikor meglátta a táblát. „Én is Bradfordból származom, mint ők, és azt akarom, hogy megfelelően tiszteljék őket Londonban. Ők Yorkshire hősnői, és a nevük Brontë, nem Bronte.”
Rámutatott arra is, hogy a Költők sarkában minden más név helyesen van írva, beleértve Robert Southey költőt is, aki csodálatos emlékművel és mellszoborral van képviselve. Southey pedig hírhedt alak a Brontë körökben, hiszen azt mondta a 20 éves Charlotte-nak, hogy a költészet és az irodalomalkotás nem női feladat. „Gondoltam, ‘az ő nevüket helyesen írták’, mielőtt elindultam volna harcolni az ügyért” – mondta Wright.
Eleinte kemény küzdelemre számított a javítás érdekében, de végül nyitott ajtókra talált, és a változtatás iránti készséget tapasztalta.
A hibás írásmód okai nem világosak, bár a második világháború kitörése valószínűleg szerepet játszott benne. Az emléktáblát 1939. október 8-án helyezték el, röviddel a háború kitörése után, ezért nem tartottak hivatalos avatási ünnepséget. Paul de Labilliere, az akkori Westminsteri dékán, 1939. november 2-án kelt levelében azt írta: „Nagyon szeretném, ha a táblát ünnepélyes keretek között lehetne felavatni, de ezekben az időkben ez lehetetlen.”
Az emléktábla elkészítését a Brontë Társaság támogatta, amelyet 1893-ban alapítottak, és a világ egyik legrégebbi irodalmi társasága.
1947 júliusáig nem volt hivatalos ceremónia az apátságban, de akkorra már a nemzet újjáépítésének kérdései foglalkoztatták az embereket. „Nem tudom, talán a társaság tagjai hálásak voltak, hogy egyáltalán ott lehettek” – mondta Wright. „A Yorkshire-i emberek szeretik felemelni a kezüket, és hírverést csinálni, szóval nem tudom, mi történt akkor.”
A hiányzó diaerézisek rejtélyesek, mint maguk a diakritikus jelek. Senki sem tudja biztosan, miért változtatta Patrick Brontë nevét az ír Prunty vagy Brunty névről, amikor 1802-ben megérkezett a Cambridge-i St John’s College-ba. Talán Horatio Nelson iránti tisztelete miatt történt, akit Bronte hercegévé neveztek ki, és Patrick, aki County Downban született, így ejtette. Lehet, hogy a név gentrifikációja egy görög szóhoz kötődött, amely mennydörgést jelent.
Ez azonban Wright szemében nem számít. „Ez nem a férfiakról szól, hanem a nőkről, és az ő nevük Brontë volt, így írták már kislány koruktól fogva. Ez egy igazán boldog és időszerű lezárása a történetnek.”
Ezeket az érzelmeket osztotta David Hoyle, a Westminsteri apátság dékánja is, aki háláját fejezte ki, hogy a hibára felhívták a figyelmüket, és most már kijavították.
„Az emlékezés nem egy zárt szekrény, hanem egy aktív dolog” – mondta. „A Brontë Társaság megmutatta, hogy elkötelezettek az emlékek élénk megőrzése mellett.”
(A cikk a The Guardian híre alapján készült)
