Élményolvasó – Győrffy Ákos: A csend körei
Győrffy Ákos hangja, irodalmi lénye, létszemlélete számomra őt az egyik legérdekesebb, legnívósabb kortárs magyar íróvá (költővé nem kevésbé) teszi, valahol Oravecz Imre halk világa közelében, a páratlan megfigyelőképesség, aprólékos lényeglátás képviselőjévé, a megszűnés krónikásává.
Nem kevésbé így van ez ebben a vékonyra csiszolt masszív kötetében, ezekben a gondolatfutamokban, szemlélődésekben, apró esszékben tájról, földről, természetről, emberről – a legfontosabb kérdések feletti töprengésekről, melyeket legfeljebb kétkedő magabiztossággal próbál megválaszolni.
Hangulatok, emlékezések és az idő áll e könyv közepében, valamiképpen A hegyi füzet és a Haza folytatásaként, mélabú és metafizika lengi be az írásokat, víz, fény, szél, szédület tartja egyben.
És ahogyan a jó könyvek nekem mindig ajtókat nyitnak más művekre is, e börzsönyi erdőjáró ember írásait átszövi a hivatkozások finom hálója más, számára fontos alkotókra, s itt már rokonnak is érzem magam a szerzővel, ahogy felvillan Mészöly, Hamvas, Sebald, Jünger, Lampedusa vagy Kertész, Oravecz, Thoreau. Aztán pedig Ravenna keresztelőkápolnájának isteni tüneménye, a tengerből előbukkanó Cherso tele amforákkal, szekszárdi szőlőhegy, dunai kavicsok és sodrás – elsőrangú, veretes magyar próza egyetemes kérdésekről, mély szépséggel.
Olyan ez, mint diófa alatt asztalon egy pohár bor, tűnődéssel teli lusta, halk nyárvégi délutánon, a fény megáll egy pillanatra, s belepillanthatunk a leghidegebb, éjsötét télbe.
Olvass egy részletet a könyvből:
„Mindig is szerettem volna kolostorban élni egy ideig. Talán a leginkább azért, hogy egyfajta rend közvetlen közelében lehessek. Ahogy telnek az évek, egyre inkább irritál a rend hiánya, az értelmes és célra tartott élet megvalósításának látszólagos lehetetlensége. Nem megy, sehogy sem megy. Csak nagyon ritkán, váratlan pillanatokban sikerül, de akkor sem azért, mintha annyira törekednék rá. Egyszer csak a rend atmoszférájába lépek, de mire felocsúdnék, már csak az emléke marad meg.”
Győrffy Ákos költő 1976-ban született Vácon, Nagymaroson és Budapesten él.
Fontosabb díjai:
Gérecz Attila-díj (2000), Sziveri János-díj (2009), Márciusi Ifjak Díj (2010), Zelk Zoltán-díj (2010), Artisjus Irodalmi Díj (2011), József Attila-díj (2014)
