Bérczesi Róbert Artisjus-díjas magyar zenész, dalszerző, a HIPERKARMA zenekar alapítója volt Szatmári Róbert vendége a radiocafé Enyhe katarzis műsorában.
A beszélgetésben szó esik alkotásról, józan és módosult tudatállapotban, az elpazarolt időszakokról, a droghasználatról, zenebizniszről és igazi művészetről, valamint önmagunk megtalálásáról is.
„Minél inkább próbáltam, annál inkább kilökődtem és rájöttem, hogy nekem valahol a partvonalon van a helyem. Az én nevem nem ér. Én valamiért nem vagyok a játéknak a része, olyan vagyok tényleg, mint valamiféle földönkívüli munkás emberi testben. Ezt képletesen értem, tehát ez egy ilyen metafora arra, hogy valahol megpróbáljam mégis csak elhelyezni magam, ha már a Sehova Se Tartozók klubjából is kirúgtak”- mondja Bérczesi, aki húsz év droghasználat után, az elmúlt időszakban írta meg első dalait tisztán.
„Miért rúgtak ki?” – kérdezi a műsorvezető.
„Mert még ott is sok voltam, meg annyira más, még a másoknál is másabb és nem találkoztam még soha olyan emberrel, akinek a lelkivilága akár egy kicsit is hasonlított volna az enyémhez.”
A zenész a műsorban azt is kifejt, miért alkot és mi a fontos számára az alkotásban.
„Ezek naplók, én nem dolgozok termékekkel. Ha senkit nem érdekelne, akkor is zenélnék. Van, aki úgy zenél, hogy figyeli a piacot és a terméket, meg a trendeket és van a másik, a művésztípus, aki akkor is írna hogyha nem érdekelne senkit. Én ebbe a típusba tartozom, ezt büszkén vállalom. És hát hosszú távon szerintem ez még talán jobban meg is éri.”
A beszélgetésben szó esik még a HIPERKARMA sikereiről, a 24. jubileumi koncertről, valamint arról is, hogy Bérczesi mit gondol a földönkívüliekről és a szépirodalomról.
A korábbi beszélgetések gyűjteménye
