Körbenéztünk az Inda Galéria Kettős játszma című kiállításának megnyitóján, meghallgattuk Bordács Andrea, esztéta beszédét és gondolatait a művekhez, majd a kiállítás anyagán többször végigszaladva újra és újra Szemző Zsófia Milyen messze van Makó Jeruzsálemtől című alkotásán akadt meg a szemünk. A mű ugyanis egy számítógépes szoftver.
A kortárs képzőművészet rendszere, helyei átstrukturálódnak, s ebben a dinamikában a képzőművészek, mint főszereplők új stratégiák mentén működnek, a megváltozott környezet szerepük átgondolására készteti őket, mint a szcéna többi résztvevőjét is. Azzal, hogy a művészet mitikus jelentése szertefoszlott, a képzőművészettel foglalkozók munkája ugyan természetes része lett az információátadásnak, belesimul a köznapiságba, de különállása megmaradt, s mint a kultúra egyéb területein tapasztalható, egy közel állandó közönséggel bír. Mi a dolgunk ezzel, mit tudunk hozzátenni, hogyan tudjuk saját magunkat definiálni a változások közepette?
– többek között ezzel a gondolattal nyitotta meg a kiállítást Bordács Andrea, esztéta, 2014.június 3-án az Inda Galériában.
Tizenöt művész huszonhat alkotása látható a galériában. Az alkotások közt vannak fotók, videók, installációk, olajfestmények és rajzok is.
Fotók
Czene Márta Csendélet bőségtál, Késő bánat és Az a tiéd, amit megettél című fotóin például ételmaradványok, hulladékok láthatók.
Kamen Stoyanov, Bécsben élõ fiatal bolgár művész Szinkronizáció című fotóját hozta az Indába, melyen egy függőágyban fekvő férfit láthatunk valahol a semmi közepén. Bordács Andrea szerint ez a függőágy felhívja a figyelmet a kortárs képzőművészet periferikusságára, s a művész állandó „függő” helyzetére.
Rajzok
Rajzokat láthatunk például El-Hassan Rózától, aki Szíria térképe címmel készített munkáival a társadalmi felelősségvállalásra reflektál, Fischer Judit cím nélküli akvarelljei apró tárgyakat, kütyüket örökítenek meg. Fischer munkái az Élelmiszeripari Ügyvitelszerzési és Gépi Adatfeldogozó Vállalat az ÉLGAV papírívein láthatók.
Rajzos vegyes montázs-technikával készült Navratil Judit Somorjai 23A című alkotása is, mely leginkább egy gyerekrajzra hasonlít. Bordács Andrea szerint azonban ez a a mű valójában egy mély környezet-esettanulmány a művész életteréről.
Videók
Egyre gyakrabban használt eszköz a művészek kezében a videókamera. Az Indában több videóinstallációt is láthattunk. Koronczi Endre Én is itt vagyok című videója egy utcai, térfigyelő kamera felvételeihez hasonló képi világot idéz. A videón szereplő terekben zajlik az élet: az emberek jönnek-mennek, utaznak, találkoznak egymással. Ebbe a képbe folyton beleugrál valaki. Egy fél fej látszik belőle csupán.
Hasonlóan érdekes videós kísérlet Keller Diána Székek című videója, mely Gyukics Gábor Székek című verse alapján készült.
Egyebek
A legfurcsább élményt talán Szemző Zsófia Milyen messze van Makó Jeruzsálemtől című munkája váltja ki a szemlélőkből. A mű tulajdonképpen egy laptopon keresztül jut el hozzánk, az alkotás maga lényegében egy szoftver. A látogatók megtippelhetik és be is gépelhetik milyen messze vannak bizonyos városok Budapesttől. A vélt és a valós távolságok érdekes eltéréseket mutatnak. Szemző Zsófi alkotása arra a furcsa tér- és távolságérzékelésünkre reflektál, amit ezer meg ezer személyes élmény, tapasztalat befolyásolhat.
A szoftverről és egyéb munkákról kérdeztük Szemző Zsófiát:
Van, akinek meglepőnek tűnhet, hogy egy szoftver kiállított műalkotásként szerepel. Mi a története ennek a munkának?
Szerintem nem meglepő, nagyon sok interaktív munkával lehet találkozni kiállítóterekben, városi környezetben, és a neten is. Ez a mű csak ezek sorába illeszkedik. Az foglalkoztatott, hogy nagyon sok mindenre keresünk rá a neten és nagyon sok mindenről lesznek így félinformációink. Sok mindenről azt gondoljuk, hogy pontos információkat tároltunk el róluk, miközben ez nem feltétlenül így van. A Milyen meszze van Makó Jeruzsálemtől című munkában leginkább arra kérdeztem rá, hogyan viszonyulunk más városokhoz, és mennyire relatív az, hogy tudunk valamit.
Megtippeled a két város földrajzi távolságát, és amint nyomsz egy entert, kijön a valós távolság. És érzékeled, hogy mennyi különbség volt a tipped, vagy tudásod, és a valóság között, de ez azzal válik lényegtelenné, mert hamar egy következő tippet teszel.
Alkotásaidba sok esetben bevonod az embereket. A Valami hiányzik című munkádhoz rengeteg embert kérdeztél arról, hogy mi hiányzik nekik? A One minute című videóban arra kérted az utca emberét, hogy nézzenek a kamerába, de ne csináljanak semmit.
Az említett két munkában végül is tényleg lehet valami közös. Sok esetben próbálok meg bevonni másokat a munka különböző fázisaiba.
Videókat, rajzokat is készítesz. Az egyik kedvencem az Empty című sorozatod, amelyben kiüresedett, elhagyatott pesti üzlethelyiségeket rajzolsz meg. A rajzokban, grafikákban mi a fő törekvésed?
Igen, leginkább rajzolok. Fragmentált elemekből állnak össze a rajzok. Általában kisméretű munkákat készítek, amelyeknek összessége adja ki a munka értelmét. Mindig más foglalkoztat, de talán leginkább az emberi tulajdonságok.
Dolgozol most még valami egyéb projekten?
Most éppen az foglalkoztat, hogy mekkora a felelőssége van az alkotónak, mekkora az állampolgárnak. Hiszen a kortárs művészet attól kortárs, hogy reagens, hogy kapcsolatban áll a mosttal. Ezen túl pedig elkezdtem egy munkát, amiben félresikerült helyzeteket gyűjtök és egy másikat, amelyben aesopusi állatmese-szerű történetekben mutatok be emberi helyzeteket. Az egyik sorozatban nem próbálok meg semmilyen morált kikövetkeztetni, a másikban viszont igen. Növényeket is rajzolok. Lehet tőlük tanulni.
