Két korabeli kiállítási ismertető füzettel bővült a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum jelenleg 591 darabos Munkácsy-gyűjteménye, amely a legnagyobb a világon – hangzott el hétfőn a helyszínen tartott sajtótájékoztatón.
Bácsmegi Gábor igazgató elmondta, a New Jersey-i Montclaire History Centre munkatársa kereste meg először az egyik szegedi múzeumot tavaly azzal, hogy elküldene nekik két eredeti, Munkácsy Mihályhoz köthető dokumentumot; a szegedi kolléga irányította hozzájuk az amerikai intézetet.
Emlékeztett arra, hogy tavaly relatív sok Munkácsy-relikviát tudtak beszerezni, a két, Amerikából decemberben érkezett kiadvánnyal együtt 591-re nőtt a múzeum gyűjteménye. Idén az a cél, hogy elérjék a 600-at – árulta el.
A két angol nyelvű ismertető füzetet Gyarmati Gabriella művészettörténész mutatta be. Elmondta, hogy az egyiket 1886-ban, a másikat egy évvel később, Párizsban készíttette Charles Sedelmeyer, a festő műkereskedője két amerikai kiállításhoz.
A tárlatokhoz gyakran többféle kiadványt készítettek, nagy katalógusokat és kisebb, olcsóbb ismertető füzeteket is, a két új relikvia valószínűleg ilyen, „a tömegigényeket kielégítő” kiadvány volt. Arról nincs információ, hogy hány példányban adták ki őket – jegyezte meg.
MTI/Lehoczky Péter
Az első a Krisztus Pilátus előtt című festményhez kapcsolódott, ebben hosszú életrajz is olvasható Munkácsyról, megemlítik benne Reök Istvánt, Szamossy Eleket és a gyulai éveket is, majd írnak az alkotás mellett a Siralomház és a Milton című művekről, amelyek ekkor már az Egyesült Államokban voltak, valamint a népi életképekről.
MTI/Lehoczky Péter
A második a Krisztus a Kálvárián címet viseli, ezt a művet napjainkban Golgotaként emlegetjük. Ebben már nincsenek életrajzi adatok, viszont közli a kép készítésének történetét és korabeli kritikákat is. Gyarmati Gabriella kiemelte, hogy a kritikákból még a szakma és a tudományos világ sem tudott idézni, így az igazi kuriózumnak számít.
A művészettörténész felidézte, hogy az 1886-os kiállításon részt vett maga Munkácsy Mihály is. Párizsból indult hajóval, november 15-én érkezett meg, két nappal később nyílt meg a kiállítás, amelyet hasonló siker fogadott, mint amit a géniusz Európában már megszokott. November 18-án a tárlatról cikk jelent meg a New York Times-ban, amelynek másolatát szintén megkapták az amerikai központtól – tette hozzá Gyarmati Gabriella.
November 23-án díszebédet adtak Munkácsynak, amelyen a magyar származású Pulitzer József mondott köszöntőt. A laptulajdonos másnap saját lapjában, a Worldben magyarul köszöntötte a festőt. Az 1887. január 1-ig tartó amerikai tartózkodása során Munkácsyt a New York-i magyar egylet tiszteletbeli tagjává fogadták, és találkozott az amerikai elnökkel, Grover Clevelanddel is.
Azt is lehet tudni, hogy a kiállítással Sedelmeyer új piacot próbált teremteni a festőnek, akitől lehetett portrékat is rendelni. Nagyjából 15 portrét festett meg az ott tartózkodása alatt, és többekről vitt magával fotót, amelyek alapján vélhetően Párizsban készítette el a festményeket, így például Pulitzer József feleségéét is – mondta a művészettörténész.
Gyarmati Gabriella emlékeztetett arra, hogy végül mindkét festményt, amelyekhez a füzetek készültek, egy amerikai üzletember, John Wanamaker áruháztulajdonos vette meg.
Varga Tamás alpolgármester a sajtótájékoztatón kiemelte: a Munkácsy Mihály Múzeum relikviagyűjteményében olyan tárgyi és írásos dokumentáció gyűlt össze, amely nemzetközi szinten is egyedülálló.
Kiemelte, hogy a Munkácsy 180 emlékév minden héten tartogat valamit: múlt héten az 1865-ben készített Búsuló betyár című festmény érkezett meg a a debreceni Déry Múzeumból a Munkácsy Emlékházba, ahol július elejéig tekinthető meg.
