Lemez készült Szabó Gábor világhírű magyar dzsesszgitáros tiszteletére, ismert magyar zenészek közreműködésével.
A Szabó Gábor esszé című albumot, amelyen az 1982-ben elhunyt muzsikus négy szerzeményének újragondolt változata szerepel, a FLEMM nevű formáció április 5-én mutatja be a fővárosi Gödör Klubban – közölték a szervezők.
Mint írták, a lemez ötlete Szőcs Gergő dobos fejében született meg, a felvételek története visszanyúlik a Covid-időkhöz, a rögzített öt számból végül négy fog szerepelni a Blunt Shelter kiadó gondozásában megjelenő anyagon, amelynek előfutára, a Mizrab már meghallgatható.
„2018-ban saját szórakoztatásomra kezdtem foglalkozni komolyabban Szabó Gábor munkásságával. Számos zenésszel, hétköznapi emberrel beszélgettem a témáról, és azt vettem észre, hogy stílustól függetlenül tisztelet és szeretet övezi Szabó Gábor munkáját” – mondta Szőcs Gergő.
A dobos összetrombitált néhány jól ismert zenészt, akikkel két napra bevonultak a Magyar Rádió 22-es stúdiójába. A felállás a FLEMM nevet kapta, a csapatban Bujdosó János gitározik, Ágoston Béla szaxofonozik, Oláh Dezső zongorázik, Dj Modul aka Mango (Jávor Márk) Akai MPC-t szólaltat meg, Gergácz Gábor Moog basszusszintetizátoron játszik, Szőcs Gergő pedig dobol.
Az albumon a Mizrab mellett, amely eredetileg Szabó Gábor 1973-as albumának címadó dala volt, szerepel még a Somewhere I Belong (ez Szabó Gábor 1969-es, cím nélküli LP-jén volt rajta), a Galatea’s Guitar (Dreams – 1969), valamint az If You Don’t Want My Love (High Contrast – 1971).
Szabó Gábor 1936-ban született Budapesten. Autodidakta módon tanult meg gitározni, az ötvenes évek elejétől a főváros éjszakai bárjaiban és szórakozóhelyein játszott. Az 1956-os forradalom leverése után az Egyesült Államokba távozott, 1958-ban felvették a bostoni Berklee School of Music-ba.
Egyedi, dallamos zenei stílusában egyesítette a magyar, a cigány és az indiai zenét, mindezt az amerikai blues zenével fűszerezte, ezzel a dzsessz új stílusát honosította meg. 1961-ben csatlakozott a Chico Hamilton’s Quintethez, majd játszott Charles Lloyd’ Quintetben és a Gary McFarland’s Quintetben is. 1964-ben a Down Beat című rangos szaklap a nyolcadik legjobb gitárosként rangsorolta. 1965-ben megalakította saját formációját, a Gabor Szabo’s Quintetet.
Első szólólemeze 1966-ban jelent meg Gypsy ’66 címmel, ezt követte a Spellbinder, rajta a Gypsy Queen című dallal, amelyet később sokan feldolgoztak, világhírűvé 1970-ben Carlos Santana tette, aki saját változatának a Black Magic Woman címet adta. Pályafutása során mintegy kéttucatnyi albuma jelent meg és száznál is több lemezen hallható vendégzenészként. 1967-ben alakította meg öttagú együttesét Skye néven.
Pályafutásának legnagyobb sikere a Breezin’ című instrumentális dal lett – de nem az ő előadásában, és a nevét még szerzőként sem tüntették fel. Világhírű akkor lett a dal, amikor 1976-ban George Benson dolgozta fel, és Grammy-díjat kapott érte.
1967-ben kvintettjével fellépet a Monterey Jazz Fesztiválon, 1968-ban McFarlanddel és a vibrafonos Cal Tjaderrel Skye Recording elnevezéssel lemezkiadót alapított. A hetvenes évektől rendszeresen hazalátogatott, 1974-ben a televízióban is fellépett, 1978-ban a Hilton Szállóban tartott zártkörű koncertet. Egészségi állapota folyamatosan romlott, Budapesten hunyt el 1982. február 28-án máj- és veseelégtelenség következtében.
Az 1981-ben megjelent Femme Fatale című albuma volt az első és egyetlen magyar kiadású lemeze. Halálának tizedik évfordulóján a Magyar Jazz Szövetség Szabó Gábor-díjat alapított, amellyel minden évben olyan művészt tüntetnek ki, aki tevékenységével hozzájárul a magyar dzsesszművészet színvonalának fejlődéséhez, nemzetközi elismertségéhez.
