Perintfalvi Rita Public oldalán fogalmazta meg válaszlevelét Szörényi Levente napokban megjelent nyilatkozata kapcsán. A teológusnő vallási és kultúrpolitikai témákban adott válaszai sok követőt hoztak a számára, így többekben fölmerült, hogy vállalhatna politikai szerepet, amire azt a választ adta, az őt jól ismerőknek nem okozva csalódást, azt a muníciós előnyt, amit a függetlensége jelent, soha nem fogja feladni.
A levél:
El vagyok képedve azon, amit Szörényi Levente nemrég összehordott egy kormánylapnak adott interjúban. És nem, még ez sem fogja soha kitörölni belőlem azt az érzést, amit az általa szerzett remekművek hallgatása közben éreztem. Nem lehet elfelejteni soha azt a bizsergést, ami Szegeden a Dóm téren átjárt, amikor az István, a király legendás rockopera előadását hallgattam, mégpedig Alföldi Róbert rendezésében. Csodálatos érzés és büszkeség volt ott, abban a pillanatban magyarnak lenni. És igen, még Bródy sorait is tudom és akarom is jól érteni: „Nem kell olyan Isten, aki nem tud magyarul!” Szóval akkor talán én nem számítok Szörényi szemében „liberális akadékoskodónak” – ahogy fogalmazott. De a következő sorok mélységesen felháborítottak, hadd idézem a zeneszerző óriást!
„Szomorúnak tartom, hogy a világbolsevizmushoz dörgölődző réteg nem vonja le a konzekvenciát: olyan országban él, amit nem tud kisajátítani, csak hatalmilag leuralni. A magyar soha nem volt alkalmas arra, hogy beadja a derekát. Tovább fogunk küzdeni. Egyetlen lehetőségük van azoknak, akik ezt nem hajlandók elfogadni, mégpedig az, amit épp az ő miniszterelnökük javasolt: el lehet innen menni. (…) Eszementen próbálkoznak eltüntetni valahogy Orbán Viktort, hiszen a vezetőn múlik minden. Ha annak idején nincs Árpád fejedelem, mi sem ülnénk ma itt.” (Szörényi Levente).
Szóval akkor Szörényi szerint két világ létezik Magyarországon: van a magyar és van a világbolsevik. Vagyis vannak az igazak és vannak az árulók, akikkel szemben harcolni kell, és aki igazából büszke magyar, az ezt a harcot egyfajta egzisztenciális küzdelemnek éli meg. A jó és a gonosz küzd egymás ellen. Életre-halálra. És aki nem magyar, hanem világbolsevik, és Orbán Viktor egész létezésében a nemzet pusztulásának végveszélyét látja, annak takarodj az országból!
Na jó, lehet, hogy ez a beszólás konkrétan az ellenzéki politikusoknak szólt. De én mégis magamra vettem. Főként azért, mert tényleg azt gondolom, hogy a dögvész vagy a pestis kevésbé volt nemzetgyi*lkoló, mint Orbán Viktor. Főként ezzel a gyűlöletkeltő, a magyarságot a végletekig megosztó, szüntelenül külső és belső ellenségeket kereső politikájával. Ebben az országban semmi nem működik már, csak a propaganda! Tönkrement a gazdaság, az állami egészségügy egy sintértelep, az oktatásból menekül mindenki, aki csak tud.
Pont ezért nem vagyok hajlandó eltűrni még egy Szörényi Leventének sem azt, hogy azoknak a honfitársaimnak – s velük együtt nekem is – , akik ezt látják és akik a nemzetért kétségbeesve kiáltanak, hogy elég volt, és akik számára rég kiderült már, hogy a király meztelen és hogy Orbán Viktor nem a Messiás, hanem a nemzet végzete, pusztán annyit üzenjen: hogy takarodj az országból!
Magyarország a mi hazánk is és nem megyünk innen sehova! Az én ereimben is magyar vér csörgedezik, mert ezen a földön születtek az én őseim. Akik képesek voltak meghalni is ezért hazáért, így hát senkinek nincs joga azt üzenni se nekem, sem másnak, hogy takarodj az országból!
Szörényi Levente, szerintem István király nem ilyen hazáról álmodott!
