A színekben rejlő hatalmas erő címmel Tornyai János festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás a Szolnoki Galériában februárban.
Szebenyi Nándor, a Damjanich János Múzeum művészettörténeti osztályának vezetője a tárlatról tartott hétfői hódmezővásárhelyi sajtótájékoztatón elmondta, Szolnokon utoljára csaknem negyven éve, 1986-ban rendeztek nagyobb kiállítás Tornyai János munkáiból. Akkor a festőművész nevét viselő hódmezővásárhelyi múzeum mellett a Magyar Nemzeti Galéria kölcsönzött festményeket a tárlatra.
A szolnoki és a hódmezővásárhelyi múzeum együttműködésével létrejövő új kiállításon mintegy százhúsz festmény lesz látható abból a csaknem ezer alkotásból, melyet a Tornyai-múzeum gyűjteményében őriznek – közölte a szakember.
Nagy Imre, a tárlat anyagát válogató művészettörténész felidézte, Hódmezővásárhelyen 2019-ben rendeztek gyűjteményes kiállítást Tornyai János munkáiból azzal a céllal, hogy árnyalják, gazdagítsák a munkásságát csak az alföldi festészethez soroló képet. A szolnoki tárlat is egy lépés azon az úton, hogy Tornyai János elnyerje azt a rangot a magyar festészetben, amely őt megilleti.
Való igaz, hogy a művész a magyar parasztság ikonikusnak tekinthető témáit festette pályája elején, de ahogy fogalmazott, 1917-ben „kiszeretett a parasztból”. Ezt követően kezdte képein rendkívüli színgazdagsággal megörökíteni a többi közt az alföldi tájat.
Új látásmódjának kialakulásában fontos szerepet játszott házvezetőnője, élettársa és később festőtársa, Kovács Mári. Naplójában – az akkor már idős mester – maga is nőábrázolásaira, főként aktjaira helyezte a hangsúlyt saját életművében – fejtette ki a művészettörténész.
Képiró Ágnes, a Damjanich-múzeum művészettörténésze közölte, a február 8-án nyíló és egészen április 14-ig látható kiállítás esszenciáját adja Tornyai János munkásságának. A tárlaton a közönség láthat festményeket a művész valamennyi alkotói periódusából és az általa ábrázolt témákból.
Korszakos művei, a Juss, a Csokorkötő, a Csizmahúzás vagy a Bús magyar sors változatai mellett bemutatják érzéki női portréit és aktjait, valamint bajai és szentendrei korszakának „konvencióktól-szabályoktól, rajztudástól és aprólékosságtól felszabadult” alkotásait is.
