A 24 ablakot tollal puha papírra rajzolom. A toll nyomokat hagy a papíron, s azokból így nyomatokat tudok készíteni. A nyomtatás után a rajzolt ablakokat a létező legsötétebb festékkel, a japán Musou feketével festem át. Ezzel a gesztussal, hogy a tér fényességét ellensúlyozzam, egy olyan felületet helyezek a fénnyel szembe, ami a lehető legnagyobb mennyiségű fényt képes elnyelni.
A nyomatokkal ugyanazt a kísérletet hajtom végre, mint magával a térrel, csak ezúttal egy festmény a médium. Egy apró ecsettel pontról pontra átfestem a kép fehér részeit ugyanazzal a sötét festékkel, hogy kitöröljek belőle minden fényt. Ezzel a gesztussal más minőséget adok a fekete festéknek, amelyet az elmúlt 15 évben nyomtatáshoz használtam: szürkés, szinte fénylő ezüst lesz. A kiállítótérben a szinte minden fényt elnyelő, feketére festett rajzok mellett a falakon láthatók a nyomatok fekete-fehér és befeketített verziói is.
Japán hagyomány az ohaguro, a fogak befeketítése. Ennek nyomán ezeket a befeketített nyomatokat ohaguro festményeknek nevezem. Az ohaguro mint szokás kialakulásának egyik fő oka, hogy a koromfekete tárgyakat évszázadokon át rendkívül szépnek tartották. Az pedig természetes, hogy az emberek minél közelebb akartak kerülni ahhoz, amit szépnek tartottak – gondoljunk csak bele, ma a fogfehérítés számít teljesen elfogadottnak.
Meggyőződésem, hogy elkerülhetetlen szembenéznünk a sötétséggel és az árnyakkal. Azáltal, hogy magunkhoz engedjük, elfogadjuk őket, és velük vagyunk anélkül, hogy fény által le akarnánk győzni őket, megszelídülnek, és barátokká válhatunk. Meglátom a szépséget a sötét szobában, a legsötétebb árnyékokban, amelyek aztán új minőséget adnak annak, amiről azt hittem, hogy a lehető legsötétebb
– mondja Koós Gábor, akinek 2024. február 7-én, szerdán 18 órára az INDA Project Roomban nyílik Gazing Into Darkness // A sötétbe nézek című kiállítása, amit Fehér Dávid, művészettörténész nyit meg.
2023 őszén nyílt Székesfehérváron, a Szent István Király Múzeumban Koós Gábor azonos című – Gazing Into Darkness // A sötétbe nézek – kiállítása, ahol egy helyspecifikus installáció épült fel legújabb festményeiből, amelyeket Junichiró Tanizaki japán író Az árnyak dicsérete (In Praise of Shadows) című írása ihlette.
A Szent István Király Múzeum Országzászló téri kiállítóhelye jellegzetes tetőablakai miatt egy rendkívül világos tér, és ez – a Tanizaki esszéjében kifejtett gondolatok szerint – nagyon nyugativá teszi.
A fény a mennyezeten elhelyezkedő 24 ablakon keresztül jut be a térbe – ez a 24 ablak központi szerepet kapott a székesfehérvári installációban. A tér fényességének ellensúlyozására Koós Gábor egy olyan felületet helyezett a fénnyel, azaz az ablakokkal szembe, ami a lehető legnagyobb mennyiségű fényt volt képes elnyelni. Radikális gesztus, amely felvetette, hogy miként változhat meg egy teljes tér aurája.
Az INDA Galéria projektszobájában most nyíló Koós Gábor-kiállítás ennek a tárlatnak egy izgalmas adaptációja, amely egyben kísérlet is arra, hogyan működnek ugyanazon festmények a tér, és ezáltal a fények megváltozásának hatására.
