Vajon mi szunnyadt a századforduló rohamosan fejlődő, virágzó Budapestjének éjszakái mélyén? Vagy inkább: mi volt ébren? S ki volt ébren? Milyen volt a boldog békeidők nappali felszín alatti, éjjeli boldogtalansága? Bűnelkövetés-típusok, prostitúciós ipar, rendőrségi védelmipénz-rendszer, postarablási ügyek, korrupció – a boldogság hajszolásának boldog békeidőkben sem ismeretlen zsákutcái. Mindezek lenyomata az irodalomban. És a kiegyezés utáni fővárosi közrendészet felállításának története.
Császtvay Tünde irodalom- és művelődéstörténész forrásszövegekkel illusztrált, korábban ismeretlen történeti kutatások eredményeinek bemutatásán alapuló előadása tette izgalmassá a Tudományünnep+ első estéjének második felvonását.
„Zengők itt az utcák” – írta a századfordulós éjszakai Budapestről Krúdy Gyula. Vajon milyen érzéki hangokkal, „devernyákkal”, „delikát intézményekkel”, milyen szereplőkkel találkozhatott a kor polgára, ha kilépett a lüktető fővárosi éjszaka sötétjébe?
Budapest nagyvárossá fejlődése szokatlanul gyorsan zajlott le. Így működésének, benne a közrend védelmének és közegészségügyének megteremtése, a főváros élhető rendjének kidolgozása feltorlódott, a nagyvárosi szubkulturális jelenségek gyors kezelése pedig komoly nehézségeket okozott – például a tömeges prostitúció és mélyreható következményei néhány évtizeden belül az egyik legnagyobb össztársadalmi problémává nőtték ki magukat.
A magyar rendőrség felállítása csak a kiegyezés után történhetett meg, évtizedeken át forrás- és munkaerőhiánnyal küzdött. Thaisz Elek rendőrfőkapitány – mint a főváros közigazgatási, közrendészeti és a bűnelkövetések elleni vezetője – azonban a rendőrségi szervezet felállítása, a nyilvántartási rendszerek, a szabályrendeletek kidolgozása mellett belépett az iparosodó prostitúciós, sőt egyéb bűnügyi piacokra is, és sokszor a kor embere már azzal sem lehetett tisztában, vajon ki a pandúr, és ki rabló.
Az előadás videófelvétele itt érhető el:
Császtvay Tünde irodalom- és művelődéstörténész, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője, főmunkatársa, a PPKE BTK és a Kodolányi János Egyetem óraadó tanára, címzetes egyetemi tanár. Az 1980-as évektől az elsők közt kezdte meg az irodalomtudományban akkoriban szokatlan nézőpontú, a dualista kor irodalmának irodalomszociológiai, mikrotörténeti, társadalom- és mentalitástörténeti kutatásait. A tömegkultúra- és ponyvakutatás elméleti kérdései mellett – a Magyar Nemzeti Múzeum általános főigazgató-helyetteseként – öt éven át a gyakorlatban is kipróbálta a szélesebb nagyközönség elérésének új formáit. Doktori dolgozatának témája Reviczky Gyula összes verseinek kritikai igényű kiadása és az azt kísérő, szinte korszak-monográfiát kiadó jegyzetkötet volt. Mostanában a nagyvárosi szubkultúrával, a 19. századvég íróinak, művészeinek félnyilvános társasági életével, sajtótörténeti kérdésekkel, Mikszáth Kálmán művészetének monografikus feldolgozásával foglalkozik.
