Megjelent Kiss Ottó legújabb kötete, az Ég Bolt – Móra kiadó
Kiss Ottó gyermekversei bár szikárak és letisztultak, mégis olyan varázslatot rejtenek magukba, ami a felnőttek előtt is megnyitja a gyermekkor mesés világát, amely nem ismer határt Ég és Föld között. Új kötete, az Ég Bolt szerelemről, betegségről és hitről is szól egy kiskamasz fiú szemszögéből. A könyv most párban jelent meg a Móra Kiadónál a több mint húsz éve először megjelent Csillagszedő Márióval. A szerzőt kérdeztük régi-új köteteiről.
Nemrég ünnepelte hatvanadik születésnapját. Ez alkalomból a Móra Kiadó páros megjelenéssel lepte meg az olvasókat. Újra megjelent a Csillagszedő Márió és ennek folytatásaként az Ég Bolt. Korábban több helyen is elmesélte, hogy a Csillagszedő Márió versei már jóval a megjelenés előtt készen voltak. Az új kötet szövegei is több évet vártak a megjelenésre? Mikor született meg a gondolat, hogy a nagysikerű könyvnek legyen egy párja?
– Az Ég Boltban egyetlen nagyon régi vers van, az, amelyik nem kerülhetett be a Csillagszedő Márióba. De nem azért maradt ki annak idején, mert valamiféle tabu szöveg volna, hanem mert az a vers nem egy óvodás kislány, hanem egy kamaszfiú hangja. A legjobb, ha idézem, mert nem hosszú, és akkor azonnal világos lesz, miért is várt ez az egy kis versike ilyen sokat:
Anya szerint
ha meg akarunk
ajándékozni valakit,
akit szeretünk,
akkor olyan dolgot
vegyünk neki,
aminek mi is örülnénk.
Én most focicipőre gyűjtök anyának.
Egyébként az Ég Bolt verseiből csak néhány készült el jóval korábban, a többségét az utóbbi egy-két évben írtam csak úgy, mindenféle kötetterv nélkül. Amikor aztán megkaptam a lehetőséget a Móra Kiadótól, hogy születésnapomra a Csillagszedő Márió színes kiadása mellé az új könyv is megjelenhet, az erősen motivált, és viszonylag gyorsan, néhány hónap alatt összeállt az Ég Bolt.
Tudna mondani kiskamasz korából olyan élményt, benyomást, esetleg helyszínt, ami a mai napig meghatározó Ön számára? Volt olyan ezek közül, amit beemelt az új kötetbe?
– Az én gyerek- és ifjúkorom helyszíne Battonya, ott nőttem fel, ott voltak az első barátaim, ott szereztem minden meghatározó élményt, amelyekből a mai napig is táplálkozom. Konkrét eseményt, helyszínt nem tudok mondani, ezeket többnyire megírtam a regényeimben és a novellásköteteimben, illetve néhány gyerekkönyvem motívumai is eléggé felismerhetően táplálkoznak onnan és abból a korból, az Ég Bolt viszont más, ott, ha van is ilyen egyezés vagy motívum, csak nagyon áttételes lehet.
Az Ég Boltban több vers is a hitről, Istenről beszél. A kamasz főhős úgy beszél a Mindenhatóról, mint szerető, gondoskodó apa. Ön hogyan képzelte el ennyi idősen Istent?
– A kötet az Istenkeresésről (és megtalálásáról) is szól. Mindaz, ami a kamaszfiúval történik, a szerelem, illetve a betegség, erősen igénybe veszi a lelket, érzékenyebbé tesz – ez, amellett, hogy ebben az életkorban egyébként is nagyra nyílik a világ a gyerekek előtt, arra is jó eséllyel hajlamosít, hogy a főhős ne csak kérdéseket tegyen fel az élet értelméről, a szeretetről, a végesről és a végtelenről, a látható és a láthatatlan világról, hanem válaszokat is keressen, akár olyanokat is, amelyekben megjelenik a transzcendens. Arra már nem emlékszem, hogy én ennyi idősen hogyan képzeltem el Istent, de szerintem nem szakállas bácsiként. Bár ki tudja, hisz mindnyájan mintákat követünk.
Válás, halál, betegség, első szerelem. Csupa olyan témáról olvasunk a gyermeki elbeszélők szemüvegén keresztül, amelyekről sok családban nagyon nehéz beszélni, a szülők eszköztelennek érzik magukat. Ezek a versek viszont elindíthatnak komoly beszélgetéseket gyerek és felnőtt között. Mit gondol, lehet, hogy a könyvei nemcsak a gyerekeknek segíthetnek, hanem a szülőknek is, hogy könnyebben tudjanak kapcsolódni a gyerekeikhez?
– Reménykedem benne, hogy így van. Persze azzal tisztában vagyok, hogy ezeknek a könyveknek nem feladatuk átvenni a traumakezelés aktusát, hisz elsősorban szépirodalmi alkotások, ezzel együtt én is azt gondolom, hogy segíthetnek: elindíthatnak olyan őszinte beszélgetéseket, amelyek aztán szorosabbá tehetik a szülő-gyerek viszonyt. Mint tudjuk, ez különösen a kamaszkorú gyerekek esetében nem egyszerű – sem nekik, sem a szülőknek.
A cím nélküli versek történetté állnak össze, egy gyerekszerelem és egy betegség története is kibontakozik, amelyet megszakítanak a filozofikusabb hangvételű versek. Látjuk, ahogy egy kamasz elkezd rákérdezni az őt körülvevő világra és azon túlra is. Ezek megint csak olyan szövegek, amelyek minden életkorban más és más jelentést hordoznak magukban. Egyik kedvenc versem a “Vajon ki szereti jobban a virágot?” kezdetű, amely szólhat a szerelemről is, de szülőként a szülői szeretetet is beleolvashatjuk. Volt egy elképzelt olvasóközönsége, amikor a kötetet írta?
– Talán ideális lehet adott olvasóközönséghez szólni, valójában nekem írás közben ez nem lebeg a szemem előtt, bár, gondolom, tudat alatt befolyásol, hisz mégiscsak elsősorban kamaszoknak szántam a könyvet. Azt mondják, a jó gyerekkönyv felnőtteknek is szól – szeretném hát azt hinni, hogy az Ég Bolt is ilyen: jó is, és persze felnőtteknek is szól.
A humor forrása a kötetekben a gyermeki naivitás és őszinteség. Mit gondol, a főhősökkel azonos korú gyerekek is vevők erre a humorra vagy ez inkább a felnőtt olvasóközönségnek szól?
– A gyerekek sokfélék, bizonyára van, aki vevő rá, van, aki nem. Ráadásul az Ég Bolt esetében ezt nehéz megmondani, hisz csak nemrég jelent meg, még nincs elég visszajelzésem kamaszkorúaktól. A lányom szerint viszont, aki tizenkettő, és nagyon szigorú kritikus, ez a kötet is rendben van. Az „is” ebben az esetben a Csillagszedő Márióra utal vissza, amelyben ugye egy óvodás korú kislány az elbeszélő, de ez nem azt jelenti, hogy az ovisoknak szóló könyv volna – kisiskolás kortól ajánlott, hat éven felülieknek, ahogy a hátlapon is áll.
A gyermeki olvasóközönség még a szigorú kritikus szavainál is kíméletlenebb lehet. Ott egyből kiderül, hogy valami működik-e vagy sem. Van olyan emlékezetes visszajelzés, ami a gyerekközönségtől érkezett?
– A „rendes vers” kifejezés. Tulajdonképpen ezt is a szabadverseknek köszönhetem, mert ha nem volnának, akkor a vers csupán „vers” volna. Sokat jártam az országot olyan és hasonló szabadversekkel, amelyek a két mostani kötetben is vannak, és persze elsősorban gyerekeknek tartottam előadásokat, rendhagyó irodalomórákat. Arról például, hogy mi a hasonlóság és mi a különbség a szabadversek és a rímes-ritmusos versek között. Utóbbi, a kötött formájú gyerekversek nagyon régóta a magyar hagyomány részei, mindnyájan azokon nőttünk fel, a szabad gyerekversek, a svéd vagy skandináv típusú versek viszont csak néhány évtizede ismertek nálunk. A „rendes” vers tehát a rímes-ritmusos vers, amint azt a rendhagyó irodalomórákon mindenféle előadói befolyásolás nélkül nem egyszer meg is állapították a gyerekek.
