Herendi Gábort és Ipacs Gergelyt, a Valami Amerika sorozat rendezőit látta vendégül Szatmári Róbert a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában. A beszélgetésben természetesen szó esett az Azahria-jelenségről, arról, hogy miért ilyen erős a 21 éves zenész hatása, valamint arról is, hogy mit jelent és mennyiben változott az a bizonyos „valamiamerika” életérzés a magyar társadalomban és úgy általában, a mindennapi gondolkodásunkban.
„Megdöbbentem, amikor meghallottam Azahriah egyik dalát, azt hiszem, épp a Four moods volt az. Tetszik, ahogyan félúton vált magyarra, felcseréli a korábban szokásos, verze-refrén struktúrát – puzzle darabkákat hoz létre és ebből építkezik. Imádom és azt is, ahogyan visszahozta a hangszeres játékot, minden ízében annyira friss és izgalmas, hogy engem tényleg nagyon hamar megfogott. Szerintem nincs még egy ilyen magyar zenész.” – mondja Herendi a műsor elején.
A teljes beszélgetés itt nézhető meg:
Ipacs Gergely hozzáteszi, hogy azért van ebben egy tudatos építkezés is, anno Paul Streetként kezdte a működését Azahriah, de ettől függetlenül az egész működése hitelesnek és önazonosnak mondható. „Magától értetődő volt, hogy Gáborral őt kérjük fel a sorozat főcímzenéjének a megírására.”
A Valami Amerika sorozat kapcsán szó esik még arról, hogy mit jelentett a 2000-es évek elején az amerika-életérzés, hogyan változott ez napjainkig, miért lettünk kiábrándultabbak és hogyan befolyásolta mindezt a social media.
Ezen kívül szóba került még az, hogy milyen tendenciák jellemzik ma a kereskedelmi televíziózást, merre tart a streaming és mitől függ az, hogy melyik korszakban épp milyen témák és műfajok dominálnak a sorozatgyártásban.
