Két évvel ezelőtti interjúnk során Levon Eskenian, a Gurdjieff Ensemble vezetője többek között arról is mesélt, mi mindent kellett változtatni az akkori koncert programján, ugyanis felesége, Lusine Grigoryan zongoraművész a járvány kellős közepén nem utazhatott velük. Az idő azonban igazságot tett, ugyanis ezúttal ő maga ad majd zongorakoncertet Veszprémben a Hangvilla Közösségi Térben október 11-én este 7 órai kezdettel. Újra találkozhatsz Gurdjieffel, Komitasszal, Bartókkal, és még jó pár meglepetéssel! Erről a műsorról beszélgettem a zenész házaspárral, Lusine Grigoryannal és férjével, aki ezúttal az örmény-angol tolmács szerepét is játszotta.
Honnan jött a lehetőség, hogy Veszprémben lépjen fel?
Veszprém lett Európa Kulturális Fővárosa, amelynek keretében más európai városokkal is együttműködik. Felkeresték Gjumrit és meghívtak különböző örmény zeneművészeket összesen három koncertre, ezek egyike vagyok én. Gjumriben születtem, akárcsak Gurdjieff, így nem volt kérdés, hogy neki ott a helye a programban. A városhoz való kötődésem mellett az is fontos tény, hogy a Hangvető, az Interurban programsorozat szervezője, egyben az ECM Records terjesztője is Magyarországon. Mivel jól ismerik az ennél a kiadónál megjelent Komitas ’Hét Dal’ CD-met, meghívtak, hogy adjak egy szólókoncertet ezen az eseményen.
Ki lesz még a programban Gurdjieff mellett?
A szervezők kifejezetten örmény zeneszerzők munkáit kérték, de arra is remek alkalom lesz ez a koncert, hogy elhozzam azt a műsort, amit már két éve terveztem, vagyis összehozzam Komitast és Bartókot. Tehát Gurdjieffen és Komitason kívül az ő magyar kortársuk, Bartók Béla is része ennek a programnak. Ők hárman a múltat képviselik, két fiatal zeneszerző, Artur Avanesov and David Balasanyan pedig a jelent.
Balasanyan miatt egy másik magyar vonatkozása is van a műsornak: ő bevallottan Kurtág György munkáiból inspirálódik. Még most is dolgozik a ‘Microludes’ című sorozaton, amelyből most az első könyvet hozom el, és ebből fogok játszani. Avanesov ’Albumblatt’ című darabját pedig azért választottam, mert nagyon szomorú, de fontos relevanciája van. Amellett, hogy csodálatos zenemű, amely mély érzelmeket ad át, azt is lényeges tudnunk róla, hogy szerzője Stepanakertben írta. Nemrég szerepelt a hírekben, hogy 120 000 örménynek el kellett hagynia az otthonát a háború miatt: nagy részük Stepanakertből menekült el, amely mára igazi szellemvárossá vált. Ezt a zenét játszva és hallgatva megemlékezhetünk azokról az emberekről és kulturális értékekről, akik és amelyek az értelmetlen pusztítás áldozatai lettek.
A történelmi és a kortárs darabok valamiféle párbeszédet folytatnak egymással?
Ezek a darabok nagyon jól illenek egymáshoz, ott a helyük ugyanabban a programban. Ami közös bennük, hogy mindegyiket értő füllel kell hallgatni, hogy megértsük a zongora által közvetített üzeneteket, rétegeket. A kortárs darabokban különleges hangzásokat és hangszíneket kell majd megszólaltatnom. Balasanyan és Kurtág felelgetése, az idős magyar mester hatása fiatal örmény kollégájára, nagyon izgalmas felfedeznivaló lesz.
A történelmi darabok esetén pedig az a kihívás, hogy ezekbe rengeteg munkát kell fektetnem, alaposan meg kell őket ismernem, hogy hitelesen szólaltathassam meg a népi dallamokat és ritmusokat a zongorán. Érdekes, hogy mindhárman különböző módszerekkel dolgoztak annak idején. Gurdjieff bejárta a Közel-Keletet, megjegyezte a dallamokat, lediktálta őket a diákjainak, majd az egyikük, az ukrajnai születésű Thomas de Hartmann, zongoraátiratokat készített ezekből. Így születtek a darabok, amelyeket ezen a koncerten is játszani fogok.
A másik kettő, Komitas és Bartók, máshogy dolgozott a terepen, mint Gurdjieff, de a munkamódszereik egymástól is eltértek egy kicsit. Komitas a terepmunka helyszínén, magukban a falvakban írta le a dallamokat, Bartók viszont hangfelvételeket készített. Viszont mindkettejükre igaz, hogy alaposan és tudományos igénnyel foglalkoztak a népzenével, így az etnomuzikológia úttörőinek tekinthetjük mindkettejüket. Nagyon igyekeztek, hogy a dallamok, amennyire csak lehet, érintetlenek maradjanak, és erre építették a zongoraműveiket is. Ezáltal új nyelvet hoztak létre a klasszikus zenén belül: nemcsak a népzenét harmonizálták, hanem új harmóniákat is létrehoztak, amely alapjaiban forgatta fel a zongoraművészetet.
Sajnos Komitas zongoraműveit még ma is nagyon kevesen ismerik, a kottákat sem nagyon terjesztik, így ez a koncert arra is nagyszerű lehetőséget ad, hogy ezeket megismertessem a szélesebb közönséggel. Azt pedig nem győzöm hangsúlyozni, mekkora öröm számomra, hogy végre Bartókkal is összehozhatom Komitast, nem is beszélve a további három zeneszerzőről, akik mind bekapcsolódnak ebbe a véget nem érő zenei eszmecserébe.
