Három játékfilmmel a hivatalos program versenyében az olasz filmművészet képviselteti magát idén a legtöbb alkotással a vendéglátó Franciaország és az Egyesült Államok mellett a 76. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. Mindhárom olasz versenyfilm rendezője – Marco Bellocchio, Nanni Moretti és Alice Rohrwacher – visszatérőnek számít a seregszemlén, de egyszerre még soha nem indulhattak az Arany Pálmáért.
Az olaszok bemutatkozását a verseny veteránja nyitotta: a 83 éves Marco Bellocchiónak már több mit tíz filmje szerepelt a cannes-i válogatásban, és 2007-ben a nemzetközi zsűri tagja volt. Legújabb, Rapito (Elrablás) című drámájában egy igaz történetet, egy 19. századi bolognai zsidó családban született gyermek kálváriáját filmesítette meg, akit miután csecsemőkorában titokban az egyik cseléd megkeresztelt, 7 éves korában IX. Piusz pápa parancsára elszakítottak a családjától, hogy a Vatikánban katolikus neveltetésben részesüljön, és a papi hivatást válassza. Edgardo Mortara történetét eredetileg Steven Spielberg amerikai rendező is meg akarta filmesíteni.
„Ez az olasz történelem egyik nagyon fontos epizódja, miután az egyik olyan utolsó emberrablás, amelyet az egyház nevében követtek el Olaszországban”
– hívta fel a figyelmet a rendező Cannes-ban. A történet a kiterjedt pápai állam végének és Itália egyesítési folyamatának idején játszódik, s egyszerre ítéli el a dogmatikus gondolkodást és a térítői hitbuzgalmat, amely az antiszemita pápa korát jellemezte.
„A korabeli liberális, progresszív erők a zsidó gyerek elrablását barbárnak tekintették, és ebből a látszólag kis eseményből világraszóló botrányt csináltak” – emlékeztetett a rendező.
A kétórás klasszikus stílusú alkotás végigköveti a Mortara család küzdelmét az egyházzal szemben Edgardo visszaszerzéséért, miközben a családi tragédia mellett a nagypolitikai kérdéseket, az ország egységesítésének hatalmai problémáit is vizsgálja, valamint nyomon követi a zsidó családja iránti szeretet és a katolicizmusa között őrlődő Edgardo felnőtté válásának történetét is. A fiú soha nem hagyja ott a katolikus vallást, és még a saját anyját is megpróbálja megkeresztelni.
Marco Bellocchio szerint „a katolikus egyházról nehezebb volt az 1950-60-as években beszélni, amikor a kereszténydemokráciának még jelentős, erős és szigorú hatalma volt” Olaszországban, és „előzetes cenzúrát” folytatott.
„Mára az egyház hatalma nagyon összeszűkült, visszaszorulóban van, legalábbis a civil társadalomban” – mondta a rendező.
A második olasz versenyfilmet A fiú szobája című filmjéért 2001-ben Arany Pálmával jutalmazott 69 éves Nanni Moreti rendezte, s a főszerepét is ő alakítja.
Nanni Mretti Director
Michele D’Attanasio Cinematographer
A Fényes jövő című, könnyed hangvételű, olasz dalokkal teli tragikomédia egy filmrendezőről, Giovanniról, és feleségéről, Paoláról szól, aki egyben a főhős alkotótársa és producere. Giovanni egy 1956-ban játszódó filmet forgat az olasz kommunista párt meghívására Rómába érkező, Budavári nevű magyar cirkuszról, amelynek igazgatóját Anger Zsolt játssza. A magyar színész együtt vonult fel a film alkotógárdájával a díszbemutatóra a fesztiválpalota vörös szőnyegén szerda este.
A filmben a magyar társulat felfüggeszti előadásait, amikor a Szovjetunió leveri a magyar forradalmat. A történelmi pillanat a rendező számára az olasz kommunisták sztálinizmustól való elhatárolódásának felidézésére ad alkalmat, miközben a felesége éppen elhagyja, a rendezőkkel nem tud szót érteni, a producere csődbe megy, s a filmet végül egy dél-koreai befektető menti meg.
A fődíjért versenyző harmadik olasz film világpremierjét pénteken tartják. A formalista meseszerű alkotásairól ismert Alice Rohrwacher La chimera című drámája egy sírfosztogatók közé keveredő fiatal régész története az 1980-as években, a főszerepekben Isabella Rossellini és Alba Rohrwacher látható.
A cannes-i fesztivál díjait szombat este adja át a Ruben Östlund kétszeres Arany Pálma-díjas svéd rendező által vezetett zsűri.
