Nicholas Cage mellett ebédeltünk, és szelfiztünk Katy Perry és Orlando Bloom társaságában a cannes-i filmfesztiválon

Egy napja érkeztem Cannes-ba, és azonnal beleszédültem abba a módosult tudatállapotba, ami a fesztiválon való jelenlét során magába keríti az embert. Tizenkét éve járok ide, de még mindig ugyanolyan hihetetlenül izgalmas itt lenni, mint a legeslegelső napon, sőt: mindig újabb és újabb dolgokat fedezek fel.

Cannes természetesen a filmekről szól, és mindjárt le is írom, hogy hány filmet (ötöt) és milyeneket (nagyon jókat!) láttam az idei első napomon, de először azt is elmesélem egy személyes beszámolóban, miért olyan különleges a cannes-i élmény.

1. A helyszín

A francia riviérán található Cannes a világ egyik legszebb helye. A hegyekkel és a tengerrel körülölelt, gyönyörű kisvárosban egymás mellett él a középkori, a klasszikus stílusú, a csodálatosan részletgazdag art nouveau és a letisztult, izgalmas art deco építészet, és ezekhez csatlakozik a Fesztiválpalota monumentális, óceánjáró hajóra emlékeztető, 20. századi épülete. Kanyargós utcácskák vezetnek a várba, a tengerparti promenádon, a Croisette-en a francia luxusmárkák boltjai sorakoznak, az ezzel párhuzamosan található, elegáns sétányon pedig egymást érik az éttermek. Egy rövid buszútnyira érintetlen szépségű tengerparti vagy éppen hegyi falvak találhatók: a legexkluzívabb fesztiválpartikat gyakran ezekben rendezik. Az időjárással azonban vigyázni kell: azt gondolnánk, májusban csodálatos a francia riviérán lenni, de életem legemlékezetesebb viharai és legkeservesebb megázási-fázásai Cannes-hoz kapcsolódnak. És nem túl kellemes egy teljesen átázott, priznicként ható öltözékben beülni a jegesre hűtött vetítőterembe!

2. A közösség

Cannes-ba tízezrek zarándokolnak el a fesztivál idején. Újságírók, tévéstábok, filmkészítők, sales-esek, forgalmazók és a filmes szakma többi képviselője, valamint a mozi iránt érdeklődő közönség is eljön, hogy elsőként nézhesse meg a világ legjobb filmjeit, és közelről láthassa a sztárokat. A fesztiválon évről évre látni ugyanazokat az ismerős arcokat, de barátságok is létrejönnek, és végre azokkal a kollégákkal is több időt tudunk együtt tölteni a két film közötti várakozás közben, akikkel otthon nincs idő gyakran találkozni. Idén a szokásosnál még nagyobb a magyar újságírói jelenlét, a megszokott veteránok mellett egyre több fiatal tudósító jelentkezik a fesztiválról: olvassák az ő írásaikat is!

3. A sztárok

Mindenfelé a filmvilág legnagyobb sztárjaiba botlunk. Az egyik teljesen átlagos étteremben Nicholas Cage ül a mellettünk levő asztalnál. Hátrafordulunk, és látjuk besétálni Pedro Almodóvart. Az ábécé előtt Jim Jarmusch álldogál és beszélget. Az utcán előttünk gyalogol Christoph Waltz, és kiderül, hogy ugyanarra a vetítésre sietünk: végül az előttem lévő sorban ül. Egy másik vetítésen csinálok magamról egy szelfit, és csak akkor veszem észre, hogy a fotón rajta van Katy Perry és Orlando Bloom is. És a vetítések előtt persze a színpadon is megjelennek az alkotók, tegnap például Cate Blanchettet láttuk testközelből. Vannak visszahúzódóbb sztárok, és olyanok is, akik örömmel szelfiznek a rajongókkal. A lényeg: mindenhol, a legváratlanabb helyzetekben találkozunk velük, és ezt sosem lehet megunni!

4. Gasztronómia

Hihetetlen jókat lehet itt enni. Hogy bírjuk a tempót, kell is. Van olyan kollégám, akivel mindig tenger gyümölcseit eszünk, ezek itt, a tengerparton nem is drágábbak, mint mondjuk egy pizza. De Olaszország közelsége azt jelenti, hogy a pizza is mesés. A fesztivált a Nespresso szponzorálja, szóval kávé is van bőven, és persze nagy szükség is van rá a napi 5-6 óra alvás és az állandó koncentráció mellett.

5. A lényeg: a filmek

Egy időben akár 4-5 különböző filmet is lehetne itt nézni, és az egyik legnehezebb feladat a napi program összeállítása. Reggel hétkor nyílik meg a jegyfoglalás, és pillanatokon belül betelnek a vetítések. Van, aki napi 6-7 filmet is néz, legtöbbünknek 3-4 az átlaga. Este érkeztem a fesztiválra, másnap reggel 8:30-kor kezdődött a nap, amit 11-kor, 14-kor, 16:30-kor és 18:30-kor követtek vetítések. Volt jegyem 21 és 23 órára is, de azokat végül lemondtam: öt vetítés elég volt. Két film között talán van idő egy kávéra vagy útközben megevett szendvicsre is.

6. A válogatás 

Hihetetlenül sokszínű a cannes-i program. Minden műfaj megjelenik, és az ötperces, pörgős rövidfilmektől a 3-4 órás meditatív filmfolyamokig minden megtalálható a fesztiválon.

Az első napomon látott öt film között volt például kanadai párkapcsolati dráma-komédia, marokkói bűnügyi thriller, brit felnövéstörténet, ausztrál történelmi film némi mágikus realizmussal vegyítve és egy új szemszögű holokausztfilm is. Hamarosan jelentkezem a filmekről szóló írásokkal is.

Megosztás: