Megnyílt az év tárlatának is nevezett Rejtélyek, sorsok, múmiák című kiállítás a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban.
A kiállítás azért egyedülálló, mert a Magyar Természettudományi Múzeum múmiagyűjteményének egy apró része, szám szerint tíz múmia a Békés vármegyei városban kiegészül a feltárási hely, azaz a váci Tragor Ignác Múzeum tárgyi anyagával – mondta Bácsmegi Gábor, a Munkácsy Múzeum igazgatója.
A váci Fehérek templomának 1994-es felújítása közben a munkások megtalálták a templomtorony alatt lévő kriptát, melyről az utókor megfeledkezett. A kripta a padlótól a mennyezetig zsúfolásig tele volt egymás tetejére halmozott, gazdagon díszített koporsókkal. Amikor felnyitották őket, meghökkenve látták, hogy a legtöbb koporsóban nem csontok, hanem természetes úton mumifikálódott holttestek voltak.
A kriptában kialakult, barlangokéhoz hasonló klíma lehetővé tette, hogy a testek ilyen jó állapotban fennmaradjanak, továbbá a fenyőfából készült, faforgáccsal bélelt koporsók is elősegítették a kiszáradást.
A Rejtélyek, sorsok, múmiák című kiállítás a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban 2023. május 20-án. A több eredeti múmiát bemutató, audiovizuális technikát is használó kiállítás a világon egyedülálló. A váci leletegyüttes a múmiák személyes történetét és természettudományos módszerekkel történt vizsgálatuk eredményeit is bemutatja.
MTI/Rosta Tibor
A nem mindennapi leletegyüttes feltárását a Váci Püspökség engedélyével a Tragor Ignác Múzeum munkatársai végezték. A feltárás során 262 koporsót és 263 ember maradványait találták meg (az egyik koporsóba egy anyát és gyermekét temették), negyven emberi holttest egy közös csontkamrában pihent. Közülük több mint 200 kifejezetten jó állapotban maradt fenn. Ez Európában a második legnagyobb múmiakollekció – hangzott el a megnyitón.
A kriptát 1731-1841 között használták temetkezésre a váci lakosok. A mumifikálódott elhaltak között több egyházi személy, kereskedő, lovassági ezredes, nemesi testőrségi főtiszt és számos polgári tisztségviselő is volt. Eddig 166 embert sikerült azonosítani a koporsókra festett nevek és évszámok segítségével.
Szvák Enikő, a Magyar Természettudományi Múzeum muzeológusa, a kiállítás kurátora a megnyitón elmondta, nem lehet méltó módon bemutatni a múmiákat a történelmi kontextus és az egyéni élettörténetük nélkül, és erre eddig a három évtized alatt sosem volt példa.
Martineczné Damiani Terézia Anna mumifikálódott maradványai a Rejtélyek, sorsok, múmiák című kiállításon a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban 2023. május 20-án. A több eredeti múmiát bemutató, audiovizuális technikát is használó kiállítás a világon egyedülálló. A váci leletegyüttes a múmiák személyes történetét és természettudományos módszerekkel történt vizsgálatuk eredményeit is bemutatja.
MTI/Rosta Tibor
„Számomra is érdekes volt látni több tárgyat élőben, amelyet eddig csak fotón vagy egyéb dokumentáción láthattam” – fogalmazott.
Zomborka Márta, a feltárás vezetője, a váci múzeum néprajzos muzeológusa elmondta, szeretnék a saját, 1998-ban nyílt és 2016-ban felújított állandó kiállításukat megújítani, valamint a Természettudományi Múzeum vándorkiállítását frissíteni saját leletanyagukkal, ugyanis a kriptában talált mintegy 1800 tárgy a Tragor Ignác Múzeum gyűjteményébe került.
Matkovich Ilona, Vác polgármestere elmondta, megpróbálták felkutatni a ma élő rokonokat, néhányat közülük találtak is, senkinek nem volt ellenére, hogy felmenőiket egy tárlat anyagaként lássák. Hozzátette, számára is érdekes volt nemcsak fényképen, hanem élőben látnia Würth Ferenc kanonok kétméteres múmiáját: Würth a váci nagypréposti palotát építtette, amelynek a felújítását éppen most kezdték el.
A békéscsabai tárlaton tíz múmia látható, köztük például a negyven év körüli Sándor Teréziáé, akinek a koporsóján nem volt név, de azt tudták, hogy 1783-ban, apácaruhában temették el. Abban az évben 17, 30-50 év közötti nőt temettek el, akik közül csak egy volt apáca, így derült fény a személyazonosságára.
Tridentina Ciania Rozália két ujját bal lába mellé csomagolva találták. Vizsgálatokkal derítették ki, hogy ujjait nem rablótámadás során vágták le (a koporsó érintetlen volt), és nem is betegség miatt amputálták (a röntgen fertőzéses szövődményt vagy gyógyulásra utaló elváltozást nem mutatott ki). Valószínűleg a halál beállta után, a test koporsóba helyezése előtt csonkolták meg ismeretlen okból.
A tárlaton látható egy anya és gyermeke maradványa is. A 26 éves nő, Weiskopfné Borsodi Terézia 1794-ben szülés közben vesztette életét, császármetszést hajtottak végre rajta, hogy a gyermek életét megmentsék. Bár a kisfiú élve született, csak néhány órával élte túl anyját.
A kiállítás május 12. és október 29. között tekinthető meg a Munkácsy Mihály Múzeumban Békéscsabán.
