Gyűlnek a link alakok körénk, a piás költők, kritikusok, fotósok. Tiszta társművészeti fesztivál, kultúrsokk, amit nyújt nekünk a rozéfröccs. (Hartay Csaba tudósítása a 2012-es JAK-táborról)
JACK-tábor, így hívjuk. Illetve csak én. Szabadulni a tehéntőgyek puha szorításából, leautózni 400 kilométert, és vár a Patak utca 11. Már harmadik éve. Hoztam a háziaknak 5 liter friss tejet. Tegnap esti fejés – mondom nekik, örömmel veszik el a két csurig töltött palackot. Akkora becsben van nálam a tej, hogy a sör ott forrósodott a csomagtartóban, és a hűtőtáskában kizárólag a tej zötykölődött Szigligetig. Megérkeztünk. Gyorsan hadd igyak abból a pálinkából, amiből Bajtai Andris barátom és Bori kortyolgattak út közben. Závada Peti utazott még velünk Pesttől, ő nem ivott, útbaigazításaival muszáj volt kiegészítenie amegzavarodott GPS-t. Rátelepítettem valami új programot, a géphangú csaj örökké azzal basztatott, hogy túlléptem a megengedett sebességet. De már akkor rinyált, amikor kettővel túlléptem. Aggódós nőszemély. (Hülye picsa.)
Be kéne nézni valami előadásra. Jó, nyugi, még dobjunk be egy páleszt, majd utána. Utána meg elkezdünk maradni, végül irány a Kastély presszó. Onnan kéne ebédelni menni. Kéne. Kéne enni is valamit. Egy sör, utána ebédeljünk, de tényleg, mert befeszülés lesz a vége, ahogy Bajtai Betű bácsi mondaná. Azt is mondta, hogy rántott szeletet szeretne enni Krumplis tésztával. Nekem a mákos tészta krumplival jobban bejön, de legyen. Ebből az ételkavalkádból csak a rántott szelet kerül elénk a tányéron, egy kis rizzsel. Belapátoljuk, utána vissza a presszóba. Egy bisztró nyitva áll és hívogat – ugrik be Flipper Öcsink füstös hangja.
Gyűlnek a link alakok körénk, a piás költők, kritikusok, fotósok. Tiszta társművészeti fesztivál, kultúrsokk, amit nyújt nekünk a rozéfröccs. De hol vannak a tavalyi hőzöngők? Mi ez a szolid lefetyelés? Hol vannak a kommandósok? Hát mi már szart sem érünk? Mert idén valahogy senki sem akarja megfenyegetni a kedves pultos nénit, mosolyogva szolgál ki bennünket, semmi grimasz. Hol van a tavalyi néni a pultból? – kérdem tőle érdeklődve. Nem vállalta, szabadságot vett ki a JAK tábor idejére – válaszolja a kedvesen, és nem is érti, hogy a kolléganője mitől volt annyira berezelve.
Befut Bach Máté, rögtön barátkozunk, elárulom, hogy házi pálinkám van a szállásunkon, még jobban barátkozunk. Az irodalom összehozza a fiatalságot, meg a tömény szeszesital, leginkább. Lebattyogunk a Patak 11-be.
Jó anyag – mondja Máté, és máris jön a következő kanyar a pici poharakba töltve. Orcsik Roli még mindig nem mer inni, szerepel nemsokára, mi is szerepelünk, a teraszon az asztalnál. Sörösdobozokal, felespoharakkal adunk elő mesejátékot, mesés az állapot, kezdünk egyre gyönyörűbbek, barátságosabbak lenni. A fiatal költőgeneráció is bekapcsolódik, Borda Rékába is sikerül belediktálnunk pár kétcentest a tiszta hazai anyagból. Tényleg menni kéne a kastélyba. Benézni, mi a tétel odabent, kik vannak, milyen előadás, előadjuk magunkat, egyre gördülékenyebben megy a szereplés, odaérünk, ott bent is beszédbe elegyedünk mindenkivel, szociális munkás lesz belőlem pár pohárka után, ahogy a feleségem mondaná. Csabi, miért kell neked mindenkivel bizalmaskodni? Odamész félismeretlenekhez, és hülyeségeket sugdosol a fülükbe. Egyszer valaki pofán fog vágni – szinte hallom a szavait. Á, itt nem. Csupa szeretet és megértés a kortárs irodalom. Vendel bácsi is áhítattal mesél nekem a nemrég megrendezett Váci Mihály tábor emelkedett hangulatáról, majd szóba kerül a Rákosi korszak is, mert ő már akkor is élt.
Élünk, még élünk, kihúzatjuk hajnalig. Sok előadáson veszünk részt, nincs is akkora az Internet, hogy elbírná a felsorolást. Lebénulna, örökre. Mint melléöntött pálinka a kibuggyant sörhabbal, úgykezdenek egybefolyni a napok. Mátéval túrázunk, bort veszünk egy háznál, a bácsit természetesen én szólítom le, hogy segítünk kipakolni a csomagtartóból, ha nem bánja -veszi a lapot, rögtön beinvitál egy borkóstolóra. Utána meglátogatjuk a legnyugisabb kocsmát. Nemhogy egyetlen vendég sincs a balatoni panorámával megspékelt teraszon, de a tulajt sem találjuk sehol, hiába huhogunk a lombos fák alatt. Néhány fotó, néhány sóhaj, néhány korty a frissen fejtett borból, majd irány vissza. Halászlevet kívánunk. Meg még egymillió eurót dollárban. Ebből csak a halászlé elérhető aznap. Három vendéglőből egyben meg is kapjuk az adagunkat. Vörös levet kanalazunk, hozzá bolti pálinka, a tied sokkaljobb -Máté meg is jegyzi.
Nem tudok ennyi élményt megjegyezni. Ennyi előadást, művészeti diskurzust és szemináriumot. Iminimi szeminárium. Igen, Kis Grofó mellett Dolly Rollt is énekeltem a teraszon, páran bekapcsolódtak, a Vakáció album halhatatlan. A vakáció nem. Szeptember egy. Az idő beszart, 15 fok, szemerkélő eső és szél. Hazatelefonálok, otthon 25 fok és napsütés. Szombat reggel irány haza a nyárba. Az őszt meghagyom az irodalmároknak, hátha írnak róla szép műveket, engem vár a szentesi lecsófesztivál. Az más kérdés, hogy egyéb okokból jártányi erőm sem volt, mire hazaértem, nemhogy kihúzatni még egy napot. Szombat este Nemes Z. Márió két verseskönyvével betakarózva aludtam el. Álmomban meglátogatott a fétismajom, és azt makogta a fülembe, hogy jövőre sokkal keményebben kell szórakozni, ha helyre akarjuk állítani a JACK-tábor régi hírnevét.
{jcomments on}
