Három, a második világháború során a Vörös Hadsereggel folytatott harcokban elesett, ismeretlen magyar katonát temettek újra csütörtökön a Varsó melletti Kobylka község katolikus temetőjében.
A Kovács Orsolya Zsuzsanna varsói magyar nagykövet, valamint Töll László ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka jelenlétében a kobylkai Szentháromság-bazilikában tartott gyászmisét követően az elesettek földi maradványait hadisírban helyezték örök nyugalomra.
„Névtelenül nyugszik itt három magyar honvéd, 1944-ben estek el. Isten előtt nem ismeretlenek. Állíttatta Magyarország kormánya, 2023”
– olvasható a lengyel és magyar nyelvű sírfeliraton.
A sírtábla költségeit a magyar fél, az elesett katonák exhumálását és az új sír létesítését pedig a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) harc és mártíromság emlékét őrző irodája (BUWiM) fedezte.
Az IPN közleménye szerint a kihantolást 2021 augusztusában hadisírokra szakosodott régészek végezték Adam Siwek, a BUWiM igazgatója, valamint a Magyar Honvédség két tisztje jelenlétében. A régészek és a magyar megfigyelők egybehangzó megállapítása szerint a három katona a magyar II. tartalékhadtest kötelékében harcoló 1. lovashadosztályhoz tartozott, és 1944. szeptember 9-10-én a Vörös Hadsereggel vívott, Varsó környéki harcokban estek el.
Földi maradványaik 2021-ig a varsói Wesola kerület és a főváros melletti Zielonka közötti erdőben létesített hadisírban nyugodtak. A helyi lakosok nyírfából készítettek nekik sírkeresztet, „Itt három magyar katona nyugszik, 1944” felirattal. Ezek az adatok megerősítést nyertek az exhumálást megelőző vizsgálat során a magyar Honvédelmi Minisztérium rendelkezésére álló adatokban is.
„A nyírfakereszttel ellátott sírt a helyi lakosság feltehetőleg azért őrizte meg és ápolta, mert jó emlék maradt a környéken a Zielonkától Wesola irányában a frontvonalat tartó magyarokról” – írta közleményében az IPN.
Az 1. lovashadosztályt a német hadvezetés az 1944. augusztus 1-jén kitört németellenes varsói felkelés leverésére is be akarta vetni. A magyarok a német parancsok ellenére kapcsolatokat tartottak fenn a lengyel felkelőkkel, élelmiszert, esetenként fegyvereket is adtak nekik. Varsó környékén olyan magyar katonák sírjai is vannak, akiket a németek a lengyel felkelők támogatása miatt kivégeztek.
