A Nyugat.hu értesülései szerint elhunyt Bokányi Péter irodalomtörténész. 54 éves volt.
Bokányi Péter (PhD 2006) irodalomtörténész, az Életünk Szerkesztőségének főszerkesztő-helyettese és a kőszegi iASK Intézet munkatársa. Óraadóként 12 évig vett részt a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola és utódintézményeinek munkájában az Irodalomtörténeti Tanszék oktatójaként – írja róla az iask.hu oldal.
2007-ben oktatási szakértőként Szlovéniában dolgozott, 2009-ben oktatója volt az ISES Alapítvány örökségmenedzsment képzésének. 2005-től több éven át oktatott magyar irodalmat a Collegium Fenno-Ungaricum intézet Finnugor Nyári Egyetemén orosz nyelven. Több kutatásban is részt vett az irodalmi regionalitás témakörében kutatóként és kutatásvezetőként: a pannon irodalmi örökség kapcsán jelent meg legutóbbi tanulmánykötete (Itt álltál valaha, 2015).
Publikációival rendszeresen jelen volt a kortárs irodalomban, a Csokonai Irodalmi és Művészeti Társaság elnökségi tagja volt. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Protestáns Újságírók Szövetségének és a Societas Scientiarium Savariensisnek. Három önálló, három társszerzős kötet, kilenc többszerzős kötetben szereplő tanulmány és közel száz folyóirat-publikáció szerzője. Szakmai publikációi mellett kulturális turisztika projektek résztvevője, az azokhoz kapcsolódó kiadványok és filmek szerzője, forgatókönyvírója volt.
Bokányi Péter kutatási témáiról írták: Van-e olyan, hogy “irodalmi regionalitás”, van-e az irodalomnak regionális tudata? Vélhetően a nyelvészetből szivárgott át az irodalomba a “regionális” jelzője, ami azt feltételezi, hogy létezik valahol valamiféle “irodalmi köznyelv”, az ú.n. nemzeti kánon, amihez az egyes régiók irodalmát mérni kell. Kutatásának célja, hogy igazolja: nincs ilyen.
A magyar irodalom – miként a kelet-közép-európai irodalmak általában – a “regionálisból” rakódnak össze, ez az, ami őriz történeti, szociológiai jelenségeket, s főként: identitást ad. A regionális identitásnak ugyanis alapvető gyökere az irodalom, hordozza és képviseli az adott régiót – országhatárok nélkül.
Kutatásának alapja volt a nyugat-dunántúli, a nyugat-pannon régió, annak irodalma és az abban megbúvó identitás: az irodalom regionális tudata. Különös szerepet szánt az egyes régiókban keletkezett, történelmiként olvasott regényeknek. Ennek alapos feltérképezése megteremtheti a lehetőségét annak, hogy újrafogalmazódjon a “regionális” és a “nemzeti” kultúra, egyáltalán e közhasználatú fogalmak érvényessége.
