Bak Imre, a magyar művészet kimagasló alakja, Kossuth-, és Herder-díjas festőművész, 2022. december 23-án életének 83. évében elhunyt. Búcsúztatása az acb Galériában lesz 2023. jan. 05-én (csütörtök) 18:00 – 21:00 között.
Bak Imre végakaratának megfelelően a közönség és a szakma legújabb művei társaságában búcsúzhat el a művésztől, emlékezhet meg munkásságáról; zártkörű temetéséről családja gondoskodik majd a későbbiek során. A csendes megemlékező est során Hajdu István, Bak Imre monográfiájának szerzője búcsúzik az alkotótól.
Bak Imre az 1960-as évek derekán induló magyar művészgeneráció kimagasló tagja, aki következetes, párját ritkítóan változatos, több mint fél évszázados művészeti pályát tudhatott magáénak. Kivételes érzékenysége, szerénysége, szakmai alázatossága és következetessége nemcsak a magyar képzőművészeten hagyott mély nyomot, hanem annak nemzetközi ismertségén és piacán is, hiszen egész életében tevékenyen formálta a magyar kortárs festészet alakulását.
Festményei eredendően geometrikus szerkezetűek, az1990-es évektől már építészeti tagozatok strukturálták képei terét, ami egyszerre lett egyre perspektivikusabb és transzcendentálisabb és színesebb, derűsebb, kisugárzó hatású is. Kassák Lajos, Korniss Dezső és az Európai Iskola neoavantgárd hagyományainak folytatója volt, aki lépést tartott a nemzetközi képzőművészeti törekvésekkel.
Karrierjének első szakaszát döntően befolyásolta a Zuglói Kör szellemi közege, ahol generációtársaival együtt az Európai Iskola és a korai magyar avantgárd szellemi száműzetésben élő alkotóival és Hamvas Bélával vették fel a kapcsolatot; Bak Imre és nemzedéke mégis az 1968-ban és 1969-ben megrendezett Iparterv kiállításokkal vált széles körben is ismertté. Saját válaszát az amerikai, angol és német hard-edge és minimalista irányzatokra az 1960-as évek végén dolgozta ki, ezután évtizedeken keresztül kitartóan és töretlenül fejlesztette a festészet utáni absztrakció és a geometrikus absztrakció formanyelvét, egyensúlyba hozva a lokális avantgárd tradíciókat a kortárs festészet szüntelenül változó nyelvével.
Bak Imre utolérhetetlen festészeti munkássága mellett egyik fontos úttörője a magyar konceptuális művészetnek is, posztmodern iránti elkötelezettségéről pedig utolsó interjúi is tanúskodnak.
Művei megtalálhatóak olyan kiemelkedő külföldi közgyűjteményekben, mint a londoni Tate Modern, a New York-i Metropolitan Museum, a stockholmi Moderna Museet, a berlini Nationalgalerie, a bécsi MUMOK, a zürichi Haus Konstruktiv, vagy a pozsonyi Nemzeti Galéria. Magyarországon fontos művei találhatóak többek között a Magyar Nemzeti Galériában és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban.
Bak Imre szívesen idézte egyik kedvenc szerzőjét, Santarcangelit a halál és a művészet összefüggéseiről:
„A mű feltételezi a halál, vagyis a legnagyobb iszonyat ismeretét és legfőképpen azért születik, hogy ennek az ismeretlennek az iszonyatát legyőzze.”
Szellemi és szakmai nagysága mostantól pótolhatatlan és fájó hiány lesz a magyar kortárs művészeti életben.
