80 éves lett, bár ez nem látszik.
Kis Lordnak hívták gyerekkorában. Felnőttként is elegáns úr, aki sohasem veszti el a fejét. Pedig sok oka lenne rá. Halk szóval tudja elintézni, amit akar.
1980-ban lett a főnököm, az MTV-ben, aztán a Budapesti Média Intézetben. Sok helyzetben, sokat próbált barátság a miénk. Láttam őt, amikor az volt a tét, hogy megmarad-e 75 dekával született kisfia. Láttam őt, amikor tudomásul kellett vennie, hogy sohasem mutathatja meg neki a kék eget.
Látom őt, amikor Tamás koncertjein fel-alá járkál a folyosón. És láttam őt magas pozícióban, amikor ugyanabban a kis virsli formájú szobájában üldögélt, mint amikor persona non
grata volt az éppen aktuális vezetés szemében.
Láttam őt, amikor megszüntették televíziós édes gyermekét, a Stúdiót, amikor elfelejtettek neki szólni, hogy leváltották, és tanúja voltam annak is, amikor telefonon behívta az éppen regnáló főnök, hogy ugyan vegye már át „kirúgópapírját”.
Ám egy valamit sosem láttam: hogy akár egy kinevezés, akár egy leváltás kimozdította volna őt angolos eleganciájából, nyugalmából. Sokan sokféle módon próbálták őt megalázni, de senkinek nem sikerült.
Bár sokszor fáj a dereka, a gerince sosem roppant meg, és bármennyire is szeles az idő, kifordítható köpenyt sem ölt magára.
Boldog születésnapot!
Forrás: Szegvári Katalin FB-oldala.
