drMáriás: Jó úszást elvtárs! – Sztálin Hockney műtermében, 2022, 100 x 120 cm, giclée print
David Hockney élete legszomorúbb napjait élte. Szakított vele nagy szerelme, Peter Schlesinger, így iszonyatosan magányos volt, s mást se remélt, mint hogy egy szép napon Peter mégis visszatér hozzá, s ismét boldog párt alkotnak. Hogy addig is kibírja a fájdalmat, elkezdett élete leghíresebb festményén dolgozni, az Egy művész portréja (medence két figurával) címűn, amelyen kettejüket örökítette meg, a munka szüneteiben pedig nagyokat úszott gyönyörű medencéjében a paradicsomi tájban.
Ahogy úszott, folyamatosan Peterre gondolt, s lelke legmélyén azt remélte, mire kidugja a fejét a vízből, máris ott áll majd a medence szélén. Igencsak meglepődött, amikor Peter helyett Sztálint látta maga előtt, aki barátságosan tisztelgett felé, majd megszólalt:
– Jó úszást, elvtárs! Az viszont egyáltalán nem jó, hogy állandóan csak a barátodra vársz, mert halálosan szerelmes vagy bele! Itt vagyok neked helyette én! A sokkal okosabb, erősebb és férfiasabb, mint ő! Minek szenvedsz? Inkább hallgass rám! Majd én megmutatom neked, merre van az igazi Paradicsom! Mert azt csak én mutathatom meg a népnek, így neked is! Elviszlek oda, jó?
Hockney nem hitt a szemének! Kimászott a medencéből, s csak nézett, és nézett rá, majd amikor megbizonyosodott róla, hogy nem álmodik, nincs beállva, Joszif nem látomás, hanem valóban ott van előtte a gyönyörű Peter helyett, megszólalt:
– A Paradicsomba nem vihet el egy ördög! Inkább otthon a pokolban osztogasd a jó tanácsaidat, te tetves tömeggyilkos! – fakadt ki elkeseredve, miközben a medence mellől felemelte, majd a vállának támasztotta páncéltörő rakétáját, amelyet azután Sztálinra irányított, meghúzta a ravaszt, s az máris repült vissza a messzi Szibériába.
– Akkor is Petert szeretem! – mondta David könnyes szemmel, majd erőtlenül letette a fegyvert, s folytatta idillikus hangulatú festményének kidolgozását. Petert csak azért is odafestette, ráadásul gyönyörűbbnek, mint valaha: imádott kedvenc rózsaszín zakójában, gyönyörű szőke hajával, soványan, kopott farmerjában. A medence fölé hajolva! Őrá várva! Mindörökre vele együtt egy képen! Egy világban! A Paradicsomban!
Az itt látható kép Hockney rémálma, mely szerint a diktátorok adják a legnagyobb ihletet, csak ők tudják, hol van az igazi Paradicsom, s csak ők megmuthatják meg nekünk az afelé vezető utat.
Te mennyire hiszel a diktátorodnak?
És kit küldenél Szibériába?
Ennek a képnek a giclée print változata a Godot Galériában látható június 15-ig sok más alkotás társaságában.
Szombaton délelőtt 10 és 13 óra között finisszázsként a művész A3-as méretű alkotásait dedikálta:
Ezután hosszú ideig nem lesz látható Budapesten drMáriás kiállítás.
