A versenyprogramba először meghívást kapott rendezők filmjeivel zárult a hivatalos program a 75. cannes-i fesztiválon, amelyek nyitottá tették a szombat este kiosztásra került díjak sorsát.
A 32 éves iráni Szaed Rusztae egy csaknem háromórás thrillerrel érkezett, amely a zsűriben helyet foglaló, az Oscar-díjas Nader és Simin – Egy elválás története című film rendezőjének, Aszgar Farhadinak az alkotásaira emlékeztet.
A Leila és fivérei című film egy család szétesésének története. Főhőse egy szegénységben élő, idős családapa, Iszmail, akinek mind a négy fia munkanélküli. A balzaci regényekre emlékeztető, fordulatokkal teli történetből lassanként kiderül, hogy az apának jóval több pénze van, mint amennyiről a családjának tudomása van. Iszmail arról álmodik, hogy az elrejtett aranyaiból megvásárolja a tiszteletbeli családfői címet a rokonságától. Eközben egyetlen lánya, Leila (Taraneh Allidusti) megpróbálja a fivéreit meggyőzni, hogy vegyenek meg egy üzlethelyiséget, amelyben a négy fiú együtt dolgozhatna. Az öt gyereknek azonban nincs elég pénze. Ekkor merül fel az a morális kérdés, hogy a gyerekek meglophatják-e apjukat ahhoz, hogy megmentsék családjukat a nyomortól, vagy pedig a családfő dicsőségének a megvásárlása a fontosabb.
Bár a film nyíltan nem politizál, de finoman rávilágít az Iránban egyre nehezebb társadalmi és gazdasági helyzetre abban az időszakban, amikor az Egyesült Államok 2018-ban bejelentette, hogy kilép az iráni nukleáris megállapodásból, s a döntés hatásaként tömegek váltak nincstelenné. Ezenkívül a patriarkális iráni társadalmat is élesen bírálja az alkotás.
Először kapott meghívást a versenybe a hivatalos program legfiatalabb rendezőjeként a 31 éves belga Lukas Dhont is, aki négy évvel ezelőtt az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű programban bemutatott Girl című filmjével elnyerte a legjobb elsőfilmnek járó Arany Kamera-díjat. Legújabb filmje, a Close két 13 éves fiú életre-halálra szóló barátságának a története.
Utolsóként mutatták be két női rendező alkotását, akik szintén először szerepeltek a cannes-i versenyprogramban.
Az amerikai független film egyik legismertebb alkotója, Kelly Reichardt egy kortárs képzőművész hétköznapi gondjairól és kétségeiről forgatott fikciós filmet. A Showing up című alkotás főhőse a 40 év körüli Lizzie (Michelle Williams), aki egy portlandi művészeti iskolában -, amelyet az anyja vezet -, dolgozik adminisztratív munkakörben. Miközben saját műveiből készíti elő a kiállítását, számos hétköznapi és családi probléma hátráltatja az alkotói munkáját.
A francia Léonor Séraille egy afrikai bevándorló család életét követi az 1980-as évek végétől napjainkig Un petit frere (Egy öccs) című filmjében. Az alkotás egyik revelációja a két fiát egyedül nevelő anyát, Rose-t alakító Annabelle Lengronne. A történet elsősorban a két fiú, Jean és Ernest fejlődéstörténete, középpontjában a családi és testvéri viszonyok, a barátság és a szeretet kérdése áll, a rasszizmus és az identitási problémák csak jelzésértékűek a filmben.
A cannes-i 21 versenyfilm rendezője közül öten – az amerikai James Gray (Armageddon Time), a belga Luc és Jean-Pierre Dardenne (Tori et Lokita), a svéd Ruben Ostlund (Triangle of Sadness), a japán Koreeda Hirokazu (Broker) és a román Cristian Mungiu (R.M.N.) már legalább egyszer elnyerte a fődíjat.
A külföldi kritikusok pontozási listáját a dél-koreai Pak Csan Vok összetett és virtuóz krimije, a Decision to leave vezette a díjkiosztó előtt, de a nemzetközi kritikusokat meggyőzte az amerikai James Gray saját gyerekkora által ihletett Armageddon Time is, amelynek főszerepeit a gyerekszereplő Banks Repeta oldalán az anyát játszó Anne Hathaway, az apát játszó Jeremy Strong és a nagyapa szerepében Anthony Hopkins alakítják.
