Cannes ismét vadnyugat mámorban úszik, köszönhetően annak a Tommy Lee Jones-nak, aki gatyába rázta a The Homesman alapját képező novellát, hogy azt egy guszta westernfilmként tálalja.
A sztori egy jókötésű, telepes fehérnép (Hilary Swank) és az általa megmentett halálraítélt (Tommy Lee Jones) kalandját meséli el, akik három, mentálisan gyenge asszonyt kísérnek el Nebraskából Iowáig. Idegeiken közben számtalan indián és bandita táncikál, de a vadnyugat átszelése egyébként sem tűnik sétagaloppnak, ha azt három elmeháborodott nő társaságában teszi az ember.
A film rendezőjével egy éve készített interjút Jami Philbrick, ahol szóba került az akkor még délibáb projekt, a The Homesman is. A citromba harapott hatást keltő Tommy Lee Jones még nem sejthette, hogy a film a Cannes-i Filmfesztivál egyik legnagyobb durranása lesz.
– Mikor történelmi alakokat testesít meg a filmjeiben, mennyire érzi fontosnak és felelősségteljesnek, hogy a megformált szerep minél pontosabban hasonlítson az eredeti személyre?
– Akinek emiatt felelősséget kell vállalnia az a rendező, de természetesen, a karaktert játszó színésznek is a legnagyobb tisztelettel kell megformálni a szerepet.
– Mennyit készült a forgatásra? Igyekezett minél jobban belerágni magát a karakter múltjába, információkat gyűjteni róla, vagy egyszerűen követte a forgatókönyvben leírtakat?
– Természetesen hű maradtam a szkripthez, de ostoba lettem volna, ha nem olvasok el pár életrajzot MacArthur-ról. Próbáltam minél jobban utána járni a gyermekkorának, kik voltak a szülei, a nagyszülei.
– A szerep megformálása szempontjából mi volt a leghasznosabb és a legérdekesebb dolog, amit megtudott MacArthur-ról?
– Lehengerelt az a fajta különleges életmód, ahogy generációkon át egyfajta katonafamíliaként léteztek.
– Milyen volt Peter Webber-rel, mint rendezővel dolgozni?
– Jó rendező és jó barát, tökéletesen nyugodt és felkészült.
– Tervezi mostanában, hogy ismét a rendezői székbe ül?
– Igen.
– Kicsit jobban kifejtené?
– A film a 19. század közepén a Kansas-Nebraska és a Telepes törvény idején játszódik. Olyan emberekről szól, akik az állami törvényeket kihasználva nyugatra vándoroltak. A történet elsősorban a nőkre fogja helyezni a hangsúlyt.
– Szeret olyanon sztorikon dolgozni, melyek valós alapokon nyugszanak ellentétben a kitalált történetekkel?
– Nem, én a jó forgatókönyvekkel szeretek foglalkozni, szemben a középszerűekkel vagy rosszakkal.
– Nehéz jó forgatókönyvet találni?
– Nehéz.
– Önnek kimagasló szakmai múltja van és nagyon régóta a filmipar kulcsfigurája. Amikor visszatekint azokra a projektekre, aminek részese volt , megtudná nevezni a személyes kedvencét, amire igazán büszke hogy benne lehetett?
– Egyiket sem szégyellem, de nincs is kedvencem.
– Szóval nincs kedvence?
– Nincs.
– Ez kicsit olyan, mint mikor megkérnek, hogy válaszd ki a kedvenc gyereked, nem?
– Nem rossz gondolat.
