Mit sztrájkolnak ezek? Miért nem csinálják nyáron? Hazamennek délután kettőkor, és még nagy a pofájuk. Nem készítik fel a gyereket az életre. Elavult a tananyag. Folytathanám oldalakon keresztül a tanárellenes hozzászólások összefoglalóit a hírportálok kommentszekciójából, de magyartanárként most tartok munkabeszüntetést. Nem olvasok. Helyette inkább írok róluk.
Nyáron tanár, télen medve
A Nagy Feró számon szocializálódott kommentproletárok serege a 8 óra munkát, 8 óra pihenést, 8 óra szórakozást hajtaná be a tanárokon. Mert a gyár akkor termel jól, ha minél többet dolgoznak a munkások. A tanár pedig burzsoá, így ő nem termel. Ő csak fogyaszt, úri hóbortból gyereket nevel, néha oktat is. Néha a szülővel, néha a szülő ellenében elvégzi a munkát. De a nevelt gyerekből nem lesz kettő vagy három az évek alatt. A diáknak csak a minősége változik, ha jól végezzük a munkánkat. Ez nem mindig sikerül. Néha kudarcot vallunk, de nekem is eszembe jut a pincérlány, aki szakmunkásból jött a szakközépbe, és olyan jó volt magyarból, hogy végül elvégezte a kommunikáció szakot. Az egyből egy lett, de nem ugyanaz. Hanem az a sokkal jobb egy. Ez a minőség. Az a tanár munkája, hogy a kirúgott pincérnövendéknek megadja az esélyt egy jobb életre. Aztán majd kiderül, hogy él-e vele. Rizikós. Majdnem olyan, mint a lottó. Csak itt többször lehet nyerni.
Tanárnak lenni kockázat. Ha egy orvos annyiszor rontaná el a műtétet, ahányszor egy tanár unalmas és haszontalan órát tart, levágnák a kezét.
Szóval meg kellene érteni a minőség fogalmát. Egyszer a lőre helyett bort inni. De a magyar nem érti a minőség fogalmát, mint ahogy a home office-t, az Izlandon bevezetett négynapos és az Egyesült Arab Emírségben kötelezővé tett négy és fél napos munkahetet sem. A magyar kommentproletárt bántja a heti kötelező 32 óra és a 8 óra látszólagos szabadság.
Ebből legalább 26-ot töltünk tanítással, de ez a helyettesítésekkel együtt 32 óráig emelhető (ebbe beletartozik a szünetfelügyelet, az ebédeltetés, az ünnepségek szervezése, a felvételiztetés, egyéb vizsgáztatások stb.). És nekünk a folyosón feltett legfontosabb kérdés, a „Hogy vagy?” is munka. Ezt kérdeztem akkor is, amikor az egykori osztályomba járó gyerek az öccsével elmenekült otthonról, mert apuka kegyetlenül megverte anyukát. Ha nem végzem el ezt a munkát, nem hívom a rendőrséget, és ideiglenesen nem emelem át a gyereket az öccsével a kollégiumba, akkor lehet, hogy mínusz egy vagy két gyerek lesz az eredmény.
De ha már a számokhoz jutottam, akkor maradjunk is ezeknél! A nálunk sokak szerint (újabb néplélekből nyert információ) elmaradottabbnak tartott Romániában 26 helyett 18 a kötelező óraszám (és az e fölötti helyettesítéseket fizetik). A kezdő tanárok fizetése ott 49.000 forinttal több a magyarországinál (160.000 forint helyett 209.364 forint). Tehát közép-európai szempontból is szégyenletes a helyzet: fel kellene zárkóznunk végre Romániához, de ez még a helyettesítések kifizetésének kikényszerítése terén sem sikerült.
Egy tanárnak 8 órája marad a készülésre, az adminisztrációra, a dolgozatösszeállításra és -javításra. Tíz évnyi tapasztalat után azt mondhatom, hogy ez körülbelül 2-4 osztály dolgozatának kijavítására elég. Mivel már vannak kipróbált feladatsoraim, ezért csak a készüléssel és az adminisztrációval együtt kb. 46-50 órát dolgozom egy héten. De én rutinos pedagógusnak számítok. Kezdő kollégák 52-58 órányi heti munkáról számolnak be. Így rögtön semmivé foszlik az irigyelt kötetlen (8 órányi, azaz egy napnyi!) munkaidő, amelybe képtelenség beleférni, hacsak nem csökkentik a kötelező óraszámokat. A délután kettőkor végző tanár képe egy mítosz, amellyel ideje lenne leszámolni. Egy tanárnak ráadásul nincs vasárnapja, mert annak egy része már a hétfőről szól.
A pedagógus azért sztrájkol, hogy minőségi, megbecsült munkát tudjon végezni, miközben megpróbál nem utcára kerülni, és a hónap végén is jóllakni. Nem a 8 óra pihenésért és a 8 óra szórakozásért szünteti be a munkát.
Az oktatástól mindenki mást vár el, de ezt a mást a legtöbben azonnal szeretnék. Ehhez a folyamathoz türelem és bizalom kellene, ami gyakran nincs meg a magyar szülőkben. A magyar oktatás kapkod, nagy rajta a nyomás fentről (kormányzat) és alulról (szülők) is. A tanárnak gyakran elavult tanterveket cselezgetve kell gólt rúgni egy olyan meccsen, ahol saját szurkolói, a szülők is kifütyülik a pályáról, miközben a játékszabályokkal sem értenek egyet. A tananyag elavultságát nem a tanáron kellene számonkérni, hanem a szabályok megalkotóitól, hiszen nincs olyan nap, amikor egy elhivatott tanár ne szegne törvényt a diákok érdekében.
Egy tanárnak lépést kell tartania a tanított tudomány és a pedagógia fejlődésével. Csak ekkor tud olyan tudásfogalommal dolgozni, amely időszerű és talán a szülő szerint is hasznos. Magyar- és történelemtanárként szüneteim egy része azzal telik, hogy olvasok: szépirodalmat, szakmai folyóiratokat és módszertani ötleteket. Tartom a lépést, képzem magam. És kipihenem a korábbi heti 46-50 órát a gyerekekkel együtt (akiket szintén megnyomorítunk a magas óraszámokkal, a heti 35 óra plusz házival).
A szabadság mértéke összefügg a minőséggel. Nekem gyakran futás közben támadnak a legjobb ötleteim, hogyan dolgozzunk fel egy művet vagy egy történelmi eseményt. De volt már, hogy egy nyári fesztiválon látott ötletet építettem be az órámba. Van olyan ország, ahol erre alkotói évet biztosítanak a pedagógusoknak. Mi megelégszünk azzal, ha megússzuk egy-két rosszalló kommenttel a nagy szabadság miatt ránk zúduló haragot.
Ez a harag sokszor éppen azért támad a kommentelőkben, mert nem értik, mit, miért és hogyan tanítanak ma. Alulinformáltak a tanári munkáról. Így nehéz bizalmat kialakítani. Nem látják, hogy a tanárok között is nagy a generációs szakadék. Egy régóta a pályán lévő magyartanár még bemagoltatja A walesi bárdokat, míg egy gyakornok tanár csoportmunkában plakátot készíttet róla a diákokkal. Mindkettő lehet indokolt, bár utóbbi talán hatékonyabb.
Ha tovább fokozódik ez a tanárellenesség, akkor az anyagi és a társadalmi megbecsültség hiánya ahhoz vezet, hogy nem lesz utánpótlás. A tanárok a dínók sorsára jutnak. A szülő meg csak kapkodja a fejét, hogy miért nem lesz a gyerekből Elon Musk, és miért nem tud együtt dolgozni másokkal, miért nem képes tervezni, beilleszkedni, megbecsülni önmagát.
A hiány talán majd megszüli az igényt a tanári munkára. De úgy tűnik, el kell menni a falig, meg kell érteni minden gyűlöletet, meg nem értést, hogy egyszer majd minőségről beszélhessünk a romokon.
A szerző középiskolai tanár
