Giorgio Parisi megmutatta a véletlenszerű jelenségek mélyebb rétegeit, rámutatott azokra a problémákra, amelyekre oda kell figyelni – mondta el Iglói Ferenc Széchenyi-díjas fizikus annak kapcsán, hogy a komplex fizikai rendszerek megértésében elért úttörő eredményeiért az amerikai-japán Syukuro Manabe és a német Klaus Hasselmann mellett az olasz Giorgio Parisi kapja az idei fizikai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia keddi stockholmi bejelentése szerint.
„Giorgio Parisi egy rendkívül széles tudású és nagyon mély gondolkodású fizikus, aki mindig a Nobel-díj közelében volt”
– jellemezte Iglói Ferenc az olasz fizikust, akivel több konferencián is találkozott.
Elmondta, hogy Parisi már fiatalon komoly eredményeket ért el. A fizikus nevéhez leginkább az üvegállapotú rendszerekkel kapcsolatos vizsgálatok fűződnek.
„Ezek rendkívül nehezek, mind a mai napig olyan területet érintenek, ahol a teljes megértéshez még nem jutottunk el, de amit tudunk, azt Parisitól tudhatjuk”
– magyarázta a fizikus.
Giorgio Parisinak elméleti fizikusként kapcsolódása van a részecskefizikával, a térelmélettel, de a legjobban a statisztikus fizikával összefüggő eredményei ismertek. A díjazott 1979-es munkája áttörést jelentett az elméleti fizikában, ebben a rendezetlen rendszerek témakörében számos olyan fogalmat vetett fel, amelyet azóta is használnak a fizikusok.
„Ettől a véletlenszerű jelenségek nem lettek kiszámíthatóbbak, de Parisi megmutatta azok mélyebb rétegeit, rámutatott azokra a problémákra, amelyekre oda kell figyelni”
– fogalmazott Iglói Ferenc.
Magyarázata szerint azokat a rendszereket nevezzük komplex rendszereknek, amelyek meglehetősen bonyolultak és az összetevőikből nem lehet következtetni a tulajdonságaikra.
„Új tudás, új következtetés jön létre az összetevőkből, ami több mint az összetevők egyszerű elemei. Olyan viselkedés, ami szinte megjósolhatatlan a kiindulási pillanatban”
– mondta, hozzátéve, hogy a rendezetlen, véletlenszerű rendszerek is ide tartoznak.
A komplex rendszerekhez sorolhatjuk az éghajlatot is. A fizikus elmondta, hogy Parisi éghajlatváltozási modellekkel és foglalkozott. A Wolf-díjas fizikus vizsgálatai az áramlások területét érintették, ezeken belül az éghajlatot megjósolhatatlanná tevő turbulenciát vizsgálta. Emellett foglalkozott a madárrajok viselkedésével is.
„A valóságban a véletlenszerűségnek mindenhol van több-kevesebb szerepe, és ezek között vannak olyan esetek, amikor ennek a rendezetlenségnek a szerepe nagyon fontossá válik”
– mutatott rá a fizikus, aki példaként említette az üvegállapotú rendszerek sajátosságait.
„Általában az anyagok többsége kristályos, de például az ablaküvegen azért látunk át, mert véletlenszerű struktúrát mutatnak benne a részecskék”
– magyarázta.
Ezek a komplex fizikai rendszerek igen komoly részét jelentik a mindennapi életnek és nagyon keveset tudunk róluk. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatokról szólnak Parisi eredményei – mondta Iglói Ferenc.
