Parazita darazsak, majd bennük újabb parazita darazsak bújtak meg egy apró finn szigetre telepített pillangófaj egyedeiben.
A réti tarkalepke (Melitaea cinxia) elterjedésével három újabb faj is felbukkant az Aland szigetcsoporthoz tartozó Sottunga szigeten.
Amikor a réti tarkalepke hernyóit 30 éve betelepítették a szigetre, a kutatók azt remélték, megfigyelhetik, ahogy a szép lepkék elterjednek a vidéken. Arra azonban nem számítottak, hogy matrjoskababa módjára bújnak elő belőlük és terjednek el a parazitáik – írta a brit The Guardian online kiadása.
Egyes hernyókban a Hyposoter horticola nevű parazita darázs rejlett, amely akkor bújik elő, mielőtt a hernyó bebábozódna, hogy lepkévé alakuljon.
Ezekben az apró darazsakban egy még kisebb, ritkább parazita volt, egy úgynevezett hiperparazitoid darázs, a Mesochorus cf. stigmaticus. Ez megöli a parazita darazsat nagyjából akkor, amikor az megöli a hernyót, és 10 nappal később előbújik a hernyó teteméből.
A nőstény Hyposoter horticola darázs emellett egy baktériumot is hordoz, melyet továbbad utódainak.
Tekintve, hogy mind a négy, az apró szigeten elterjedt populációit súlyosan fenyegeti a kihalás, nagyon meglepő, hogy mind a négy betelepült faj még 30 évvel az első megjelenése után is megél a 27 négyzetkilométeres szárazföldön.
A parazita darazsak és a baktérium genetikai tulajdonságainak vizsgálata kimutatta, hogy fennmaradásuk azért is meglepő, mert a tarkalepke populációja több alkalommal is vészesen összezsugorodott Sottunga szigetén az elmúlt 30 évben. Ezért a tudósok arra számítottak, hogy genetikai sokszínűségük nagyon visszaesik. Ám úgy tűnik, a lepkepopuláció bámulatos módon mindig újjáéledt, genetikai sokszínűsége a szigeten meglepően nagymértékű – mondta Anne Duplouy, a Helsinki Egyetem kutatója, a Molecular Ecology című tudományos lapban a vizsgálatról bemutatott tanulmány vezető szerzője.
A paraziták vélhetően repülési képességeiknek köszönhetően maradtak fenn a szigeten. Míg a réti tarkalepke nem képes 7 kilométernél többet repülni, az apró H. horticola hosszabb repülésre is képes, vagy a szél segítségével mozog az Aland-szigetcsoport tagjai között. Valószínűleg ezért történt, hogy a H. horticola más, északibb szigeteken is megjelent.
Duplouy kiemelte, a kutatás figyelmeztetésül szolgálhat azoknak, akik ritka fajokat kívánnak visszatelepíteni vagy betelepíteni egyes területekre. Felhívja a figyelmet arra, hogy a célzott fajon kívül így könnyen elterjedhetnek más organizmusok vagy kórokozók is.
