Azzal, hogy két volt akadémiai elnök kapta a Szent István Rendet, a magyar tudomány szereplőit is díjazták – hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter Széchenyi-díjas orvos, agykutató, farmakológus, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke.
A legrangosabb állami díjat augusztus 20-án adta át Áder János köztársasági elnök a Sándor-palotában. A Szent István Renddel Vizi E. Szilveszter kutatói pályafutását, oktatói munkásságát, valamint tudománynépszerűsítő tevékenységét ismerték el.
A Széchenyi-nagydíjas és Széchenyi-díjas orvos, kutatóprofesszor felidézte, hogy már gyermekkora óta nagy érdeklődést mutatott a világ dolgai iránt, kereste a jelenségek okait, az összefüggéseket. Ez a tulajdonság segítette, hogy kutatóvá, kutatóorvossá váljék és ennek köszönheti, hogy most Szent István Rend kitüntetést kapott.
„Az orvostudomány területén külön jutalom, hogy az ember olyan összefüggéseket tárhat fel, amelyekkel segíthet másokon. Szerencsés vagyok, hogy ez a lehetőség számomra is megadatott”
– jegyezte meg a neves agykutató.
Felidézte, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kezdte meg tanulmányait, ahol nagy hatással volt rá Cholnoky László gyógyszerész munkássága. Később Budapestre került és az orvostudományi egyetemen szerzett diplomát, amelynek megszerzése után az egyetem gyógyszertani intézetének tanársegédje lett. Ott ismerte meg Issekutz Bélát, a gyógyszervegyészeti kutatások iskolateremtő alakját, akinek a hatására érdeklődése az agykutatás felé fordult.
Az idegtudós a központi és perifériás idegrendszer ingerületátvitele, valamint a kémiai ingerületátvitel farmakológiája terén végzett világszerte elismert kutatásokat. Oxfordban is dolgozott Sir William Paton világhírű farmakológus munkatársaként.
„Ő volt az a tudós, aki talán a legnagyobb hatással volt rám, ő tanította meg, hogy milyen a helyes és eredményes kutatói gondolkodás”
– emlékezett vissza az agykutató.
Vizi E. Szilveszter Oxfordban az addigi adatoknak ellentmondó eredményre jutott, ez alapján dolgozta ki az agyműködés új modelljét. Elmondása szerint ezt tartja pályafutása egyik legkiemelkedőbb teljesítményének.
„A modell lényege, hogy az ideghálózatok között olyan beszélgetési forma, olyan kommunikációs cserelehetőség van, amelynek köszönhetően nem kell szorosan egymás mellett lenniük az idegsejteknek, hanem távolról is ki tudják fejteni egymásra a hatásukat”
– magyarázta.
„Ez a feltevés elvezetett oda, hogy le tudtam írni az emberi agy analóg kommunikációs rendszerét, ami azt jelenti, hogy az idegrendszer egyes változatai egymást is, de az immunrendszerünket is távolról tartósan befolyásolni tudják”.
Ez nagyban különbözik attól az agymodelltől, amely digitális rendszerben gondolkodik és működik. A kettő rendszer egyensúlyának felborulása vezethet el a különböző idegrendszeri és pszichiátriai megbetegedésekhez.
A tudós a kutatói munka mellett különösen fontos feladatnak nevezte a megszerezett tudás megosztását a tanítványokkal, valamint a tudományos ismeretek terjesztését.
„Azt tanácsolom a ma fiatal kutatóinak, hogy ha munkájuk során valami váratlant észlelnek, arra figyeljenek fel. Ha egy kutató az addigi tankönyvi adatoktól, kánontól független, sőt azt tagadó, el nem ismerő jelenséget észlel, annak a kezében igazi felfedezés van. Ugyanis a felfedezés mindig tagadja a régit, mindig az igazság új oldalát világítja meg és minden kutató élete során van egy olyan pillanat, amikor valami nagyon érdekeset talál. Erre kell odafigyelni!”
– fogalmazta meg hitvallását Vizi E. Szilveszter.
