Az esőcseppek olyan nagyságúak lesznek, hogy az óvatlanul sétálók fejére szorulnak, és kint az utcán állva fognak vízbe fulladni. [Podmaniczky Szilárd jegyzete]
Emlékszem gyerekkoromból egy nyárra, amikor minden nap esett. Délután kettőkor jött a vihar, dörgött, villámlott, a fákba bele is csapott. Aztán mint derült égből a villámcsapás, kisütött a nap, a kert vastag, illatos párában úszott.
Nekem ez tök normális dolognak látszott, meg most is annak gondolom, hogy nem télen villámlik és jön a nyári zápor. Ehhez képest olyan hisztit le tudnak vágni a közszolg. rádióban az adást megszakítva, hogy az embernek azt kell gondolnia, legjobb esetben is elpusztul a fél ország. A száz kilométeres szél elfújja az ötvenhárom kilónál könnyebb nőket, úgyhogy tessék őket kikötözni a kezüknél-lábuknál fogva a hálószobában. Az esőcseppek olyan nagyságúak lesznek, hogy az óvatlanul sétálók fejére szorulnak, és kint az utcán állva fognak vízbe fulladni. A jég lehetőségének említése nem kevesebb golyózápornál, amely
Elbagatelizálni nem lenne szívem a természet erejét, de azért ismerünk olyan jól dramatizált rádiójátékokat, amelyeket a hiszékeny pesszimisták simán benyaltak. Ezért is írom, kedves lakosság, ne érezzük magunkat folyton fenyegetve a médiumok okulláréján felnagyított hírektől. A természet ugyan képes természeti katasztrófákra, de azokat úgy sem kerülhetjük el, mert a természet nem gonosz.
{jcomments on}
