Ez ám a szép hivatás, nem a pedagógusé, hogy az anyagi megbecsülésről most ne is beszéljek! (Nógrádi Gábor Hogyan lehetünk milliárdosok című sorozata)
Kérem, ne tessék finnyáskodni!
Most meg akarunk gazdagodni vagy kalaposinas? Ha igen, akkor tegyük félre az előítéleteinket. Egyébként is: talán nem létezik egy tucatnyi másik foglalkozás, amelynek a művelői kevésbé nyíltan, de embert ölnek? Nincs annyi csillag az égen, ahány infarktus vagy agyvérzés a hivatali előszobákban vagy az ügyfélszolgálatokon elkezdődött.
Valamelyik nap egy bácsit hoztak ki hordágyon a szupermarketből, ahova járok. „Jaj, Istenem! – tördelte mellette a kezét egy asszony. – Hát minek kell neked minden árcédulát megnézni, apukám?”
A bérgyilkos legalább az, aminek mondja magát.
Ráadásul egyre nagyobb szükség van ezen a szakterületen is az ügyes, dolgos magyar kézre. Vagy talán hívjunk be erre a célra vendégmunkásokat a szomszédból? Most, amikor munkanélküliség van? Butaság lenne! Könnyű, tiszta munka. Kis befektetés, nagy nyereség. Áfamentes!
És mennyi feladat…!
Ha csak az üzleti életet vesszük…! Hát nem? Minek versenyezni a konkurenciával, lenyomni az árakat meg vagyonokat költeni a reklámra, amikor mi egyetlen kézigránáttal meg tudjuk oldani a problémákat?
Aztán meg itt van a politika! Minek gyötörje magát az a szegény pártvezér, hogy túlhazudja, túlintrikálja, túlbecsmérelje a másikat? Csak el kell olvasni a történelemkönyvet. Mennyi ötletes megoldás! Méreg, tőr, szexbomba!… A jó politikus holtig tanul. (Mármint az ellenfél haláláig.)
Ezenkívül számos megrendelést kaphatunk a nép egyszerű gyermekeitől is. Csak gondoljuk végig, mennyi megpróbáltatással és anyagi veszteséggel járhat egy válóper, és milyen gyakori a közlekedési baleset…!
Ez ám a szép hivatás, nem a pedagógusé, hogy az anyagi megbecsülésről most ne is beszéljek!
Az ember reggel felveszi a fehér inget, elteszi az uzsonnát, megcsókolja a gyerekeket, aztán megy a dolgára. Este meg jön a nagy pénzzel.
„Nehéz napod volt apukám?” – kérdi az asszony, és már hozza is a grenadírmarsot.
„Hát…..! – mondja az ember. – Megvóni megvótt. Csak ugrált.” – És mutatja, hogy az ingujja véres.
„Fene a belüket, hogy nem tudnak nyugton maradni! – toppant az asszony, de eszébe jut a megváltó idea: – Még jó, hogy a Ultra-Szuper-Colorral a makacs szennyeződések is kimoshatók.”
És boldogan élnek, míg meg nem ölik őket is.
{jcomments on}
