Július 1-én mutatják be a magyar mozik az Űrpiknik című filmet, amelyben egy űrlény érkezik Budapestre, hogy megmentse a hamarosan elpusztuló bolygó legfontosabb kincsét. A film főszereplői Walters Lili és Takács Zalán, de a filmben felbukkan az űrlény rajongásának tárgya, Zalatnay Sarolta is. A filmről Badits Ákos rendezővel és Benedek Ágota forgatókönyvíróval beszélgettünk.
Űrpiknik. Rendező: Badits Ákos. Forgalmazza a Mozinet. Bemutató: 2021. július 1.
Már az egyetemi évek alatt dolgoztatok együtt. Hogyan kezdődött a kapcsolatotok?
Benedek Ágota: Már a felvételik idején megismerkedtünk, ugyanis az egyik szóbeli forduló alkalmával nekem nagyon fájt a hasam, és hasmenés gyanújával várakoztam a lépcsőn ülve. Ákossal ott azonnal lehetett egy őszinte beszélgetésem arról, hogy mennyire problémás az emésztésem. A következő fontos pont az volt, amikor a dokumentumfilmes félévben egy stábba sorsoltak minket, akkor viszont kihagytunk egy óriási ziccert, ugyanis mi a kakálásról akartunk egy dokumentumfilmet készíteni, de ez volt az első alkalom, amikor a szárnyaló fantáziánkat hagytuk letörni. Lemondtunk róla. Nem lett rossz így sem a végeredmény, de nem szabadott volna engednünk.
Badits Ákos: A következő kisfilmünknél, a Boglárkánál már leszűrtük ennek a dokumentumfilmnek a tanulságait, és ott már nem álltunk meg félúton. Fogalmunk sem volt, hogyan fogadják majd a filmet, de nagyon jól sikerült, a tanárok körében is sikert aratott, és ekkor fogalmazódott meg bennünk Ágotával, hogy nem engedünk a vad ötletekeinkből. Az Űrpiknikhez hasonlóan a Boglárkában is két főhős van, és szerintem most már kimondhatjuk, hogy ez talán azért van, mert mi magunk is alkotópáros vagyunk, és ez akaratlanul is beszivárog a filmjeinkbe. Már akkor is szerettünk volna különcebb szereplőkről mesélni, így a következő ötletként eléggé adta magát az űrlénység, mint metafora. Valahogy így kötöttünk ki az Űrpiknik ötleténél.
Egy nagyjátékfilm készítése általában elég sok kompromisszummal jár. Nem kellett időnként mégis engedni a vad ötletekből?
Benedek Ágota: Amikor írunk, akkor Ákos nagyon figyel arra, hogy az én fantáziám ne legyen korlátozva. Persze azért ismerjük a körülményeinket, tudjuk, hogy vannak határaink, de mi megpróbálunk arra ügyelni, hogy ezeket az előnyünkre fordítsuk, ami nem nehéz akkor, ha az ember vonzódik a trash-hez.
Badits Ákos: Persze azért nem az történik, hogy mi csak szárnyalunk és teljesen megőrülünk, hanem egymással szemben is iszonyú kritikusak vagyunk. Kívülről is jönnek lefaragások, de azért mi is elég keményen szűrjük a saját ötleteinket. Kapunk segítséget is természetesen, ott van például a szuper producerünk, Petrányi Viki, aki teljes őszinteséggel nekiesik, ha valami nincs a helyén.
Benedek Ágota: Valószínűleg nem találtunk volna másik producert, aki ennyire nyitott az Űrpiknik világára és arra, hogy ott mi történik. Az pedig fontos megemlíteni, hogy ő teljes mellszélességgel kiállt ezért a filmért, és bizony volt pár alkalom, amikor meg kellett védeni.
Nem volt bennetek félelem amiatt, hogy a trash-esztétika skatulyaként túlságosan rárakódik az első filmetekre?
Badits Ákos: Engem jobban frusztrált volna az, ha egy olyan dolgot csinálok, amiben nem hiszek. Úgy elbukni egy filmmel, hogy nem hiszel benne teljesen, és magadat cenzúrázod egy vélt befogadói elvárás miatt, az maga a halál. Én abban hiszek, hogy rakjuk ki teljesen magunkból azt, ami bennünk van, így a trash-elemeket sem erőltetve nyomkodtuk bele, hanem egyszerűen ilyenek vagyunk és csak reméljük, hogy ez a film megtalálja a közönségét.
Panna karakteréből indultatok ki a folyamat elején, de olvastam, hogy sokat kellett rajta dolgozni, hogy szerethetőbb figura legyen a vásznon. Hogyan lehet ezen dolgozni?
Benedek Ágota: Ezekben a problémás karakterekben éppen az a kihívás, hogy muszáj elérni azt, hogy rá tudjon valahogy kapcsolódni a néző, miközben az is fontos, hogy tisztán meg tudjuk mutatni azt, hogy honnan hová jut el a film elejétől a végéig. Van ennek egy finomsága és dramaturgiai aránya, és Pannánál ezt nagyon sokat kellett állítgatni, hogy ne legyen túl arrogáns, átérezhetők legyenek a problémái, és ne csak annyi legyen a néző benyomása, hogy ő egy idegesítő tinipicsa.
Badits Ákos: Az írás során Ágotának nem volt könnyű dolga, mert sokszor egyszerűbb lett volna elmenni abba az irányba, hogy Panna egy klasszikus szerencsétlenkedős underdog-figura, de mi nem erről akartunk mesélni. Engem sokkal jobban izgatott Panna útja, aki a film elején egy elég antipatikus karakter, de nagyon sokat változik közben: mellé egy jó ellenpont Takács Zalán karaktere, aki az első pillanattól kezdve nagyon szerethető, az ő puhasága és Panna keménysége pedig szépen kiegyenlítik egymást.
Hogyan találtátok meg Takács Zalánt?
Badits Ákos: Kezdetben nem jelöltük meg az űrlény nemét, lányokat is néztünk a casting során, de amikor Zalán bejött, akkor tudtuk, hogy ő kell nekünk és nagyjából ekkor találtunk rá Walters Lilire is, akivel szuperül kiegészítették egymást. Volt egyébként a könyvből olyan verziónk is, ami jobban koncentrált a gender-kérdésre, de ezt aztán a film teljesen ledobta magáról, mert egy ilyen naiv gyermeki világban ezt a kérdést kezelni irgalmatlan nehéz lett volna. Úgyhogy végül arra a megoldásra jutottunk, hogy az ő bolygóján már nincsenek nemek és már a vagyon sem számít. Viszont ebbe a tökéletes világba a hibák nem igazán illenek bele, és amikor az űrlény idekerül a vad és őrült Budapestre, azonnal rajongani kezd érte.
Budapestnek egy nagyon sajátos és különleges arcát mutatjátok a filmben.
Badits Ákos: Célunk volt, hogy kicsit máshogyan mutassuk be Budapestet, nagyjából úgy, mintha az űrlény szemével látnánk. Nekem vidékiként ez nem volt egy nagyon nehéz feladat: én a mai napig rá tudok csodálkozni a városra, és sokkal inkább ezt szerettük volna átadni a nézőknek, mint a parlamenti látképet, ami hiába gyönyörű, már ők is látták ezerszer.
Benedek Ágota: Volt egyébként olyan draftunk is, ami a tipikus budapesti helyszíneken ment volna végig, de nem éreztük azt, hogy nagyon működőképes lenne.
Badits Ákos: Én nagyon szeretem azt, hogy Ágotával lehet így dolgozni, hogy elképesztő mennyiségű alapanyagot generálunk, és végigmegyünk minden opción. Voltunk például a Parlament belsejében meg az Állatkertben is, de ez az irány nem adta meg az ízt, úgyhogy elvetettük.
Benedek Ágota: Van egy pontja szerintem a filmírásnak, amikor már tisztában vagy intellektuálisan és érzelmileg azokkal az elemekkel, amiket mozgatni akarsz, ezután pedig jön egy erős matematikai rész, amikor ezeket az elemeket egyenletekbe rakod, és az elég hamar megmutatja, hogy mi működik és mi nem. Emiatt gyakran kompromisszumot is kell hozni, mert amellett döntesz, hogy fontosabb az egyik premissza, mint a másik.
A cselekményben elég fontos szerepet játszik egy Zalatnay Cini-dal, Az idők peremén. A zenét kerestétek, vagy már eleve egy filmben is megjeleníthető énekesnőre szűkítettétek a kört?
Badits Ákos: A dalt kerestük. Tudtuk, hogy a mi valóságunkban is létező zenét szeretnénk használni, mert ez összekapcsolja a világunkkal ezt az egészet. Cini munkásságában egyikünk sem volt nagyon jártas korábban, persze a nagy slágereket ismertük, de az ő sokszínűsége volt a döntő, ami például szuperül megjelenik Az idők peremén lírai, melankolikus hangvételében, ami mellett a Fekete árnyék vad rockja simán megfér. Ilyen előadót nem nagyon találtunk a hetvenes évekből, de csak ezután merült fel a kérdés, hogy Cini feltűnjön-e saját magát alakító karakterként.
Benedek Ágota: A biztonság kedvéért nem rá írtuk a filmet. Azt tudtuk, hogy ennek lehetnek korlátai és azt azért mi sem mertük bevállalni, hogy írunk egy énekesnőre egy filmet, aki aztán nem fogadja el a szerepet (nevet).
Badits Ákos: Én egy kicsit fordítva láttam ezt, mert amikor Cinire rátaláltunk, akkor biztos voltam benne, hogy nekünk ő kell a filmbe. Korábban felmerült az is, hogy egy fiktív énekesnőt találjunk ki, de ezzel pont azt veszítettük volna el, ami a világunkhoz köti a filmet.
Benedek Ágota: Gondolkodtunk például Karády Katalinon is, de ő azért nem működött, mert vele egy akkora arányú melankólia került hirtelen a könyvbe, amit egyszerűen nem engedhettünk meg magunknak. Emiatt kezdtünk el olyan zenét keresni, ami könnyed, de mégis van mélysége.
Badits Ákos: Karády Katalinnál inkább a karakter ragadt meg minket: őt a korában egy férfias nőnek kiáltották ki, ami nekünk nagyon tetszett, és sokkal kevésbé a Hamvadó cigarettavég izgatott minket, ami persze ettől még egy szuper dal.
Nem volt nehéz Zalatnay Saroltát meggyőzni a szereplésről?
Badits Ákos: Egyáltalán nem, de amikor először leültünk vele, akkor azt hitte, hogy ez a Kész Átverés-show.
Benedek Ágota: Lehet, hogy azok is ezt gondolják, akik beülnek a filmre! (nevetés)
Badits Ákos: Cini türelmesen meghallgatta, hogy miről szól ez a történet: mutogattam neki a moodboardokat, amihez felhasználtam az ő csodálatos hetvenes évekbeli képeit, de őt nem az egójával fogtuk meg. Neki sokkal inkább betalált a filmben megjelenő anya-lánya kapcsolat, folyton azt kérte, hogy erről meséljek még.
A pandémia mennyire szólt bele a forgatásba és a forgalmazásba?
Badits Ákos: A forgatásba egyáltalán nem, a bemutató viszont eredetileg tavaly ősszel lett volna. A forgalmazó a körülmények miatt úgy döntött, hogy mindenképpen szeretné megvárni, hogy moziban is lehessen vetíteni az Űrpikniket, ezért vártunk vele ilyen sokáig, de ez a film ezzel a naiv, gyermeki világával szerintem most egyébként is jót tesz az emberek lelkének.
Nem volt nagyon idegőrlő a várakozás az elmúlt hónapokban?
Benedek Ágota: Az embernek el kell foglalnia magát. Másfelől el kell tudni engedni az ezzel kapcsolatos türelmetlenséget. Ez nagyon megviseli az embert lelkileg, de valahogy meg kell tanulni kezelni és meg kell tanulni azt, hogy a filmkészítésnél a toporzékolás nem egy viszonyulási mód.
Badits Ákos: Ez tényleg így van: ha nem így álltunk volna hozzá, akkor az első év végén elhúzunk ebből az egészből. 2014 végén találtuk ki ezt a filmet, azóta megtanultuk ezt a türelmet, és egyébként szerintem az Űrpikniknek nagyon jót tett az idő, mert így tudott bennünk is érni ez az egész sztori.
Mik a mostani terveitek?
Benedek Ágota: Én a sorozatomra fogok koncentrálni, amin most el kell kezdenem dolgozni. Emellett Ákos majd biztosan be akar furakodni az időmbe!
Badits Ákos: Bele is fogok! Nekem nagy vágyam, hogy csináljunk egy horrorfilmet, ami nem lesz könnyű, mert Ágota és a stáb más tagjai, például Bohács Tomi hangmérnök rettegnek az ilyen filmektől. Ez egy nagy kihívás lesz, de nekem ez a csúcs. Érzelmileg két dolog tudja nagyon megmozgatni a nézőt a moziban, a vígjáték, és még szélsőségesebben a horror.
Benedek Ágota: Az összes közös horrorfilmes mozizásunk abban fullad ki, hogy én rettegek az Ákos mellett, ő meg élvezettel nézi azt, hogy félek. Mostanra amúgy megtanultam érteni és élvezni ezt a műfajt, nem mondom, hogy kifejezetten szeretem, de a horrorfilmeknek ez az új indie-vonala már nekem is tetszik, szóval azzal már engem is be lehet rántani ebbe.
