A londoni Természettudományi Múzeumban látható hétfőtől annak a meteoritnak egy darabja, amely hatalmas fényjelenség kíséretében csapódott be februárban a gloucestershire-i Winchcombe városában.
A tűzgömbről készített megannyi videó és a több ezer szemtanú beszámolója alapján a kutatóknak sikerült pontosan meghatározniuk, hogy a meteorittörmelékek hol értek földet Angliában – írja a BBC News.
A Winchcombe térségében begyűjtött legnagyobb darab egy helyi lakos, Victoria Bond földjéről származik. Ez a nagyjából 100 grammos darab látható a londoni Természettudományi Múzeumban, amelynek a meteorit több másik darabját, összesen körülbelül 500 grammnyi törmeléket sikerült begyűjtenie. A leleteket egy speciális dobozban tárolják, hogy szárazon tartsák őket.
Az elszenesedett kőzetek zöme a Winchcombe-ban élő Wilcock család kocsibehajtójáról származik. Wilcockék óvatosan begyűjtötték a mintákat, majd a múzeum kutatói egy fogkefe és egy üres krémtúrósdoboz segítségével összesöpörték a megmaradt port is. A szóban forgó műanyag eszközök ma már szintén a brit nemzeti gyűjtemény részei és hamarosan – a család kocsifelhajtójának egy darabjával együtt -, csatlakoznak a múzeumban kiállított darabhoz.
Az interneten jelenleg elképesztő összegeket kínálnak a Winchcombe-meteorit darabjaiért, de a család ragaszkodott hozzá, hogy az általuk begyűjtött törmelékek múzeumba kerüljenek és arra inspirálják a fiatalokat, hogy tudományos pályát válasszanak maguknak.
Harminc éve ez az első eset a szigetországban, hogy észlelték egy meteorit hullását, majd be is gyűjtötték a darabjait. Ráadásul a megtalált leletek a ritka szenes kondritok közé tartoznak, ezek a „Naprendszer építőelemei”.
A brit Fireball Alliance (Tűzgömb Szövetség) tudományos egyesület szerint a meteorit február 28-án hatolt be a Föld légkörébe Nagy-Britannia felett, a fényes jelenséget Izlandon és Hollandiában is észlelték.
A különösen fényes meteorokat tűzgömbnek nevezik. Ezek általában olyan kőzetek, melyek nagy sebességgel száguldanak át a világűrön. A Föld légkörébe lépve ellenállásba ütköznek és lefékeződnek, az így keletkező hő és forróság miatt válik láthatóvá a jelenség az éjszakai égbolton.
Videofelvételek szerint a kőzet óránként 48 ezer kilométeres sebességgel haladt. A felvételek azt is lehetővé tették, hogy rekonstruálják a Nap körüli eredeti röppályáját: az objektum a Mars és a Jupiter között haladhatott.
A szakemberek számos vizsgálatnak vetik alá a meteorittöredékeket, egyebek között azért, hogy megismerjék ásványi összetételüket.