Ebből az alkalomból többen megszólaltak, idézzük. Márquez is posztumusz Budapest Nagydíjat kapott.
Tarlós István: „Az elismerés most olyan írónőnek szól, aki nem csak Finnország legismertebb kortárs alkotója, de szó szerinti értelemben nemzetközi hírű irodalmi jelenséggé vált. A díj bizonyítéka annak, hogy az igényes és irodalomértő budapesti közönség nagyra értékeli mindezt.”
„A legnagyobb kihívás az ember számára az, amit önmagában hordoz önmaga ellen”
„A súlyos társadalmi és lelki terheket okozó, politikai és szociális bűnöket elkövető kommunista diktatúra által saját múltja és önmaga ellenmondásaival küzdő ember sokszínű, gyakran fájdalmas és meghökkentő bemutatása teszi önt, írónő, a magyar olvasók kedvencévé.”
Budapest őrzi hagyományait és lépést tart az európai szellemi nívóval.
„A török és a magyar nép viszonya nem volt mindig felhőtlen a történelem folyamán, Magyarország mégis számos értéket őriz a közös múltból. Ma Törökország Magyarország barátja”
Tóth Krisztina: „Tudomásul kell vennünk, a jó irodalom inkább kérdez, mint válaszol, inkább elbizonytalanít, mint megvigasztal.”
A Sztálin teheneiről: „A felszínen egy nő étkezési zavarairól van szó, de tágabban a családról, az országról, a történelemről, amit ez a fiatal nő megpróbál kiöklendezni lénye legmélyéről”.
Sofi Oksanen jó író, nem kecsegteti olvasóit hamis illúziókkal.
A Tisztogatás című könyvről: „Ha lehet, még kíméletlenebbül szembesít bennünket a múltunkkal, önmagunkkal”.
Sofi Oksanen köszönetet mondott a fordítóinak, szerkesztőinek, az előző generációknak, valamint mindazoknak, akik a szólásszabadságot védik, mert. mint fogalmazott: „csak a szabad szavak tudnak repülni”.
Kocsis András Sándor, a könyvfesztivált szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke a fesztiválon posztumusz tiszteletbeli Budapest Nagydíjjal tüntetik ki a napokban elhunyt Gabriel García Márquezt.
(Egy MTI-hír szerkesztett változata)
