Egy részletet olvashattok Zelei Miklós legújabb darabjából, amit két helyszínen is bemutatnak a nyáron felolvasószínházi produkcióként. Erről további infók itt.
Situs inversus: a belső szervek elhelyezkedésének fordított (tükrözött) állapota, amelyben jobb oldalra kerül a szív.
Közösségi mono – sztereóban[1]
(Részlet. A darabból korábban már jelentek meg részletek a pozsonyi Irodalmi Szemle 2011. decemberi, színházi számában.)
Mint majd kiderül: egy felvonás a két felvonás. A történelmi filmszakadások, végzetes befejezések és komor újrakezdések felfüggesztett ideje Konstancában, Budapesten és sóvárgásaink Párizsában. A gyerekeink életében, a vágyaink halálában.
Két személy játssza
Ady
mint Ady, mint Léda, mint Grama ezredes, mint két biztonsági őr, mint Kitti, mint tömbházgondnok, mint frakcióvezető-helyettes, mint Babits Mihály, mint Garami ezredes
A színház marketing menedzsere
lehetőség szerint a szerző alakítja, mert ez a költség kímélő megoldás
Első felvonás
[…]
Mint Kitti: – Megígértem, Bandi, hogy kitartok maga mellett.
Mint Ady: – Még a vonatjegyeit se tudom kifizetni.
Mint Kitti: – Van pénzem, nem probléma.
Mint Ady: – Egy vadidegen nő meg segít rajtam.
Mint Kitti: – Sokan csinálják ma ezt, Bandi.
Mint Ady: – Hogy elhagyják a legobb barátjukat?
Mint Kitti: – Hogy idegenül is kitartanak.
Mint Ady: – Az a baj, kedves Kitti, hogy sokáig fogom terhelni. Feltartani. Ha lesz egy kapcsolata, még évekig nem mehet férjhez, mert papíron én vagyok a férje.
Mint Kitti: – Egyedül vagyok, mint az ujjam.
Mint Ady: – Az jó.
Mint Kitti: – Nem jó.
Mint Ady: – Persze. Nem úgy értettem.
Mint Kitti: – Találkozunk és rögtön elválunk. Olyan furcsa. Sétálunk a tengerparton. Dél van, nagyon hideg, de szép, napsütéses idő, mint a fekete bársony, olyan a víz. Bandinak még nem kell a kultúrkörbe menni. Lassan megfogom és megszorítom a kezét. De az övé mozdulatlan marad. Mereven, kifeszítve tartja. Rámnéz, nagyon sok szeretet van a tekintetében. De nem az a szeretet. (Sms érkezését jelző hangos telefonhang.) Mintha apám…
Mint Ady nézi a mobilját: – Kosztolányi. Most írja, hogy ordítozott az új tulajdonos velük. Valami Fegyverneki. Vagy behoz évi kétszázmilliót a Nyugat, vagy hirdetési katalógust csinál az egész szarból. Pesten a Szamuely utcában volt a szerkesztőség, amikor áttelepültem. Szamuely utca 18/B. Most a Lónyay utcában van. Lónyay 18/B. De nem költözött sehova. A történelem költözik alattunk ide-oda. A Szovjetuniót túléltem. Csehszlovákiát túléltem. Jugoszláviát is. Közeli hozzátartozóim voltak. Kint vannak mind a temetőben. A frakcióvezető-helyettest nem éltem túl. Amikor ezek a csodaországok még éltek, hősi idők, a főnökök kitelefonáltak a szerkesztőségbe a pártközpontból, hogy mi az, amit meg kell írni. Ma a pártközpontban megírják a cikket, a főnökök kimennek a szerkesztőségbe és szerzőt keresnek hozzá.
Mint frakcióvezető-helyettes: – Te is kurva jól jársz, Adykám, de nekünk se mindegy ott a frakcióban, hogy nem akárki, hanem egy jegyzett szerző, egy ilyen rangos értelmiségi támogatja írásával programunkat a jobban élhető Magyarország kialakítására vonatkozóan lakosság megnyerése céllal, mint te. Csak a neved kell alákanyarintani, Adykám! Ide. És már mehetsz is a pénztárba, cseng a kassza.
Mint Ady: – Mint eszcájg a halotti toron, frakcióvezető-helyetteském, pont olyan fülbemászóan.
Mint frakcióvezető-helyettes: – Ingyen kapsz egy egész kolumnát, apukám. Nó meló.
Mint Ady: – Pont erre gondoltam én is!
Mint frakcióvezető-helyettes: – Esetleg fölfedezzük majd, Adykám, figyelemre méltó cikkedet országjavítás-vonatkozásban.
Mint Ady: – Kolosszális.
Mint frakcióvezető-helyettes: – Olyan szegényszag van. Sok itt a filosz. De neked jön majd a zsíros kis díjacska.
Mint Ady: – Kolosszális lehetőség.
Mint frakcióvezető-helyettes: – Popsztár attól még nem leszel, Adykám, de nem fog az rosszul jönni neked.
Mint Ady: – Na elég. Ha az újság úgy készülne, hogy a darálóba fölül beleöntik a szart, alul meg kijön a napilap.
Mint két biztonsági őr: – A főszerkesztő úr azonnali elbocsátással öt percet adott, Bandi, hogy a személyes dolgaidat az íróasztalodról összeszedd.
Mint Ady: – Mi? Két biztonsági őrrel vezettet ki a szerkesztőségből?
Mint két biztonsági őr: – Ne haragudjál, Bandi, nekünk semmi bajunk veled. Ezt igazán tudhatod. De bennünket ezért fizetnek. Ez a munkánk. Azért igyekezzél, mert négy és fél perc már eltelt. Kirúgnak minket is, ha nem sietsz. Vagy be kell, hogy gyorsítsunk, Bandi. Azt nem szeretnénk. Úgyhogy induljál el, légy szíves. Megvan minden? Na! Akkor ballagjunk lefelé.
Mint Ady: – Rossz a lift?
Mint két biztonsági őr: – Nem használhatod. Azt az utasítást kaptuk, Bandikám, hogy végig kell kísérjünk a szerkesztőségen. A szinteken. Át a kiadón, az irodákon. Ahogy a lépcső visz kifelé. Lapát Díj. Senkinek se vagy a strómanja, tudod. Még hatos kartonod sincs. Haladjunk.
Mint Ady: – Hát, innen talán már egyedül is… Szevasztok.
Mint két biztonsági őr: – Mit ugrálsz?! A járdáig kell kísérnünk.
Mint Ady: – Osztás! Krumpliosztás! A hajógyár kapujában krumplit osztanak! (Súlyzózik.) Fuerte Muluya. Csak a szél látogat meg itt az erődben. Homokot hord a bástyákra, port terít az udvarokra. Hideg és forróság. Idegölően hosszú idő telt el, amióta átvettem a védelmet. Tá-ma-dás-tá-ma-dás! Föl a falakra! Tűz! A saját sorsom iránti érdektelenség. Odáig akarnak eljuttatni keresztülűzve ezen a sivatagon. Ez-a-ha-tal-mas-cél-ve-lem-vé-de-lem-vé-de-lem. De bevettem magam az erődbe. Kémkedem folyamatosan, erőimet fürkészem. Vé-de-lem-vé-de-lem. Erősítek, gyúrok. Mindig tudom, hogy mire vagyok képes. (Erőlködik, de nem képes fölemelni a súlyzókat.) Még szerencse, hogy a Filimon Sîrbu munkásai nem akarnak olvasni. Kitöltjük a naplókönyvet, hogy öt harminctól este hétig mit olvastunk, a portán aláíratjuk, lebélyegeztetjük és húzunk a kocsmába. Ha politikai könyvet olvasunk, akkor duplán lehet elszámolni az időt. De nincs engedélyezve, hogy örökké politikait írjunk be. Mert a sokoldalúan fejlett munkás a szükséges mértékben olvas szépirodalmat is. Szükséges mértékben. Így írja a szabályzat. A gyárkapu mellett vodka, sör. Azt majdnem mindig lehet kapni. A portásnak is be szoktunk vinni egy üveggel. A kaja sokszor elakad. A melósfeleségek lefigyelik, hová jön teherkocsi és leadják a drótot. Osztás, krumpliosztás. Zsírosztás, lisztosztás, tojásosztás. Mindent osztanak. És a tetejébe még Léda is. Mondtam neki, hogy ne járjon hozzám, ne jöjjön. Mégis folyton iderohangászik.
Mint Léda: – Ne felejtsd el, Bandi, hogy nekem nehezebb áttelepülni. Még el is kell válnom. Te meg szabad vagy.
Mint Ady: – Magyaráz, magyaráz.
Mint Léda: – Ha viszont hamarabb átérsz, tudsz segíteni, hogy álférjet találjunk nekem. És minél hamarabb újra együtt lehessünk. Hozzádbújhassak.
Mint Ady: – Szorongatja a kezem, átfogja a derekam, megölel. Miattam ne települj át! Meg akar csókolni. Sétálunk a tengerparton. Ő sétál, én meg töltöm az időt, hogy teljen már. Nézem a hullámokat, hogy vigyék már, sodorják el az órákat. Indulhassak az olvasókörbe.
Mint Léda: – Bandi, elmegyek veled.
Mint Ady: – Hova?
Mint Léda: – Abba az olvasókörbe, Bandikám.
Mint Ady: – És bele akar csókolni a nyakamba.
Mint Léda: – Filimon Sîrbu? Soha nem hallottam ezt a nevet. Aranyosak lehettek ott.
Mint Ady: – Léda, elment az eszed. Egy nagyváradi úriasszony a konstancai hajógyár Filimon Sîrbu Kultúrházában a munkásolvasókörön? Leáll a termelés. Befagy minden kokilla. Magától beindul az összes sziréna.
Mint Léda: – Forró kis kokillaharcosom.
Mint Ady: – Gerilla!
Mint Léda: – Trilla. Kamarilla, azt gondolod, Bandikám, hogy akár a királyi ítélőtábláig is elnyúlhat a válóperem? Én inkább gyorsan szeretném.
Mint Ady: – Nem választanak el. Akármilyen okot hozol fel, tudni fogják, hogy kamu. Most is fényképeket készítenek rólunk. Ahogy itt sétálunk. Lefonografálják a telefonbeszélgetéseimet is.
Mint Léda: – Rendel egy teljes képsorozat! Színesben. Levelezőlap-méret. A férjem nem képes házastársi tartozásait megadni a nejének, nekem, Bandikám. Ezt fogom mondani a törvényszéken. Csak te tudod megadni, édes.
Mint Ady: – Léda, vége.
Mint Léda: – Mindig hazudsz. Most is. Mondjál igazat, Bandi. Gyere vissza Váradra. Visszajöhetnél, amíg intézzük a dolgainkat. De igazán.
Mint Ady: – Nincsenek már dolgaink, Léda.
Mint Léda: – Dehogyis nincsenek, édesem. Igenis vannak.
Mint Ady: – Különben pedig megpróbáltam. Elmondtam egy párszor neked is. Írtam a főszerkesztőnek. Nem válaszolt. Erre fölhívtam telefonon. Nem kompetenciám. Ilyeneket bírt mondani. Nem kompetenciám. Többször telefonáltam a szerkesztőségi párttitkárnak. Hümmögött. Hímezett-hámozott. Éreztem, hogy félnek, múmiateam, nem mernek csinálni semmit. Az emberek már sokkal gyávábbak, mint amennyire a túlélésükhöz föltétlenül szükséges.
Mint Léda: – Én várlak, Bandikám, tudod. Én mindig kiállok melletted.
Mint Ady: – De Léda! Téged senki nem vesz komolyan.
Mint Léda: – Csak te, mert szeretsz.
Mint Ady: – Nem érdekel már Nagyvárad. A nők se. Amikor a férfi napórája már nem mutatja az órákat, sajnálni kezdi a nőktől a perceket. Ovidius. Metamorphoses. Ezt olvasgatom itt.
Mint Léda: – A munkáskörben, Bandikám?
Mint Grama ezredes: – Jó hír! Jó hír, amit hozok. Nagyon jó.
Mint Ady: – Hát az ki van zárva, ezredes.
Mint Grama ezredes: – Pedig bizony! Ha jól tetszene tudni románul, tetszene dolgozhatni Soldatul din Constanţának. Szerkesztőség Konstancai Harcos. Kulturális szekció! Nem Filimon Sîrbu olvasókörök, Konstanca, hajógyár. Film, színház.
Mint Ady: – Nádi hegedű.
Mint Grama ezredes: – De úgyis ki tetszik vándorolni.
Mint Ady: – Van útlevél?! Vivát? Indulhatok?
Mint Grama ezredes: – Vivát, vivát, én mondom, Grama ezredes. Abszolút vivát. Indulás előtt nem kell szervadáson megjelenni.
Mint Ady a nyelvkönyvet olvassa: – Mámá: ásztá jé sztátujá Libertăci, fético! Az anya: ez van a szobor a Szabadságé, kisleányom! A kisleány: Régen halt meg, anyám? Szánalmas rabszolga ez a Grama. A rabszolgaosztályok felső osztályából. Én pedig az uralkodó elit. Volnék. Ez van a szobor a Szabadságé, kisleányom… Meghalt óta sok, anyám? Badizok. Testizek, lelkizek, próbálgatok lenni. És még Léda is. Vagyogatok. Volnékgetek. Leszegetek. Önlelkileg noszogatok. Mindent megmondtam neki. Csak egyet nem. Hogy elveszítettem a hitemet önmagamban. Nem muszáj, Herkules. Éppen az a cél, hogy veszítsem el. Majd posztumusz megtalálom. Ez a javallat. A jelenkor értelme? Semmivé lesz. Lesz? Teszik. (Újra a nyelvkönyvet olvassa.) Föltesszük, hogy nincs, aki ellenőrizze. Még hogy nincs! Jól olvas-e vagy nem? Ezért a gyakorlásnak olyan módját eszeltük ki, hogy képes legyen olvasási hibáit segítség nélkül is kijavítani. Olvassa el az alábbi, román betűkkel írt magyar szavakat! Husonharom, egbolt, zongorazic, jido, jac, Juji, barmicor, jolojmazic, saionvag, caromcodic. Ha ezeket a romanosan leirt magyar szavakat elolvasta es nem ertete, biztos lehet abban, hogy rossul olvasz romanul.
Mint Grama ezredes: – Vesehiány van! De nem kell. Grama ezredes mindent elintéz.
Mint Ady: – A szívem hagyom itt.
Mint Grama ezredes: – Nem kell. Nem kell. Én már mindent elintéztem. Önkéntes véradásra kell járni, amíg az országot el tetszik hagyni végleg. Nagy vérhiány. Minden állampolgár közreműködik.
Mint Ady: – Önkéntes az egész ország.
Mint Grama ezredes: – Ez a mi erőnk.
Mint tömbházgondnok: – Energiapárna. Jó a derékra, a csontoknak, az ízületeknek, Bandikám. Melegít is! Már az egész tömbház vett tőlem. A Sranczék háromat! Nagyon jó. Meg még annál is jobb. Vegyen maga is, Bandikám!
Mint Ady: – Biztos még herezacskólobra is használ.
Mint tömbházgondnok: – Ez mindenre, Bandikám. Csak magának intimben azt kell mondanom, hogy nekem nőgyógyászati panaszaim voltak. Mióta minden este az energiapárnán ülve nézem a televíziót, hát megszűnt az összes panaszom. Magának is használni fog. Üljön rá és úgy tévézzen, száz százalék rendbe jön a zacsija, Bandikám.
Mint Ady: – Alig közölnek tőlem valamit.
Mint tömbházgondnok: – Hányat vásárol? Törődjön magával, Bandikám. Ne hanyagolja el a betegségeit! Mert ha urológushoz kell járni, akkor már vége. Az energiapárnában a természet ereje gyógyít.
Mint Ady: – Biharváradon amíg lakom, azután Tomiban, minden lap velem van tele. Pedig szinte lehetetlen kicsempészni a kéziratokat. Telefonon diktálom Babitsnak a verset!
