Mesterséges intelligencia segített megoldani a holt-tengeri tekercsek egyikének rejtélyét: a technológiát használva a kutatók megerősítették, hogy az Ézsaiás-tekercs nem egyetlen ember, hanem két rendkívül hasonló kézírású írnok munkája – olvasható a New Scientist című tudományos hírportálon.
A több mint hétméter hosszú, héber nyelven írt Ézsaiás-tekercs Ézsaiás könyvének másolata és nagyjából az i.e. 2. században készülhetett el.
A kutatók korábban nem tudták meghatározni, hogy az 54 kolumnába rendezett szöveg egy vagy több írnok munkája, mivel az egész tekercs nagyon hasonló kézírással készült.
Mladen Popovic, a Groningeni Egyetem munkatársa és kollégái mesterséges intelligenciát alkalmazva elemezték a kéziratról készített digitális felvételeket, hogy összevessék a betűk alakjának és stílusának olyan eltéréseit, amelyeket az emberi szem nem könnyen vesz észre.
A PLoS One című folyóiratban publikált eredmények szerint a tekercs két részre oszlik, amelyeket két külön írnok írt.
A szakemberek szerint a két írnok kézírásának ilyen szintű hasonlósága felveti a kérdést, hogy egy olyan „sztárírnok” áll-e háttérben, aki képes volt leutánozni a kollégája kézírását, vagy a két írnok azonos képzést kapott.
Az i.e 3. és az i. sz. 1. század között íródott holt-tengeri tekercsek a legrégebbi ismert bibliai tárgyú kéziratok, amelyeket az i.sz. 68-ban rejtettek el a római hadsereg elől a Júdeai-sivatag néhány barlangjában, a Jerikótól 15 kilométerre délre fekvő ősi település, Khirbet Kumrán közelében.
Az első tekercseket csaknem 70 éve fedezték fel beduin kecskepásztorok. 1947 és 1956 között összesen 981 szöveget tártak fel, a felbecsülhetetlen értékű dokumentumok bepillantást engednek a Jézus korabeli zsidó közösség és a korai keresztények életébe. A tekercsek jelentős része nem egybefüggő darabban, hanem apró töredékekben maradt fenn.
