A matematikához fűződő kapcsolatáról is beszélt Lovász László a Tudományos Újságírók Világszövetségének (WFSJ) adott interjújában pénteken.
A budapesti Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) volt elnöke az izraeli Avi Wigdersonnal, a princetoni Fejlett Tanulmányok Intézete munkatársával közösen kapta a Norvég Tudományos Akadémia 2021-es az Abel-díját. Ehhez kapcsolódóan rendezett a WFSJ online beszélgetést a kutatókkal pénteken.
Az akadémia elnöke, Hans Petter Graver szerdán jelentette be Oslóban, hogy a matematikusok Nobel-díjaként emlegetett elismerést két matematikus kapja idén
„meghatározó jelentőségű munkásságukért az elméleti számítógép-tudomány és a diszkrét matematika terén, és szerepükért abban, hogy ezek a modern matematika központi területeivé válhattak”.
„A matematika világában szépséget és harmóniát találok, itt nincsenek meg a való világ nehézségei és problémái. Hosszú éveken át voltam az MTA elnöke, ezalatt sok nehéz periódus volt, de közben tanítottam is. Emlékszem, hogy amikor beléptem a tanterembe és becsuktam magam mögött az ajtót, már egy másik, megnyugtató és kellemes világban éreztem magam. Az akkori hétvégenkénti kutatásaim is egyfajta nyugalmat adtak a mindennapok bonyolult bürokratikus és politikai problémái után”
– fogalmazott a magyar matematikus.
A két kutató évtizedek óta ismeri egymást, de nincsenek rendszeres munkakapcsolatban. Bár mindketten többnyire más tudósokkal együttműködve is dolgoznak, fontosnak tartják az önálló gondolkodás idejét, az elvonultan élő tudós képe ezért szerintük sem „mítosz”.
„Minden matematikusnak szüksége van arra, hogy egyedül gondolkodjon, hogy a saját gondolataiban, a saját fejében lehessen. Fiatal koromban akkor támadtak a legjobb ötleteim, amikor egy zsúfolt buszon álltam és senki sem szólt hozzám. Ugyanakkor szeretek együtt dolgozni emberekkel”
– fejtette ki Lovász László.
Ugyanígy van ezzel Avi Wigderson is, aki bár szívesen dolgozik egyedül, ha valami jó ötlete támad, „azonnal rohan, hogy elmondja valakinek”.
Arra a kérdésre, hogy mit lehetne tenni tudományterületük népszerűsítése és befogadhatóvá tétele érdekében, Lovász László kiemelte: nagy szükség lenne a matematika olyan formában való bemutatására, amely nem „ijesztő”. Jó terület erre a számítógép-tudomány, mert az emberek ismerik a komputer fogalmát. Fontos emellett, hogy a hallgatósághoz kell igazítani a matematika ismertetésének mikéntjét is.
Wigderson szerint problémát jelent, hogy sokan „utálják” a matematikát, legalábbis a vele való beszélgetést is gyakran indítják ezzel a mondattal. A tudós szerint ott kezdődik a nehézség, hogy az embereket 6-7 éves korukban már elijesztik a matematikától, holott játékokkal, rejtvényekkel, izgalmas dolgokkal kellene kezdeni az alapokkal való ismerkedést. Mentoráltjaiknak is elsősorban a matematika szeretetét igyekeznek átadni és szélesíteni a perspektívájukat.
„Állandóan tanulok a fiatalabbaktól, akik friss ötletekkel, elméletekkel árasztanak el. Csodálatos ilyen inspiráló környezetben dolgozni. A kutatók élete fantasztikus élet: nem mindenkinek való, de fantasztikus”
– mondta az izraeli származású, az Egyesült Államokban élő Wigderson.
A Norvég Tudományos Akadémia méltatása szerint a hetvenes években a matematikusok új nemzedéke felismerte a diszkrét matematika gyakorlati alkalmazásának új lehetőségeit a számítógép-tudományban. A számítási bonyolultság gyakorlati jelentősége megnőtt, és ma már az internetbiztonság elméleti alapját képezi, az elméleti számítógép-tudomány új eredményeit pedig a hatékony algoritmusok tervezésénél használják.
„Lovász és Wigderson az elmúlt évtizedekben vezető szerepet játszott ebben a fejlődésben. Tevékenységük sok szempontból összefonódik, hiszen munkásságuk meghatározó volt a számítási véletlenszerűség megértése és a hatékony számítás határainak kutatása szempontjából”
– méltatta a tudósok munkáját a díj nyerteseinek kihirdetésekor a Norvég Tudományos Akadémia.
A számítógép-tudományt megalapozó munkája mellett Lovász László széles körben alkalmazható, hatékony algoritmusokat is kidolgozott. Ezek egyike a róla, valamint az Arjen Lenstra és Hendrik Lenstra testvérpárról elnevezett LLL algoritmus. Azok a jelenleg ismert titkosítási rendszerek, amelyek képesek ellenállni egy kvantumszámítógép támadásának, az LLL algoritmuson alapulnak.
Wigderson munkásságának fontos eredménye, hogy elmélyítette a matematika és a számítógép-tudomány kapcsolatát, valamint jelentős mértékben hozzájárult az algoritmusok sebességével és hatékonyságával foglalkozó bonyolultságelmélet területének bővítéséhez és mélyebb kidolgozásához.
Kutatásai a bonyolultságelmélet minden jelentősebb, megoldatlan problémáját felölelték, vagyis központi szerepet játszott a matematika ezen területének fejlődésében.
A matematikusok Nobel-díjaként emlegetett, 2002-ben alapított Abel-díjat a norvég kormány finanszírozza, és 7,5 millió norvég korona (271 millió forint) pénzjutalommal jár. A díjazottak kiválasztása a nemzetközileg elismert matematikusból álló Abel Bizottság ajánlásán alapul.
