Közölte Facebook-oldalán Dinnyés Ágnes:
„Drága Jóska testvérem 2021. március 15-én délután itt hagyott bennünket. Már az égi mezőkön dalol és Édesanyánkkal együtt vigyáz ránk.”
Dinnyés József Szegeden született 1948. augusztus 4-én, magyar zeneszerző, előadóművész, „daltulajdonos”, énekes, gitáros.
1963-ban kezdett énekelni. 1966-ban alapító tagja és dalszövegírója volt az első magyarul éneklő szegedi zenekarnak, az Angyaloknak. 1967-ben „Karrier” című, Veress Miklóssal közösen írt dalával lett országosan ismert, amellyel 2. helyezést ért el az első magyar pol-beat fesztiválon. Egy szál gitáros, szájharmonikás, közéleti témákat megéneklő dalai miatt egy ideig magyar Bob Dylanként, „Bob Dinnyésként” emlegették, annak dacára, hogy Bob Dylan ekkor már egészen más utakon járt, és Dinnyést is egyre jobban foglalkoztatta a magyar költészet.
1973-as, első kislemezén két Buda Ferenc- és egy Morgenstern-vers mellett egyetlen saját szerzeménye, az Aranyos emberek szerepelt. Az 1970-es években egyrészt a versmegzenésítések és a saját dalok kettőssége jellemezte műsorait, másrészt az a furcsa helyzet, hogy miközben számtalan koncertet adott országszerte, sőt hivatalos ünnepségek, KISZ-táborok állandó fellépője volt, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egészen 1985-ig nem volt hajlandó nagylemezt készíteni vele, akkor is kicenzúrázták a címadó Határtalanul című dalát. A lemez megjelenése után öt évvel megjelent a Kín és dac című, 35 dalos albuma költők verseire. – írja a wikipédia.
Az 1990-es években alapított Aranyalmás Kiadó sorra megjelentette a hosszú évek során összegyűlt szerzeményeit. Öt évszázad magyar nyelvű költészet verseiből előadássorozatot szerkesztett. Szabadiskolát alapított, melynek keretein belül a történelem, irodalom és a zene hármasságát mutatja be az érdeklődő kisközösségeknek.
2015 júniusában készítettünk interjút vele:
„Majdnem 20 évet vártam arra a lemezre, mert már 1967-ben ígérték a nagylemezt, csak akkor behívtak katonának. A katonaság 2 éve alatt viszont nagyon sokat fejlődtem a hitemben, valamint tárgyismeretben is, rengeteget olvastam, le is hagytam magamat agyilag, kinn ez talán nem sikerült volna.”
