Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok – Typotex Kiadó, 2020 – Szerkesztette Bárány Tibor, Hamp Gábor, Hermann Veronika – 196 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4931-19-5
A digitális forradalom
nem fog megállni – de még lassulni sem – attól, hogy mi, „hétköznapi halandók” nem értjük. Tudomásul kell vennünk a változást, s ha nem akarunk kiesni a világ hétköznapi működéséből, akkor meg kell ismerkednünk az alapvető jelenségekkel és fogalmakkal. A minket körülvevő társadalmi és kulturális jelenségek a szemünk előtt, a kezünk között zajlik, belép az otthonunkba és átformálja szokásainkat. Azt, hogy mi történik, láthatjuk, látjuk (nehéz is lenne nem látni!), azt, hogy hogyan és miért történik, már sokkal nehezebb detektálni…
- Megdöbbentően új értelmezést találtak a Bibliához!
- Saját kezünkbe vehetjük az evolúciót!
- Miért nem borotválkozott Charles Darwin?
- Rajtunk múlik-e, hogy mit hoz a jövő? WTF?
- Az emberi lét sokkal békésebb és jobb lett az elmúlt évszázadokban
…és még ennél is nehezebb érvényesen leírni. Hiszen már az is kérdéses, hogy mikor állunk szemben valami radikálisan újjal, s mikor csak a korábbról ismert jelenség új arcával. Hogyan alakítja a digitális forradalom – és a mögötte álló ember – a világot saját képére és hasonlatosságára?
„Aligha vitatja bárki, hogy a digitális fordulat nagyléptékű változásokat hozott a kultúra világában. A kulturális iparágak működése, a társadalmi és politikai nyilvánosság szerkezete, az egyéni és csoportidentitások ízlésbeli szerveződése egyaránt átalakulni látszik. A kulturális termelés mellett a fogyasztás területei és mediális kiterjesztései is változásban vannak. Szerző és olvasó, termelő és fogyasztó, fikció és valóság között egyre vékonyabb a határ; a szerepek mellett pedig az attitűdök is átalakulnak, akár az irodalomra, akár a zenére, akár a sorozatfogyasztásra gondolunk.”
A Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok
című gyűjteményes tanulmánykötet – mely címében csak néhányat emel ki vizsgált kulcsfogalmak közül – ehhez a „világértéshez” próbál hozzájárulni. Ez a könyv nem a „nagy egészre” reflektál, hanem inkább egy-egy önmagában „részletkérdésként” félrelegyinthető témával – mint a digitális forradalom építőelemével vagy következményével – foglalkozva visz közelebb a tágas világ megértéséhez…
…mintha egy-egy tanulmány egy hatalmas, ismeretlen kiterjedésű és darabszámú puzzle része lenne. Az egymástól témájukban látszólag távol eső vizsgálatok, nem csak azért/attól érnek össze, mert egyetlen kötetbe tartoznak, hanem azért/attól is, mert ugyanannak a világpuzzle-nek az egymáshoz közelálló darabjai.
Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok nem csak a könyv címe, de – fordított sorrendben – a könyv témaköreit is jelöli. A tanulmányok – nyilván a szűken vett témától és a szerző habitusától is függően – különböző súlyúak, mélységűek, s ennek megfelelően könnyen vagy nehezebben olvashatók. De akad bőven olyan, amiért érdemes egy kicsit birkózni a szöveggel.
Van-e napjaink kommunikációjában lényegesebb kérdés, mint a hírközösségek és véleménybuborékok léte és működése?
Vincze Hanna Orsolya tanulmánya azt is körüljárja, hogy a digitális forradalom kezdeti optimizmusa miként szelídült reális és összetett képpé, például a közügyekhez való hozzáférés kapcsán. Maróthy Szilvia azt vizsgálja, hogy a tudomány milyen lehetőségekhez és kelepcékhez került közelebb a webes közeg által.
A „Kánonok” című fejezetben
Rákai Orsolya, Mélyi József, Havasréti József és Bárány Tibor vizsgálja egy-egy tanulmányban, hogy az online nyilvánosság és a közösségi média milyen hatást gyakorol az irodalomra, a műkritikára és magára a kánonképződésre. A „Kulturális iparágak” című fejezetben a pandémia miatt a korábbinál is aktuálisabbá vált témák szerepelnek, mint a „virtuális kiállítás”, a kelet-európai HBO, vagy a digitális platformikon egyre virulensebb zeneipar. Ezek a tanulmányok rámutatnak saját, hétköznapi fogyasztói szokásaink alakulására és változására. Is.
A tanulmányok javarészt egy, a kötettel azonos című konferencia (Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok) előadásainak írott változatai, s már csak ezért sem törekedhetnek a teljességre, viszont éppen emiatt működhetnek felhívásként, s így – remélhetőleg ez megtörténik – könyvsorozattá válhat az, ami most csak kezdemény.
