„Egy jó koncepció megborzongat”
November 10-én a Faur Zsófi Galériában hirdették ki a DECODE pályázat eredményét és nyitották meg a pályaművekből rendezett kiállítást. A DECODE Kortárs Építészeti és Művészeti Alapítvány kiállítással egybekötött díjpályázatot írt ki, Építészet, valamint Vizuális és alkalmazott művészetek kategóriában. Célja a társművészeti ágak szorosabbra fűzése és új kapcsolódási pontok keresése, illetve, hogy felhívja a figyelmet a gondolatok köré épülő alkotásra és ezáltal az értékteremtésre. A DECODE Alapítvány a pályázók mellé idén két építészirodát is meghívott, a japán Sou Fujimoto Architects-et és a díjat alapító BORD Építész Stúdiót egy-egy munkájukkal. A szakmai zsűri 62 pályamunkából választotta ki a kiállítókat és a díjazottokat. Az Alapítvány a szakmai zsűri döntése alapján a két kategóriában összesen nettó 1.200.000 forintot, egy-egy Fődíjat és két-két Ígéretes projekt díjat adott át. Idén először adták át a DECODE Spotlight különdíjat, a társadalmat szolgáló, azt előmozdító kreatív alkotások elismeréseként. A vírushelyzetre való tekintettel a megnyitón csak a díjazottak, a zsűritagok és a szervezők vettek részt, azonban az eseményt élő közvetítésben követhette minden érdeklődő. A kiállítás a járványügyi korlátozásokat tiszteletben tartva kizárólag virtuálisan járható be a Decode Alapítvány honlapján keresztül, ahol egy éven át elérhető lesz. A díj kiemelt támogatói a PERI, a Be Light!, médiapartnere az Octogon Magazin, további támogatói pedig az Alukönigstahl, a Magyar Építő és a Szinorg.
„A díj létrehozását közvetlenül két tényező inspirálta. Egyrészt mindennapjainkban egyre többször tapasztaljuk, hogy eltűnik az indivídum, a globalizációnak köszönhetően kilépve az utcára az épített környezetünkben is ezzel a jelenséggel találkozunk. Mi azonban továbbra is hiszünk a funkció mellett a fikcióban, az újszerű és kreatív gondolatokban, a koncepcionális tervezés jelentőségében. Másrészt fiatalokkal is dolgozva sokszor a legnagyobb kihívást az jelenti számunkra, hogy elmagyarázzuk mit jelent, és mitől lesz jó egy koncepció. Ebből a kettősségből született meg a DECODE Díj létrehozásának gondolata, mellyel a koncepció fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet, ezzel is támogatva az egyetemi oktatást. A név jelentése számunkra az alkotásainkba kódként beépített történetek visszafejtése, amelyeket megbízóinkkal és alkotótársainkkal közösen írtunk. Munkánk során minden projektünket egy-egy történet köré építjük fel. A történeteinket nem csak az adott helyszín, az ott élő emberek és múlt inspirálja, hanem a bennünket hajtó állandó kíváncsiság is. Ez a történet inspirálja az építészeti koncepciót, melynek nyomán sajátos hangulatú helyek, jellegzetesen karakteres épületek születnek. Szerintünk egy jó koncepció megborzongat. Idén az alapító BORD Építész Stúdió mellett egy nemzetközi vendégkiállítót kértünk fel, a japán Sou Fujimoto Architects irodáját. A többi kiállítót pedig ismét pályázat útján választottuk ki. Pályázhatott minden 35 év alatti, az építészet, valamint a vizuális és alkalmazott művészetek területén alkotó fiatal. Külön felhívtuk a figyelmet arra, hogy várjuk a társterületek együttműködését. Azokat a pályázókat díjazzuk, akiknek egy maximum három perc hosszúságú kisfilm keretében sikerül kreatívan elmesélni az alkotásukat inspiráló gondolatokat.”
– nyilatkozta a díj alapítója, a DECODE Kortárs Építészeti és Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke, Bordás Péter.
A pályázatra összesen 62 pályamű érkezett be, 22 építészeti és 40 művészeti kategóriában. A beérkező pályaműveket neves zsűri bírálta el: Bordás Péter építész, a BORD Építész Stúdió és a DECODE Kortárs Építészeti és Művészeti Alapítvány alapítója és a zsűri elnöke, Szabó Levente DLA, Ybl- és Pro Architectura díjas építész, a BME Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanára, Anthony Gall Phd, Ybl- és Pro Architectura díjas építész, az O´budai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar Építészmérnöki Intézet egyetemi tanára és megbízott dékánja, Golda János, Ybl- és Pro Architectura- és Príma-díjas építész, Kálmán Borbála, művészettörténész, a Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum kurátora, Etentuk Inemesit, kulturális menedzser, az Artlocator applikáció és az Artlocator Magazin alapítója, Dr. Kukla Krisztián, az Art Quarter művészeti vezetője.
A bíráló bizottság a pályázatok közül kategóriánként 1-1 Fődíjat és 2-2 „Ígéretes projekt” díjat osztott ki. A pályázat összdíjazása a két kategóriában, együttesen nettó 1.200.000 Ft volt. A pénzdíjak mellett, idén először egy különdíjat, a DECODE Spotlight Díjat is odaítélték, amely a társadalmat szolgáló, azt előmozdító kreatív alkotásokat díjazza. A különdíj a Be Light! jóvóltából egy design világítótest.
Az esemény egyik kiemelt támogatója, a PERI Magyarország ügyvezető igazgatója Ézsiás Miklós így fogalmazta meg, számukra miért fontos a DECODE támogatása:
„A modern építészetben a látszóbeton a design egyik legfontosabb eszköze. Ahhoz, hogy az építészek által megálmodott tereket formába lehessen önteni, elengedhetetlen, hogy a zsaluzat tervezője és az építészek egy nyelvet beszéljenek, együtt gondolkodjanak. Éppen ezért, a fiatal építészeknek már a pályájuk elején szükséges megismerkedniük azokkal a zsaluzási megoldásokkal, amelyekkel megvalósíthatják elképzeléseiket. A PERI számára azért különösen fontos a BORD Építész Stúdió által életre hívott DECODE esemény támogatása, mert ez egy olyan platform, ahol az alkotók nemcsak a közönséggel találkozhatnak, de olyan partnereket is megismerhetnek, akik segíteni tudják őket terveik realizálásában.”
A beérkezett 62 pályázatból 20-at választott be a zsűri a kiállításba, amely idén virtuálisan lesz bejárható és a DECODE Alapítvány honlapján keresztül egy éven keresztül elérhető lesz. Az elbírálásnál nem egyszerűen építészeti terveket, vagy művészeti alkotásokat pontoztak, hanem a mögöttük álló koncepció, gondolat vagy történet kreatív prezentálását is.
A kiállítás nagyméretű képernyőkön futó videókban mutatja be a Sou Fujimoto Architects és a BORD Építész Stúdió projektjeit, valamint a DECODE pályázat két kategóriájának győzteseit, különdíjasát, valamint a „shortlist” projekteket.
A DECODE PÁLYÁZAT DÍJNYERTES PROJEKTJEI ÉPÍTÉSZET KATEGÓRIÁBAN ÉS AZ ALKOTÓK BEMUTATÁSA:
HAJLÉK – a DECODE pályázat Fődíjban részesült alkotása
Alkotó: Fehér Anna Ditta
„Másképp látni …tér…anyag…lépték…szemünk, fülünk, orrunk, nyelvünk, csontjaink és izmaink által – jelenünk és elképzelt jövőnk hajlékának valóságos megtapasztalása – kísérletképpen. Talán ily módon érthető meg Fehér Anna Ditta „Hajlék” című alkotása, amely egyfajta élettani útikalauz és egyben vándorlási kísérlet egy VI. kerületi albérlet és egy szentendrei erdei helyszín között. Párhuzamokat állít az alkotás Juhani Palasmaa finn építész (1936-) szemlélő módszertanával: a célorientált mechanizmusoktól mentes, a tapasztalatokon alapuló valódi érzék-halmaz hajlékszerűen rajzolódik ki előttünk. Elgondoltató, vajon nem ilyen csupa jó érzéssel és optimizmussal teli jó életre vágyunk-e igazából? Másképp látni…és másképpen tervezni. Kihívás. Mindannyiunknak. Ezeknek a gondolatoknak kreatív megfogalmazása miatt került kiemelésre és díjazásra Fehér Anna Ditta alkotása.”
– méltatta Anthony Gall Phd, Ybl- és Pro Architectura díjas építész, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar Építészmérnöki Intézet egyetemi tanára és megbízott dékánja az fődíjban részesült alkotást.
Fehér Anna Ditta építőművész, jelenleg tanár, igazából felfedező, kalandor. Mottója az ’explore.preserve.enjoy’, vagyis fedezd fel, őrizd meg és élvezd – ez a három szó jelenti számára azt a kontextust, amivel jár-kel a világban. A művészet számára egy intuitív létforma, egy nyelv, melynek segítségével kapcsolatba léphet az őt körülvevő dolgokkal: felfedezheti és megőrizheti őket valamilyen formában miközben nagyon szereti, amit csinál, legyen az építészet, tanítás, utazás, főzés, vagy éppen egy falon levő repedésre való rácsodálkozás.
KINTSUGI-HÁZ. Hajléktalanok kiléptető otthona – a DECODE pályázat „Ígéretes projekt” díjban részesült alkotása
Alkotó: Offra Flóra
„Flóra pályaműve különleges műfajt képvisel a mezőnyben. A rövidfilm megkísérli átadni az átadhatatlant: a jó építészet végtelen komplexitását. Ezért nem gyorsan és nem elsőre befogadható, de megéri a vele való foglalatosságot. A hajléktalanok számára tervezett kiléptető otthon önmagában is szép terv, mégis a mögötte lévő személyesség az, ami elemi erővel hatja át a pályamunkát. Az otthon, az otthonosság személyes emlékekből összeálló szövete szolgált támaszul az alkotónak. A sérüléseknek, a töredezettségnek a kintsugi-technika analógiájával megfeleltetett pozitív konnotációi teremtik meg a filmben bemutatott épület elvi alapvetéseit (az organikus beépülés és védelmi pozíció kettősségét, a félszinteltolásos térstruktúrát, az átlátásokat, a téri atmoszférát, a személyes és szociális téri használat átmenetességét). Ami az ősi japán eljárás során az arany, az az épületben és a tervezői gondolkodásban az újra-összeépülés inspiráló lehetősége és annak téri kifejeződése. A traumák az élet velejárói, de feldolgozásuk éppúgy. Természetes tehát, hogy ennek a személyes és kollektív folyamatnak az építészet is kerete kell, hogy legyen. A pályamű az erről szóló, poétikusan szép alkotás.”
– jellemezte Szabó Levente DLA, Ybl- és Pro Architectura díjas építész, a BME Építészmérnöki Kar, Középülettervezési tanszék, tanszékvezető egyetemi tanára Offra pályamunkáját.
Offra Flóra a BME alapképzésén építészmérnöknek tanult, ez idő alatt fél évig Strasbourgban tartózkodott, ahol meghatározó élményeket szerzett. A beküldött pályamű a BSC diplomamunkája. Jelenleg a MOME építőművész szakán mesterképzésen vesz részt.
X RAY (Röntgen) – a DECODE pályázat „Ígéretes projekt” díjban részesült alkotása
Alkotók: Komáromi Dóra, Magyar Nikolett
„Komáromi Dóra és Magyar Nikolett érzékletesen és költőien idézi meg a korai modern bécsi építészet nagyhatású úttörő mestereinek gondolkodását egyetemi tervükről szóló kisfilmjükben. Loos szerint a stílus-követés helyett a tér funkcionális-szociális-pszichológiai értelmezésének ideje jött el: „…az én építészetem nem tervekből, hanem terekből áll, nem alaprajzokat, homlokzatokat, metszeteket tervezek, hanem tereket hozok létre”.
Másik hivatkozásuk Beatriz Colomina, aki párhuzamot von a 20. századi orvosi képalkotó technológiák és a modern építészet térhódítása között. Ahogy a röntgensugár feltárta az emberi test belsejét, úgy fordult a modern építészet drámai módon a reprezentatív homlokzattól az épület belső terei felé. Dóra és Nikolett szépen felépített tervének prezentációjában áttetsző természetes kőlapokkal burkolt, fény-járta lebegő téglatest jelenik meg Bécs egyik modern kertvárosában. A Loos Moller-házának terei által ihletett belső térstruktúrában a nyilvános bemutató terek és a kutató-zóna szobái vizuális kapcsolatba kerülnek egymással:
„…a kukkoló a másik tekintetének tárgyává válik a kontroll pillanatában”. Ahogy a Röntgen-sugár a testen, úgy hatol át a fény az anyagon és teszi láthatóvá személyes és közösségi élettereinket. És máris a kortárs építészet meghatározó témájához érkeztünk. A tervezőpáros bátran indult el a dekódolás útján, ha nem is ért a végére.”
– hangzott el Golda János, Ybl- és Pro Architectura- és Príma-díjas építész elismerése.
Komáromi Dóra és Magyar Nikolett: a Bécsi Műszaki Egyetem Építész Karának hallgatói. Bár már több éve ismerik egymást, ez az első közös projektjük, ahol rögtön virtuális alkotásra kényszerültek. Mindkettőjük számára fontos az innovatív metódusok keresése, valamint a megszokott formákkal és szemléletmódokkal váló kísérletezés és azok újra definiálása.
PLEXI PLAY – DECODE Spotlight Díj 2020 a Be Light! támogatásával
Alkotók: Bata Balázs, Ludányi Nóra, Máté Manda, Molnár Tamás, Szigetvári Balázs
„Általánosságban megfogalmazhatjuk, hogy a nagyváros nyüzsgése, folyamatosan tompítja szociális érzékenységünket. A túl sok információ, melyet nap, mint nap be kell fogadnunk, szinte ellehetetleníti, hogy észre vegyük a környezetünkben lévő hétköznapi tárgyakat, és elgondolkozzunk azok valódi identitásán. A társadalom folyamatos változásokon megy keresztül, ennek hol intenzív, hol stagnáló periódusait éljük meg. Napjainkban a változás üteme felgyorsult, az újabb és újabb szabályrendszerek pillanatok alatt égnek be hétköznapjainkba azok tárgyiasult eszközeivel. A PLEXIPLAY a társadalom, szociális érintkezéseink, felgyorsult változásainak tárgyiasult elemét, mint talált tárgyat használja fel, a szeparációt létrehozó plexi falakat. A világ ma már elképzelhetetlen ilyen tárgyak nélkül: nélküle nem létezik szállodai recepció, vagy pénztári stand. A pályamű kreatívan használja az izoláció eszközét, az emberi kommunikáció új elemeként. Életünket a játék, a közös élmény végigkíséri. A játék nem a fiatalok kiváltsága, hanem az egyének életútját folyamatosan végig kísérő aktus. A PLEXIPLAY ötletesen csempészi be az emberi lét alapvetését, a játékot, a hétköznap kötelező elszeparáló elemébe a plexi falba. Visszahozza életünkbe az érzéseket, melyeknek legfőbb megnyilvánulását, a mimikákat a maszkok eltakarják. A játék lépéseivel kifejezünk, közös csínyre csábíthatjuk a számunkra idegen, túloldalon álló embertársainkat. Új kommunikációs eszközzel gazdagodhatunk.
A DECODE díj feladatának érzi az építészet és művészet mellett azon perifériák támogatását, melyek az emberi szociális érintkezést erősítik. A DECODE Spotlight kiemeli és díjazza a társadalmat szolgáló, azt előmozdító kreatív alkotásokat, így 2020-ban a Spotlight Díj a PLEXIPLAY alkotást illeti.”
– méltatta a különdíjasokat Bordás Péter.
Az alkotó csapat (Bata Balázs, Ludányi Nóra, Máté Manda, Molnár Tamás, Szigetvári Balázs) leendő és végzett építészekből áll, főként az Építész Klub Szakkollégiumból ismerik egymást. Korábban különböző felállásokban dolgoztak már együtt több pályázaton, illetve a szakkollégiumi lét miatt is számos építészettel, és a társadalmat érintő kérdésekkel foglalkozó projekten vettek részt. Érdeklődve fordulnak minden szakmát, illetve annak határterületeit érintő téma felé, ezért a karanténban különösen foglalkoztatta őket a vírus miatt megváltozott térhasználat.
A DECODE PÁLYÁZAT DÍJNYERTES PROJEKTJEI VIZUÁLIS ÉS ALKALMAZOTT MŰVÉSZET KATEGÓRIÁBAN ÉS AZ ALKOTÓK BEMUTATÁSA:
GENIUS LOCI – a DECODE pályázat Fődíjban részesült alkotása
Alkotó: Nagy Eszter
„„A képernyőn minden rögzítve lesz. Az értesítések is. A váratlan értesítéseket a Ne zavarjanak funkcióval kerülheti el.” Sokszor kellett a Genius loci című pályázati mű lejátszását éppen a vége előtt megállítanom, míg ki tudtam írni az utolsó felvillanó képkocka fenti szövegét, amit itt a videó önreflexív mottójaként idézek. Nagy Eszter videójának ugyanis az a legmegkapóbb és legmeghatóbb vonása, hogy játszi könnyedséggel halad előre a néző számára olykor nehezen követhető asszociációk mentén, ám ezen az úton végül a terek és a felület feszültségét és poézisát is képes megmutatni. Tereket pakol egymás mellé, konkrét, természetes és mesterséges, szimbolikus tereket és helyeket, jellegzetes képeket, majd mindet felületté transzformálja. Elmélkedik is egy kicsit a tér és a geometria kapcsolatáról, de alig észrevehetően. A felület pedig immár a geometriai vonalak terepe, a vonalak kimetszenek, találkozásokat jeleznek, átalakítanak, jeleket hagynak és nem utolsósorban szenvedélyeket mutatnak meg. A legszemélyesebb és a legszemélytelenebb dolgok montázsával Nagy Eszter a posztdigitális esztétika világába kalauzol minket. A trash-videók egész kelléktárát felvonultatja, a zene – a technósított Fekete pillangó – központi szereplő, a videó tulajdonképpen egy videó-performansz önreflexív werkfilmje. Vagy éppen fordítva: a videó-performansz magyarázza meg a werkvideót. A Genius loci tehát a felületről szól. A felület azonban a gyászmunka projekciós felülete, s egyúttal az a felület, ahol a mindennapok leleményei, közük a fájdalmas dekódolás is lejátszódnak.“
– szólt Dr. Kukla Krisztián, az Art Quarter művészeti vezetőjének dicsérete.
Nagy Eszter Csíkszeredán született 1993-ban. Marosvásárhelyen és Budapesten tanult színházi díszlet és jelmeztervezést. Képzőművész édesapjának hirtelen halála az alapokig rombolta le az addigi valóságát, úgy érezte, hogy nem csak őt, hanem az alkotással való kapcsolatát is elvesztette. A pályázatra való készülés egy önfeltárási folyamat volt, amely során szembenézett az addigi traumáival, ebből keletkezett egy negyedórás videó-performansz. A videóban látható helyszínek a művész életének állomásai, amelyek összekötik a múltat a jelennel: például a presszó, ahol dolgozik vagy az étterem, ami előtt összeesett édesapja. A videó alatt szóló zenéknek is különleges szerepe van: Mike Nylons nyers és lényegre törő remake-je juttatta el abba az állapotba, hogy ki tudja adni magából a dühöt. Az Omega Fekete Pillangó című száma pedig szimbolikus jelentéssel bír, ez szólt a temetésen, ez testesíti meg mindazt, amivel a projekt kapcsán megpróbált megbirkózni.
PHASE IN PHASE OUT – a DECODE pályázat „Ígéretes projekt” díjban részesült alkotása
Alkotók: Kárpáti Judit Eszter DLA
„Ismétlődő monoton zörejek, sípoló éles hangok akár egy Science Fiction film aláfestő zenéje. A hatalmas asztalon szenzorokkal ellátott textília rezeg különböző fény és hanghatások kíséretében. A nagyléptékű installációt a szemlélő szinte teljes fiziológiai valójában érzékelheti. Kárpáti Judit munkáit elnézve felvetődik a kérdés, hogy mennyire választható el egymástól művészet és a technológia. Kétségtelen hogy a művészet egy olyan terület, ahol folyamatosan újraértelmeződnek azok a határvonalak ahol a vizuális kultúra illetve a design és a tudomány találkozik. A Phase In Phase Out installáció hangjai és fényei vibrációs erőként egyaránt érzékelhetőek a testben és a test felületén. A fizikai rezonancia összeköti az embert és az őt körülvevő tárgyakat. Az installáció központi eleme tehát maga az ember, aki jelenlétével a rendszer részévé válhat mind szellemi, mind fizikai értelemben. Az interaktív zenei és texturális szövedékek összekapcsolhatóságának vizsgálata során új befogadói dimenziók nyílnak meg. Kárpáti 2018-ban DLA művészeti doktor fokozatot szerzett a MOME-n és Esteban de la Torre médiaművésszel közösen jegyzi az EJTECH művészeti és technológiai stúdiót, ahol az új technológiákra nem alkotói célként tekintenek, hanem sokkal inkább alkotói eszközként és lehetőségként használják azokat műveik létrehozásakor.“
– hangzott el Etentuk Inemesit, az Artlocator applikáció és az Artlocator Magazin alapítójának méltató szövege.
Kárpáti Judit Eszter textilművész, az EJTECH (ejtsd: éjtek) interdiszciplináris stúdió társalapítója, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kreatív Technológia Hub tudományos munkatársa. Művészeti kutatásában a zenei és a texturális szövedékek összekapcsolhatóságát kutatja, a textil multicsatornás, elektroakusztikus átalakításával, speciálisan a textil-hanginstallációra írt és azon előadott hangkompozíciókon, egységes médiumként értelmezve a textilt, a hangot és a teret. Doktori fokozatát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerezte meg 2018-ban.
LINES – a DECODE pályázat „Ígéretes projekt” díjban részesült alkotása
Alkotók: Boruzs Ádám
„Lines – azaz Vonalak című videójával Boruzs Ádám egy audiovizuális kísérletet jelenít meg, melynek kereteit egyszerre ember által épített tér és természeti környezet adja. A folyamatot dokumentáló képkockák nyers valójukban engednek bepillantást a készülődésbe. A hétköznapi eszközökből (pokróc, plexi akvárium, székek, stb.) összeállított, vízzel telített “közvetítő közeg” képezi a rendszert, amely segítségével a fény és a lassan futurisztikusba átkúszó, pulzáló elektronikus hangok hullámai kölcsönhatást gyakorolnak egymásra. A kezdeti banális párbeszédek és zörejek, szándékosan nem túl szakszerűre beállított képsorok és események egyszer csak megszűnnek és a szívritmust idéző hang beszippantva a nézőt egy letisztult vonalrendszerbe vezeti át. A halvány rezdüléseket erősebb tónusok váltják: a hanghullám így alakítja valós időben a vonalak ívét, mígnem a videó szárnyas oltárként tárul elénk egy megigéző látványt, ugyanakkor szürreális atmoszférát és teret nyújtva, hiszen egymásra keverednek a korábban hallott, különböző terekkel asszociálható hangsávok. A kvantumfizikában talán kevésbé szakavatott szemeknek a művész kísérő szövege nyújt fontos támpontot a kétrés-kísérlet fogalmának említésével, az összetett audiovizuális kísérlet dekódolásához Boruzs mindazonáltal jó érzékkel építi fel és bontja ki saját eljárását. A kiteljesedett mű, videó formájában ad értelmezést alkotásainak optikai jelenségekre épülő módszerére, melyet digitális fényhatáskeltés helyett a művész közvetlen környezetének és terének alkalmazásával ér el, saját szavait idézve a festészet és a videóművészet dialektikáján keresztül.”
– emelte ki méltatásában Kálmán Borbála, művészettörténész, a Ludwig Múzeum kurátora.
Boruzs Ádám képzőművészeti gondolkodása konceptuális és multimediális jellegű, ami kölcsönösen kiterjed a festészet, a videó/film a zene és az installáció területeire. Munkái a vizuális vagy audiovizuális érzékelés és nem érzékelés intervallumával foglalkoznak. Gondolatai kiindulópontjai olyan fogalmak vagy jelenségek, amelyek metaforaként kapcsolják össze a képzőművészetet a különböző természettudományos kérdésekkel. Az idővel, a fénnyel, a hanggal és az anyaggal kapcsolatos felvetések holisztikusan jelennek meg a munkáimban – megteremtve egyfajta személyes hitet, filozófiát.
A DECODE PÁLYÁZAT 2021 „SHORTLIST” PROJEKTJEI:
Építészet kategóriában
MOLD – Ahmed Al-Salhi, Anwar Mohammad
ZSIBOGÓ – Horváth Csilla, Szűcs Ágnes, Tömöri Péter
KONTAKT – Bríz Heléna, Buda Enikő, Juhász-Tóth Gábor
OASIS IN THE CITY – Kazi Zsolt
BUHERAPLACC – Kocsmár Bianca
HÉJ – Sztana Boglárka
BEE WORLD – Ürmössy Barbara
A SOMLÓ, A JUHOK, A PÁSZTOR ÉS A SZOMBRÉRÓ – Vadász Vanessza
Vizuális és alkalmazott művészet kategóriában
UNDER THE SKIN – Bagi Attila
BE RIGHT BACK – Fülöp Richárd, Szilágyi Róza Tekla
INTERIORITY – Vető Orsolya Lia, Patrick Tayler
KRAKEN – Gettó Ferenc
AZ ÉLET ÜNNEPLÉSE – Malya Attila
HÁZIASÍTOTT TÉR – Süttő Anikó
VENDÉGKIÁLLÍTÓK: A BORD ÉS A SOU FUJIMOTO ARCHITECTS PROJEKTJEI
MAGYAR ZENE HÁZA – FUJIMOTO
Sou Fujimoto a természeti kincsekben gazdag Hokkaido szigetén nőtt fel, egyetemi tanulmányait megkezdve került egy nagyvárosba, Tokyoba. Gyermekkorától meghatározók életében a természetközeliség, az erdők, az élettér és a fény. Ezért munkáiban leginkább a természetben található dolgok például egy fészek, egy barlang vagy az erdő inspirálják. Folyamatosan foglalkoztatja az építészet és az épített környezet kapcsolata. Véleménye szerint a természet és az építészet ki kell, hogy egészítsék egymást, egymásba integrálódásuk, koherenciájuk egy jól kitalált ötlettel ötvözve jelentősen növelik a tervezett tér minőségét. A Magyar Zene Háza terveinél is a fákkal borított park volt a kiindulási pont. A Zene Háza nem csak egy múzeum és zenei központ, hanem egy hangversenytér is, fontos, hogy egyesítse a múltat és jövőt, az embereket és a kultúrát, a természetet és a zene tudományát.
„A tervezésnél az első gondolatunk az volt, hogy legyen maga az erdő a hangversenyterem, ahol ül a hallgatóság. Tehát egész egyszerűen az erdőt kellett építészeti struktúrákká alakítani. A különleges formájú, rengeteg fényforrást rejtő tető reflektál a környező erdőre, és behatárolja az alatta kialakított teret, ami transzparenciájának köszönhetően összeolvad a környező térrel. A koncertteremben ülve az az érzése támad a publikumnak, mintha kint a természet közepén hallgatná a zenét. A látogatók a terekben a fák között és a csigalépcsőn sétálva a tér különleges rezgései és a napfény meglepő, egy dallam váratlan hangfordulataihoz hasonlítható játékával találkozhatnak és reméljük mindenki egyedi élménnyel távozhat.”
– nyilatkozta egy előadásán Fujimoto.
LÓNYAY-HATVANY VILLA TRANSZFORMÁCIÓ – BORD ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ
A Budai Vár lejtőjén a valamikori török bástya alapjaira épült fel 1870-1872 között Lónyay Menyhért gróf, miniszterelnök új családi otthona, az Ybl Miklós által tervezett, háromemeletes, klasszicizáló rezidencia. A II. világháborúban az épületet bombatámadás érte, így elpusztult, majd fél évszázadon keresztül üresen állt. Új tulajdonosa (Budapanoráma Kft.) 1996-ban egy modern, világszínvonalú kulturális és gasztronómiai központot álmodott meg a telekre, a kerületi szabályozás azonban az eredeti, Ybl-tervezte, klasszicizáló stílusú villa újjáépítését írta elő.
„Az épület bonyolult funkcionális és szerkezeti követelményeire, valamint a kiemelt megbízói igényekre kerestünk koncepciónk során innovatív építészeti megoldásokat, amikor 2006-ban, már szerkezetkész állapotban, átvettük az épület tervezését. Elképzelésünk szerint a múlt örökségét szimbolizáló klasszicista homlokzat egyfajta vízió, hologram az épületen, melynek mészkő burkolata, tökéletesen tükrözi az egykori architektúrát. Ám az épület homlokzati paneljei egyetlen gombnyomásra képesek elfordulni és kinyitják az ódon hatású kőfalakat, hogy lélegzetelállító kilátás keretében elénk tárják a város titkait. A régmúlt emlékeit őrző megjelenés a modern technológiának köszönhetően egy szempillantás alatt változik XXI. századi kulturális központtá.”
– BORD.
A kiállítás kizárólag virtuálisan tekinthető meg a DECODE Alapítvány honlapján keresztül, egy éven át. A november 18-ra tervezett kerekasztal-beszélgetést a járványügyi helyzetre való tekintettel egy a művészekkel készült rövid interjúval váltjuk ki.
