Írta: Séra András
“Cölöpök hasadása és a láncok nyögése,
világvégének hangja a füledben,
az acélhegy hasítja a vizeket,
ahogy az utolsó hajó száll a tengerre”
Sting láncainak világvégi nyögése kísérte a Bogányi-zongora kellemes muzsikáját egy különös szombat délutánon. Arra járt még Elon Musk és néhány magyar bányász is. No de, kezdjük az elején a történetet.
Kellemes őszi szombat. Az íróasztalomon kávé, újságok, könyvek, internet. Csak úgy csöndesen, ráérősen, kényelmesen. Olvasom a Librariuson, hogy a különleges Bogányi zongorát a Tesla-hoz hasonlítják. Újdonság és kifinomultság. Ilyen az, ha különböző iparágak remekművei egy mondatban találkoznak. És ekkor jutott eszembe Sting, szintén a Tesla, és a magyar bányászok esete. Itt kevésbé a kifinomultság játszotta a főszerepet, de mégis figyelemreméltó a jelenség.
Kortyolgatom a kávét és kutatok magamban, aztán feldereng egy régi emlék Stingről. Alkotói válságáról mesélt pár évvel ezelőtt a TED-en, arról, hogyan jött ki belőle, és milyen dalok születtek ebből. Röviden: visszatért a gyökereihez.
Gyerekkorának élményeiből merítkezett. Anglia észak-keleti részén nőtt fel, egy hatalmas hajógyár mellett. Emberek ezrei jártak oda, nap mint nap, hogy kőkemény munkát végezzenek. Nehéz volt bekerülni a gyárba. Csak akkor sikerült, ha valaki meghalt és kiesett a munkából. Piszkos, zajos, lehangoló környék. Az ott lakók mégis büszkék voltak a munkájukra, hiszen a világ legnagyobb hajói készültek ott, a szegényes utcák végén.
Sting mégsem erre vágyott, mást akart az élettől. Többet, szebbet, jobbat. Aztán a zene mellett döntött, és el is került a szülővárosából. Jöttek a sikerek, a vagyon, a díjak, szép család, és rengeteg minden. Aztán a sikeres alkotói tevékenység egyszer csak megrekedt, megállt. Végül hosszú idő után visszafordult a kezdetekhez. A forráshoz, mindennek az eredetéhez, élete kiindulópontjához, a hajógyárhoz.
Úgy érezte, meg kell mutatni az ottani emberek küzdelmét a világ számára is. Azt, hogy milyen nehéz az ottani élet, de különösen akkor, amikor végleg bezár a gyár. Amikor az utolsó hajó is tengerre száll.
Sting mesélt a szegény hajógyári életről, majd a városukba látogató királyi család pompájáról, és a hatalmas hajókon utazó exkluzív vendégekről. Mesélt arról, hogy gyerekként mennyire megérintette ezeknek a különböző világoknak a hatása. És hogy mennyire elvágyódott onnan. Aztán később rájött, hogy akár gyári hegesztő munkás az ember, akár rocksztár, vagy maga az angol királynő, akár egy törzsi tag valahol az Amazonas partjainál, bárkik legyünk is, mindennek a végén, mindannyian ugyanabba a hajóba fogunk kerülni…
Szomorú a történet, amiről Sting mesélt, a hajógyári munkások kiszolgáltatottságáról, de ez egyáltalán nem egyedi. Magyarországon is sok család tudna erről mesélni, hogy a bányászat, a gyárak és a kohók megszűnése után mennyien kerültek reménytelen és szomorú helyzetbe. De egyéb iparban, akár a mezőgazdaság területén, vagy bárhol máshol is vannak ilyen történetek. Amikor az élet egyszerűen átlép konkrét városok és régiók feje fölött. Korábban elképzelhetetlen dolgok szoktak ekkor megtörténni.
Itt most a szemünk előtt zajlik a Tesla vezetésével egy komplett iparág átalakulása. És ne legyenek kétségeink, ne legyenek illúzióink, ennek rengeteg vesztese lesz. Megszűnő munkahelyek és bezárt cégek. Természetesen, ezzel párhuzamosan pedig majd alakulnak új munkahelyek és indulnak új cégek. Ilyen a világ. Ha nem ez lenne, még mindig kovácsműhelyekbe járnánk patkoltatni a lovainkat, és postagalamb vinné a Librarius híreit az olvasókhoz.
Egyszerűen átalakul a világ. A közben felmerülő sérüléseket nyilván azért tompítani és kezelni kell, de nem tudjuk visszafelé forgatni a történelem kerekét. Viszont tanulni tudunk belőle. Elgondolkodtató jelenségek ezek. Lassan készülhet valaki megírni a Kárpát-medence autóipari munkásainak a dalát is. Addig pedig hallgathatjuk a Bogányi-zongorát, vagy Sting hajóinak utolsó tengerre szállását.
“Cölöpök hasadása és a láncok nyögése,
világvégének hangja a füledben,
az acélhegy hasítja a vizeket,
ahogy az utolsó hajó száll a tengerre”
